20. fejezet (+18)

Találkozás

... még három! Egy, kettő, három!

A délelőtti 30 felülést simán lenyomtam. Elhatároztam, hogy kicsit tornázok, formálom az alakomat, habár Paul tiszta hülyének nézett, amikor bejelentettem. Azt kérdezte, minek nekem torna, mikor nincs is rajtam felesleg. Erre azt feleltem, hogy csak picikét szeretnék formálni a hasamon és a fenekemen, de nem akarok úgy kinézni, mint azok a szörnyű testépítő nők.

A felülés után megcsináltam még 15 női könnyített fekvőtámaszt. Na, igen. A fekvőtámaszban nagyot csalódtam. Középiskolában kemény tesi órákat kaptam, fitt voltam, és simán elvégeztem 20-25 rendes fekvőtámaszt is, még fél kezeset is. Most meg, mióta 2 éve nincs testnevelés óra, egyet nem bírtam rendesen megcsinálni. Ez feldühített és még inkább akartam a tornát.

A délelőtti gyakorlatok végeztével összefogtam a hajamat egy csattal és lementem a konyhába segíteni Emilynek. Az indián nő éppen sült csirkeszárnyakat készített krumplival.

- A fiúknak egész kacsák kellenének, nem csirkeszárnyak - nevettem, meglengetve egy vézna kis szárnyat.

- Tudom, tudom. De be kell érniük ennyivel. Ez van - vont vállat Emily.

- A fiúk merre vannak? - kérdeztem.

- Odakint a kutyával.

- Oké. Egy perc és jövök.

Sam és Paul a garázsban görnyedtek egy autó motorja fölé. Harley egy csontot rágcsált a takaróján, amit Sam rakott le neki.

- Hát ti mit csináltok? - somfordáltam oda. Paul fekete pólót viselt farmerral, és észbontó vigyort eresztett felém. Mikor odaértem hozzájuk, fél kézzel átkarolt.

- Nézzük a motort - felelte Paul.

- Fiúk... - kezdtem. - Valamit mondanom kell. - azzal elmeséltem nekik a tegnapi esésemet. Tudtam, hogy mérgesek lesznek, de ezt már nem hallgathattam el előlük.

Ahogy beszéltem, Sam lassan felegyenesedett és tágra nyílt szemekkel meredt rám, Paul pedig egyre dühösebbé vált. Reméltem, nem változik át mérgében.

- Erről most kell szólnod? - kérdezte Paul hitetlenkedve. - Mi van, ha bajod esik, agyrázkódást kapsz, vagy megtámad a vérszopó....?

- De nem történt semmi, ezért nem szóltam. Jól vagyok, oké? - védekezőn magam elé emeltem a kezemet. - Csak el akartam mondani.

- Körül kell néznünk, Paul - mondta Sam komolyan. - Ha itt ólálkodik a rezervátum területén, az nem jó. Veszélyben lehet a törzsünk. Ma éjjel mind kimegyünk járőrözni.

- Rendben - bólintott Paul, majd felém fordult. - Kicsim, máskor azonnal szólj!

- Jó, jó... - motyogtam és hagytam, hogy Paul finoman megcsókoljon.

A két fiú visszatért a motorhoz, én visszaballagtam Emilyhez. Tettünk-vettünk a konyhában, nevetgéltünk és az idő gyorsan elröppent. Az ebéd készen lett, a falka tagjai lassan megérkeztek. Leah kivételével mindenki jelen volt. Az indián fiúk olyan izmosak és nagyok lettek, hogy kezdtem kényelmetlenül érezni magam a 160 cm magasságommal és 55 kilómmal.

Nem csoda, hogy pillanatok alatt befalták a csirkeszárnyakat és a krumplit is, amihez készítettem majonézes- fűszeres öntetet. A viccek és beszólások csak úgy záporoztak a vidám kis társaságban.

- Mit szólnátok, ha holnap lemennénk a partra? Vinnénk szenyákat is - vetette fel Embry. Mindenki egyetértett.

Jake egy kissé komornak tűnt, és néha mintha nem lett volna velünk lélekben, csak testben. Biztosan azon a lányon jár az esze. Ő ment el legelőször.

-Seth, ne egyél annyit, mert még olyan kövér farkas lesz belőled, mint a nagyik kutyái - ugratta a srácot Paul. - A földön fogod húzni a hájas hasadat. - Ezen a fiúk nagyot röhögtek, mire Seth Paul felé hajított egy csontot, de Paul elkapta és visszadobta.

Az ebéd maradványait Harley tüntette el, aki a kiadós lakoma után elterült a földön és majdnem egész délután szunyókált. Emilyvel átmentünk Dave-hez lovagolni, onnan vacsora előtt értünk vissza.

Hazaérve átöltöztünk és négyünknek megterítettünk. Az asztalra került kenyér, vaj, felvágott, paradicsom, paprika, lekvár és méz az elengedhetetlen tej társaságában. Paul és Sam ismét bekajáltak, aztán elbúcsúztak és eltűntek az éjszakában.

Em kezdett aggódni, hogy a vámpírok bejönnek a törzs területére is, és bevallom, engem is nyugtalanított. Mialatt kivittem Harleyt még egy utolsó esti szaladgálásra, azon kaptam magam, hogy mindenhol vörös foltot keresek, vörös szempárt, ami rám vár.

Éjjel azt álmodtam, hogy az utcán sétálok, és valami motoz mellettem. Aztán rájöttem, hogy nem álmodom. Már éppen megijedtem, hogy a vámpír mégiscsak itt van, amikor forróságot éreztem magam mellett. Paul...

- Aludj vissza - suttogta, miközben bebújt a takaró alá. - Nem akartalak felébreszteni.

- Nem vagyok mélyen alvó - suttogtam vissza és a mellkasára hajtottam a fejemet. - Mennyi az idő?

- Hajnali három felé jár - válaszolt és ásított egy nagyot. - Nem volt odakint semmi.

- Akkor jó.

Volt egy olyan kósza érzésem, hogy Paul még nem szeretne aludni, mivel sejtelmesen simogatta a hátamat, amitől megborzongtam. 

- Azt hittem, hullafáradt vagy - susogtam.

- Még van erőm valami másra - válaszolt mosolyogva.

Felemeltem a fejemet és Paul azonnal megcsókolt. A csókja hosszú volt és szenvedélyes. Rögtön tudtam, mit akar, és elhihetitek, hogy nem bélyeget akart nézegetni.

Maga alá fordított hosszasan csókoltuk egymást, mintha évek óta nem láttuk volna egymást. Isteni érzés volt, ahogy felém tornyosult és belenyomott az ágyba. Sosem éreztem ilyet, de kívántuk egymást. Mivel Paul nem viselt felsőt, csak egy alsónadrágot, így csak az én toppom kellett gyorsan levennie, aztán jöhetett a bugyi és az ő alsónadrágja.

Hamarosan megéreztem kemény férfiasságát, amit a lábam közé dörgölt. Kis híján felnyögtem a vágytól. Paul még jobban széttárta a lábamat, a csípőmnél fogva lejjebb húzott erős karjaival, és nemsokára magamban érezhettem.

Először lassabb tempót diktált, de a percek múlásával egyre növelte a tempót, és a végén olyan hévvel mozgott, hogy azt hittem, ha ezt fokozza, elájulok. A lélegzetünk kapkodóvá vált, a csúcsot elérve pedig alig kaptunk levegőt.

Levegőért kapkodva pihentünk meg, aztán szépen elnyomott minket az álom. Utoljára még éreztem, hogy Paul átkarol.

Másnap érdekes esemény történt. A fiúk nálunk ebédeltek, és még Leah is eljött. Most Jacob nem volt ott. Vígan falatoztunk, amikor motor hangját hallottuk meg.

- Jake! - Quil felugrott és az ajtó felé iramodott. - És nincs egyedül.

Erre a fiúk egymást lökdösve kiviharzottak, mint egy csürhe. Paul még a csirkecombot is magával vitte. A fejemet csóválva, de nevetve felálltam, hogy Sam és Em egyszerre jöjjön ki velem. Leah kisurrant előttünk.

Odakint a fiúk hangosan vihogtak és viccelődtek valamin. Sam és Emily nyomában én is kimentem az udvarra, megnézni, ki a látogató.

A látogató egy barna hajú, vékony lány volt, aki bátortalanul mosolygott a srácokon.

- Ő ki? -kérdeztem halkan, miközben arra figyeltem, ne essek le a lépcsőn a nagy nézelődésben.

- Bella - súgott vissza Em.

- Óóóó! - na, ez szép.

Em udvariasan, melegen üdvözölte a lányt, meg is ölelte. Sam arcán düh villant át, de hamar felülkerekedett rajta. Paul mellém lépett, a csirkecomb eltűnt a kezéből.

- Kyra, ő itt Bella. Bella, Kyra - mutatott be minket Emily.

- Szia - köszöntem mosolyogva. - Helló, Jake.

Bellával kezet fogtam, semmi puszilkodás vagy ölelés. Csak kimérten. A fiúk egymást taposva berohantak az erdőbe, csak én, Sam, Emily, Jake és Bella maradtunk. Kiültünk a teraszra kávézni, és szépen elbeszélgettünk. Bella nem sokat beszélt. Még nálam is félénkebb.

- Szóval Bella, te hová jársz? - kérdeztem.

- A gimibe. Most vagyok végzős. És te?

- Én most vagyok utolsó éves a főiskolán. Tervezel valamit a gimi után?

- Egyetemet, főiskolát... - mondta. - Talán máshol, nem a közelben.

- Értem. - Pedig nem értettem, de barátságosan mosolyogtam. - Sok sikert hozzá!

- Köszi!

- Elmegyünk sétálni Bellával - állt fel Jake. Így elköszöntek tőlünk.

- Ez is megvolt - mondtam, miután elmentek. - Jól viseltétek.

- Bella aranyos lány... - szólalt meg Em.

- Csak veszélyt hoz magával - nézett ránk Sam.

-------------------------------------------------------------

Sajnálom, hogy csak most hozom az új fejezetet. Előző héten tettem szakmai vizsgát, amit szerencsésen elvégeztem, és így túl vagyok a fősulin is! :XD

Kicsit pihennem kellett a nagy hajtás és feszültség után, de végre fellélegezhetek és beindulhat a nyári szezon!

Remélem, ti is élvezitek a nyarat és közben majd olvassátok Paul és Kyra történetét!

19. fejezet

Veszély közeleg

Roxy levett egy krémszínű nyári ruhát a fogasról és maga elé téve alaposan megnézte.

- Ezt felpróbálom - mondta. - Te melyiket választod?

- Ezt. Ez olyan csinos - vettem a kezembe egy sötétkék felsőt, amelynek bőre szabott rövid ujjai voltak, az egész vállamat szabadon hagyva. Az elején fekete pillangó körvonalai pompáztak, rajta pici kövekkel.

Két egymás melletti fülkébe mentünk felpróbálni a ruhákat. Habár mindkettőnknek van lova, kivételesen most nem a lovasboltban ütöttük el az időt, de persze a lovak szóba kerültek.

A próbafülke tükrében megpördülve megállapítottam, hogy a felső istenien mutat rajtam. Muszáj megvennem, főleg hogy egész jó áron árulták. Visszavettem a felsőmet, a kéket a kosárba helyeztem, és kiléptem a fülkéből. Roxy is végzett, ő is megveszi a krémszínű felsőjét.

A pénztárnál való fizetés előtt még vetettünk pár pillantást a lábbelikre is, majd sajnálkozva fizettünk, hogy cipőre már nem tellett. Ennek ellenére elégedetten jöttünk ki az áruházból. Az egyik utcában megláttunk egy fagyizót.

- Eszünk fagyit? - kérdezte Roxy.

- Naná! - a gombócokat gyorsan kiválasztottuk, de az eladóra sokat kellett várni, mert a lány a többi eladólánnyal beszélgetett nagy kuncogva. Toporogva ácsorogtunk a kiszolgálásra várva, mire az egyik lány kapcsolt, és kiszolgált minket.

A csokis- karamellás gombócok jó hidegek voltak, le is fagyott tőle a nyelvem. A fagyit egy kis parkban ettük meg a fagyizótól nem messze, és közben lovakról csevegtünk.

Roxy elmesélte, hogyan megy neki a lovaglás, és hogyan fejlődik a makacs lova, majd én számoltam be neki az én helyzetemről. Mindig is csíptem ezt a lányt, mert a családja gazdagsága ellenére nem volt elszállva magától, és nem kapott meg mindent a szüleitől ingyen, hanem munkát vállalt és dolgozott.

Mivel mindketten dolgoztunk, ezért a fagyi után kénytelenek voltunk elbúcsúzni egymástól, hogy ki-ki menjen a saját munkahelyére.

Ma Dave jött be értem a városba, hogy elkísérjem a lovasboltba, aztán kimenjek hozzájuk dolgozni. A lovasbolt tündéri eladónője most is vidáman fogadott bennünket.

- Miben segíthetek? - kérdezte.

- Először is sörényfésűt szeretnénk. Milyet is, Kyra? - vakarta Dave a fejét.

- Fémből készültet.

Melinda, az eladónő készségesen megkereste nekünk a sörényfésűt, amivel a lovak sörényét lehet tépni, igazítani. Aztán kötőfékeket vettünk vezetőszárral az öreg indián lovainak.

Útban a lovarda felé a rádió halkan duruzsolt, Dave és én pedig a hétvégi programokat vettük át. A hétvégén rendezvény lesz a környéken, és Dave ki akar menni pár lóval lovagoltatni. Megbeszéltük, mely lovakat viheti el biztosan idegen helyre.

Odakint átöltöztem, majd a kiválasztott lovak sörényét szépen megtéptem, hogy jól nézzenek ki az addigi bozontos, kusza sörényük helyett. Aztán két lovát lefutószáraztam, rájuk is ültem, végül pedig Rómeót lovagoltam. Rómeó fejlődik, próbálom a mozgását lendületessé tenni és mélyre lovagolni, ami kemény feladat.

Este Sam jött értem, és hazamentünk. Vacsoránál Paul is ott volt. Emily felhozott egy látszólag kényes témát, amiről én eddig nem igen tudtam.

- Jake szenved Bella miatt - jegyezte meg.

- Nem baj. A csaj vérszívókkal jár - mordult fel Paul.

- De Jake szereti őt - ellenkezett Em.

Arról a Belláról keveset hallottam, de a fiúk nem szeretik, az biztos. Egyszer láttam őt a városban, és nehezen tudtam elképzelni, mi lehet rajta annyira csábító. De én nem ítélkezem senki fölött. Viszont Jake bele van esve, ami nagy baj, tekintve, hogy a vérfarkasok és vámpírok nem jönnek ki egymással.

- Talán találkozniuk kéne - folytatta Emily.

- Nem biztos, hogy helyes lenne - szólalt meg Sam és beleharapott a sült csirkébe.

- Ide ne jöjjön - fortyogott Paul.

Én nem szóltam közbe.

- Egyszer Paul majdnem megtámadta Bellát - fordult felém Emily. - Bella felpofozta, mire Paul felhúzta magát, átváltozott és Jake mentette meg a lányt.

- Nem csodálkozom - nevettem, mire Paul sértődött képet vágott.

- Mintha én olyan forrófejű lennék... - morgolódott, mint aki megsértődött.

- Te? Dehogy! - csipkelődtem.

Aztán megcsörrent a mobilom. Anyu. Felálltam az asztaltól és kimentem a verandára. Paul utánam nézett.

- Szia, anyu - szóltam. 

- Szia, Kyra . Hogy vagy?

- Jól. Készülök a vizsgákra, írom a beadandókat, mint a szorgalmas hangya és szívok velük. Felétek mi hír? - Harley a lábamnál szaglászott, majd az udvarra szaladt.

- A húgod ballagása hamarosan napi pontra kerül. Május 6.-án lesz. Gyertek el mind! - mondta anya.

- Rendben. Megbeszéljük a részleteket.

- Beírom, hogy ti hárman jöttök, mert az asztalt le kell foglalni.

- Négyen jövünk. Jön még valaki - mondtam gyorsan.

- Igen? Ki?

- Az meglepetés.

- Hát jó, Kyra.... Akkor négy fő. A húgoddal úgy beszéltük meg, hogy ne hozzatok virágot, úgyis tönkremegy. Lesz két csokra, annyi. Mindenki más pénzt ajándékoz neki.

- Megjegyzem. Mit csináltok most?

- Számoljuk a ballagás költségeit. A húgod ügyel arra, hogy jó sok pénz menjen el... Műkörmös, fodrász, kozmetikus, smink, ruhák... Sokba kerül ám.

- Elhiszem - fintorogtam. A húgom igazi cicababa, nem csodálom, hogy halmozza a kiadásokat, bűntudat nélkül.

- És ti mit csináltok?

- Mi éppen vacsorázunk. Sam most fejezte mára munkát, most kerültünk asztalhoz.

- Akkor nem is zavarok. Még hívlak! Puszi, jó éjt!

- Jó éjt, szia! 

Visszasiettem a többiekhez és beszámoltam nekik a ballagásról.

- Esküvő, ballagás... Nagy buli lesz - mondta Paul.

- Pedig a csokrok olyan szépek - sóhajtott Em.

- Igen, de mire odaérünk, elhervad - szóltam.

- Igaz. Kyra, segítesz idehozni a pudingot?

Emily készített csokis és vaníliás pudingot kis tálakba öntve. Én csokisat ettem. Este Harley elfoglalta a helyét, mi lefürödtünk és ágyba bújtunk. Paul mellkasán nyugtattam a fejemet, ő pedig a hajamat simogatta.

- Szóval én leszek a meglepi a ballagáson - mondta.

- Igen.

- Ugorjak ki valami dobozból? - kérdezte, de tudtam, hogy viccelődik.

- Igen, egy szál alsógatyában - kuncogtam. - A nyakadban nyakkendővel.

- Persze, szépen néznék ki - nevetett Paul. - Akkor te a születésnapomon kiugorhatnál egy dobozból szexi nővérke ruhában...

- Még mit nem!

- Valamit valamiért, szivi!

- Heh! Aludj inkább.

- Jó. Megálmodom, mit fogok művelni veled a születésnapom éjszakáján - heccelt Paul.

Rácsaptam csupasz, izmos mellkasára.

- Vigyázz, nehogy legyen nálam ezüstgolyó!

- Most nagyon megijedtem...

- Helyes. Jó éjt!

- Jó éjt, kicsim! - adott egy hosszú csókot és behunyta a szemét.

Másnap a lovardában lovagoltam egy Fanton nevű heréltet. Igazán nyugodt ló volt. Éppen ügetésben lovagoltam rajta, amikor a mindig nyugodt Fantom hirtelen megállt, amitől majdnem  a nyakába estem.

- Mi a fene? - dünnyögtem, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat. Próbáltam körülnézni, de Fantom megbolondult.

A fekete ló ide-oda táncolt, a fejét felcsapta és a szemeit forgatta. Nagyokat horkantott. Próbáltam előrehajtani, de a csizmára hátrálni kezdett és a végén felágaskodott. A nyakába kapaszkodtam, nehogy hátravágódjon velem együtt. Megijedtem, mert ő sosem viselkedett így.

Aztán valami vörös folt elsuhant a látóterem szélén, megrezegtetve a bokrokat, mire Fantom előreszökellt és teljes vágtában megindult a zárt kapu felé. Imádkoztam, hogy ne ugorja át ilyen sebességgel. Mindkét kezemmel balra húztam a szárakat, a ló feje erősen balra hajlott a húzástól, és közben próbáltam nyugodt hangon szólni hozzá. A ló azonban nem nyugodott meg és nem fordult el.

A kapu masszív lécei már egészen közel voltak és azon tűnődtem, hogy leugrok a nyeregből. A kapu előtt egy méterrel a ló port kavarva megállt, jobbra pördülve. A lendülettől nekicsapódtam a kapunak, ami nagyot szólt, majd a ló patái alá estem. A kezeimet az arcomhoz kaptam és balra gurultam, hogy ne taposson agyon a ló.

Addigra Dave és a felesége kirohantak a házból. Dave megfogta a lovat, a felesége pedig óvatosan felültetett.

- Biztos jól vagy? -kérdezte. - Szédülsz? Hányinger? Látásod?

- Minden oké. - mondtam és felálltam. Hunyorogva arrafelé néztem, ahol a vörös valami elsuhant, de semmi nem volt ott. Hadarva elmeséltem a történteket, de közben úgy éreztem, valaki figyel a fák közül.

Nyugtalanul tettem-vettem a nap hátralévő részében, miközben a vörös alakon töprengtem. Szólnom kell Samnek és Paulnak....

Díj

Nemrég Nixypixy-től kaptam egy díjat, amit nagyon szépen köszönök neki. Azt hiszem, az embernek mindig jólesik, ha díjazzák a munkáját. :)

 

Köszönöm Nixypixy!

 

 1) Tedd ki a képet  :D

2) Írj 11 dolgot magadról 

3) 11 kérdés megválaszolása

 4) Kérdezz 11-et

5) Küld tovább 11 blognak

 

2)

- imádom a lovakat, ezért mentem lovas szakra
- kedvenc ételeim a tésztás ételek

- nem szeretem a kétszínű embereket

- jó vagy rossz tulajdonságom, hogy sokszor hallgatok, de közben nagyon figyelek, így sok embert ér meglepetés

- ha valaki egyszer elássa magát nálam, az örökké tart

- otthon én takarítok, mosok, főzök, segítve anyunak

- 22 éves koromig sok mindent átéltem, így a viselkedésem is változott

- kedvenc sorozataim a Trónok Harca és a Teen Wolf

- van egy yorkshire terrierem és egy törpenyulam

- szerintem a fantázia segít a mindennapok gyötrelmeit átélni

3)

1. Mi a kedvenc állatod?

Ló! :)

2. Mi a kedvenc elfoglaltságod?

Írás, olvasás minden mennyiségben és lovaglás komolyabb szinten.

3. Mit szeretnél elérni az életben?

 Szép karriert, olyat amire büszke lehetek.

4. Mi az oka, hogy írni kezdtél?

Úgy gondolom, hogy a történetek segítenek választ találni a problémákra, és az ember látja, hogy nincs egyedül velük, hiszen sok író a saját tapasztalatait fogalmazza meg.

5. Mennyire vagy babonás?

Nem igen.

6. Mi a kedvenc filmed?

Nehéz kérdés. Sok kedvenc filmem van. Talán jelenleg a Másnaposok 1-2-3.

7. Mi/Ki a kedvenc együttesed/énekesed?

Nagyon szeretem Christina Aguilerát. Csodás hangja van.

8. Hova utaznál el a legszívesebben?

 Spanyolországban szívesen körülnéznék.

9. Szeretsz rajzolni?

Naná! Nagy tehetségem van hozzá, és jó érzékem, így fantasztikus műveim születnek.

10. Szereted a savanyú gumi cukrot?

Nem.

11. Van testvéred?

Van egy húgom, aki két évvel fiatalabb. Tűz és jég vagyunk.

 

4)

 1. Számodra miért fontos az írás?

2. Álmodozó típus vagy?

3. Összetartó családod van?

4. Mik a jövőbeli terveid?

5. Karrier vagy család?

6. Milyen filmeket szeretsz?

7. Megy öt jó tulajdonsággal jellemeznéd magad?

8. Ha kitűztél valami célt, azt bármi áron eléred előbb vagy utóbb?

9. Mi a kedvenc sorozatod?

10.  Sportolsz valamit?

11. Szereted a spagettit?

5) Akiknek küldöm:

Timi http://eternity-dreamer.blogspot.hu/

Smile http://just-stay-with-me-forever.blogspot.hu/

Silivren http://silivren-azerdo.blogspot.hu/

Sajnos akiknek még szerettem volna a díjat küldeni, 1 vagy több éve nem nyúltak a bloghoz, ezért három embert tüntetek ki vele. :)

Puszi

Hamarosan jön az új fejezet!

18. fejezet

 Vihar előtti csend

Paul és köztem remekül alakultak a dolgok. Azután a csodás este után még hozzá kellett szoknom a gondolathoz, hogy ilyen intim dolgokkal bővült az életem, de Paullal az oldalamon ez nem volt nehéz. Az egyetem pangott, senkinek nem vette komolyan a szakot és mindenkinek elment a kedve az egésztől, így reggelenként pokolian rossz érzés volt felkelni.

Órák után Emily kocsija már a pékség előtti parkolóban parkolt. Beugrottam a kocsiba és elmentünk kávézni egyet.

- Látom, jól kijöttök Paullal - jegyezte meg Emily, miközben cukrot szórt a kávéjába.

- Igen. Nagyon is - mosolyogtam.

- Megtörtént minden, aminek meg kellett? - tudtam, mire érti.

- Persze - feleltem bizonytalanul. - Jaj, ne haragudj, de ilyen témákról én képtelen vagyok beszélni... Mit terveztél mára?

- Nos, úgy gondoltam, megvenném az esküvői ruhát, ha megtalálom a megfelelőt. A meghívókat a héten megtervezzük és elkészítettjük. 

- Szuper!

A tv-ben szoktam nézni azokat az esküvői szalonos sorozatokat és a bennük szereplő ruhaköltemények teljesen elvarázsoltak. Tudtam, hogy Em szerényebb összegben gondolkozhat, de az indián nő minden ruhában meseszépen fog festeni.

Megittuk a kávét és elkocsikáztunk a szalonba, ahol az eladónő minden tőle telhetőt megtett, hogy Emily végre találjon egy ruhát. A múltkori próbák során is tetszettek neki menyasszonyi ruhák, tehát volt viszonyítási alapja.

Két ruhát is felpróbált, amik nem voltak az igazik. Aztán jött  harmadik, a bűvös harmadik, amit felvett. Mikor a nő kilépett a fülkéből, elállt a lélegzetem.

- Egek, ez gyönyörű! - ámuldoztam tátott szájjal. - Ez a te ruhád! Ez vagy te! Mit gondolsz, Em?

- Én is úgy érzem. Jaj, mindjárt sírok! - Emily legyezni kezdte az arcát, hogy visszatartsa a könnyeit, ám egy-két csepp csak legördült az arcán.

A menyasszonyi ruha egy szív kivágású ruhadarab volt hosszított derékkal, csipke hímzéssel. Egyszerű, de mégis csodálatos.

- Ha Sam meglát benne, megüti a guta - nevettem.

- Megveszem - jelentette be Emily és visszasétált a fülkébe átöltözni.

Kifizettük a ruhát, aztán óvatosan bepakoltuk a kocsiba. Hazafelé végig az esküvő és a ruha volt a téma.

Samet otthon találtuk, éppen a kutyával játszott az udvaron, miközben egy autót bütykölt és rádiót hallgatott. Kíváncsian lesett felénk, de gyorsan odaszaladtam hozzá, felkaptam egy rongyot és betakartam az arcát, míg Emily bement a ruhával együtt a házba.

- Hé... - tiltakozott Sam a rongy ellen.

- Nem láthatod a ruháját! - kiáltottam.

- Nem néztem volna oda, ha szólsz...

- Az lehet, de így sokkal jobb. - mikor Em eltűnt odabent, levettem Sam arcáról a rongyot. - Hoppá, kicsit maszatos lettél... De a meglepetésnek ára van!

Azzal vidáman megölelgettem Harleyt, aki farok csóválva megrohamozott. Dobáltam neki a kis labdáját. Emily készített pár szendvicset és kiültünk a verandára uzsonnázni. A sonkás szendvics mellé felhajtottam két pohár baracklevet is.

- Mikor jön Paul? - kérdezte Emily.

- Nemsokára. Este járőrözik - mondtam.

A verandán üldögélve megnéztem a laptopon az üzeneteimet és néhány honlapot. Átböngésztem az eladó lovak listáját is. Paul fél órával korábban érkezett.

- Szia, szivi - köszönt és megcsókolt.

- Szia - mosolyogtam. - Milyen napod volt?

- Remek és eseménytelen. Neked?

- Unalmas. Kérsz egy szendvicset? Maradt még...

Paul elvette a tálcáról a megmaradt szendvicset és befalta. Letöltöttem az anyagot az egyetemi rendszerből és sopánkodtam egy sort a rengeteg beadandó miatt.
- Eddig bezzeg semmit nem kértek! - szitkozódtam. - Most meg csinálj ezt meg azt, csinálj szakdolgozatot és készülj a vizsgákra meg a szakmai vizsgákra! Nem diplomázok az ég szerelmére! Ez csak szakmát ad!
Paul jót nevetett rajtam, mire nekidobtam egy párnát. Erre ő elkapta a karomat, hátradöntött a kinti kanapén és szenvedélyesen megcsókolt.
Megnéztük a Másnaposok 2-őt, amin sokat nevettünk, bár szerintem az első része jobban sikerült. Utána megvacsoráztunk négyesben, és már el is telt az idő. Harley kint rohangált az esti bemenetel előtt, Paullal a verandán álltunk egymásba karolva.
- Vigyázz magadra! - mondtam neki és megpusziltam.
- Engem nem bánthat senki - vigyorgott huncutul. - Holnap megyek érted az egyetem elé. Aludj jól! - megcsókolt és perceken át egymást átölelve csókolóztunk. Bár sose lett volna vége a csóknak...
Miután elbúcsúztunk, Sam és Paul eltűnt az erdőben. Megvártam, amíg Harley kijátssza magát.
- Kérsz teát? - kukkantott ki Emily a házból.
- Igen, köszi.
- Rendben. Már feltettem a vizet forrni.
Emily mindenféle növény keverékéből készült teafüvet tett a bögrékbe, amikbe beleöntötte a forró vizet. Kicsit vártunk, hogy hűljön, aztán letelepedtünk a kanapéra a tv előtt. Harley a szőnyegen feküdt a lábunknál. Elbeszélgettünk erről-arról. Váratlanul szóba került Leah is.
- Tudod, néha rosszul érzem magam, mert látom, hogy Leah szenved. És néha már ott tartok, hogy lelkifurdalásom van - csóválta a fejét a képernyőre meredve. - Sam és Leah egy pár voltak, erre jöttem én, és minden megváltozott. Ha nem bukkantam volna fel, máig együtt lennének, és meglehet, ma ő vett volna esküvői ruhát, nem én.
- Nem, ilyenre ne is gondolj! - ráztam meg a fejem. - Így történt, ez van. Boldog vagy, férjhez mész, kell ennél több? Leah is meg fogja találni élete párját, ebben biztos vagyok. Egy erős temperamentumú férfit. De ne törd a fejed ilyen dolgokon, jó?
- Jó, csak felmerült bennem - belekortyolt a teájába. Szerencsére témát váltott magától is. - Sammel arra gondoltunk, hogy az esküvői meghívó valamilyen krémszínű árnyalatú lesz vörös betűkkel. Elegáns és egyszerű lesz.
- Jól hangzik - a fejemben elképzeltem a meghívót és tetszett. A tv-t egy zenei csatornára tettük, aminek hatására eldöntöttük, hogy megnézzük dvd-n a Mammia Mia-t, amit mindketten imádunk.
Üdítővel felfegyverkezve indítottuk el a filmet és majdnem végig énekeltünk. Főként a Gimme Gimme Gimme volt az a szám, amit teljes bedobással énekeltünk hol állva- hol ülve. Eszméletlenül jól éreztük magunkat kettesben. Harley olykor megejtett pár olyan nézést, mintha megőrültünk volna, de utána aludt tovább.
A remek filmezés után aludni tértünk.

Másnap kelletlenül mentem egyetemre. A többiekkel együtt nyögve végigültük az órákat, bár az utolsó két óra annyira unalmas mindig, hogy végig neteztük az egészet telefonról. Kicsit sem lehetett feltűnő, hogy egy padsorban mindenki lefelé bámul és valamit fogdos és tapogat. A tanár nem szólt ránk, csak megjegyezte, hogy senki nem figyel rá.
A legjobb barátnőmmel, aki nemrég jött át hozzánk egy másik, távoli egyetemről, együtt hagytuk el a termet. Roxy igazi belevaló csaj, jól kijövünk egymással, és középiskolából ismerjük egymást. Mindkettőnknek ez volt a legközelebbi egyetem, és mivel ismert engem, átjött ide, ami hatalmas örömmel vettem.
- Akkor holnap vásárolunk egyet - mondta és feltette a napszemüvegét. - Szia!
- Holnap. Szia! - Paul a kocsijának támaszkodva állt fekete pólóban és farmerban. El sem hiszem, hogy ő az enyém... - Szia!
- Szia, kicsim! - azonnal erős karjaiba ragadott és elárasztott a csókjaival. Percek múlva levegőért kapkodva váltunk szét. - Túlélted az órákat? - vigyorgott.
- A telefonommal igen - nevettem. - És neked hogy telt az esti műszak? Sammel nem találkoztam ma reggel, még aludt.
Paul arcán átsuhant valami árny, amitől rossz érzés fogott el.
- Paul? Történt valami? - kérdeztem az arcát fürkészve.
- Semmi... - mondta, aztán kelletlenül folytatta. - Csak üldöztünk egy vérszívót és a helyiek is ezt tették, aztán egyszer csak a vérszívó átjött  a mi területünkre... de az egyikük, egy nagydarab fickó is áttévedt az üldözés hevében, és egy kicsit összeakadtunk.
- De nem sérültél meg?
- Nem. Idióta vérszívó mocskok...
Paul elvitt Dave-hez, ahoz lelovagoltam Rómeót, aki mostanában kezdi nagyon összekapni magát. Talán mégsem adom el. Utána még volt négy ló, amiket futószáraztam és lovagoltam, Dave pedig Paullal az oldalán figyelt. Mikor végeztem és mindent rendbe tettem, hazamentünk.
 Harley Emily-vel mókázott az udvaron, Sam az autót szerelte.
- Kyra, beszéltés nagyanyáddal mostanában? - érdeklődött Sam a motorház fölé hajolva.
- Nem. Miért?
- Azt mondja, van valami pasija. Egy cowboy - Sam elnevette magát és a konzervatívan az agyát megjátszó öreganyámra gondolva én is röhögőgörcsben törtem ki.
- Szívatsz - nyögtem ki végül.
- Nem, esküszöm, hogy igaz. Em is nagyot nézett. Egy társkereső oldalon ismerkedtek meg. Aztán beszámolt arról is, hogy nemi életet élnek - fintorgott Sam.
- Ne folytasd, mert elhányom magam - szakítottam félbe. - Mik vannak...

 -------------------------------------------------------------------------
 Tudom, nem írtam rég fejezetet, de szakmai vizsga előtt állok... Igyekszem új fejit írni, mert már előre megvan a fejemben pár rész. :-)

Emily ruhája:

 És a szám, amit Emily és Kyra annyira imád a Mamma Miából:
http://www.youtube.com/watch?v=VECj142NgCQ

 

17. fejezet (+18)

A nagy este

A délelőtt csalós időjárása majdnem kifogott rajtam, mert odakint hét ágra sütött a nap, viszont a hőmérséklet csípősen hideg maradt. Amint kiléptem az ajtón, felszisszentem a kellemetlen időtől. Harley vígan rohangált a ház körül és hosszú időn át dobáltam neki egy botot, amit ügyesen mindig visszahozott.

Elvettem egy szelet felvágottat a teraszra kivitt tányérról és magamhoz hívtam a kutyát. Harley nyomban odajött hozzám, mire megdicsértem. A felvágottból lecsíptem egy darabot és a kutya orra elé tartottam, majd a fenekét lenyomva mondtam:

- Ül!

Ezt gyakoroltuk úgy 10 percig, majd engedtem Harleyt újra önfeledten szaladgálni. Emily belebújt egy kabátba és sötét szemeivel figyelte a kutyát.

- Baj van? - kérdeztem tőle.

- Nem. Csak féltem Samet... Tudom, hogy mekkora nagy farkassá változik és hogy milyen erős lett, de a vámpírok gonosz teremtmények és én nem szeretném őt elveszíteni - magyarázta a nő halkan.

- Ugyan, tudnak magukra vigyázni - nyugtattam.

- Sam szerint Bella miatt voltak itt a vérszívók. Jacob olyasmit magyarázott, hogy Bellát megpróbálták megölni már ezek az idegen vámpírok, és most egyikük bosszút esküdött - Emily megcsóválta a fejét és keresztbe fonta a karját.

- Az a Bella nagy bajkeverőnek tűnik. Komolyan egy lány miatt van ekkora felhajtás? - értetlenkedtem. - Ennyire jól néz ki vagy mi? Mi van benne, amiért minden lénynek ő kell?!

- Nem tudom. Egyszerű kinézetű lány. Én sem értem az egészet. Most megyek, mert még túlfő a tojás.

Emilyvel ketten ebédeltünk meg, utána kitakarítottuk az egész házat, kimostunk és indultunk is Dave lovardájába.

Újdonsült barátnőm, Tess, éppen a legelőn szedte össze a lótrágyát, mikor megérkeztem. Emily hazament az esküvői meghívók szerkesztése miatt.

Tess gyorsan felszedte a maradékot, kitolta a talicskát a trágyadombra, aztán csatlakozott hozzám. Előhoztam Rómeó nyergét és kantárját, hogy megtisztítsam őket. Tess is kihozott egy nyerget és kantárt, hogy megtanulja a szerszámápolás fortélyait. Közben jól elbeszélgettünk.

- Kyra, neked van barátod? - kérdezte Tess, de nem nézett rám.

- Van...

- Kicsoda, ha megkérdezhetem?

- Paul.

- Paul? - csodálkozva nézett rám. - Tényleg? Viccelsz velem?

- Nem. Miért? - ráncoltam a szemöldököm.

- Paul olyan bunkó. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valakije, mert úgy viselkedik mint egy dúvad.

Ezen jót nevettem.

- Nos, én nem ismertem Pault eddig, de mondták már, hogy tényleg bunkón viselkedik, és néha én is észreveszem. De velem máshogy bánik, van egy másik oldala is, amit ismerek. Veled mi a helyzet? Vannak fiúk a láthatáron?

- Igen - Tess úgy elpirult, hogy a füle méreg vörössé vált, amin somolyogtam.

- Nocsak... És ki az illető?

- Egy srác a középsuliból. Másik osztályba jár, de egy évfolyamon vagyunk. Olyan aranyos... Párszor összefutottunk a szünetekben, és megkedveltük egymást. Mostanában pedig mindig mellém ül ebédnél, megvár suli után és elmegyünk sétálni. Már megfogta a kezemet is.

- Az haladás - mosolyogtam.

- Csak elbizonytalanodtam, mikor láttam egy másik lánnyal beszélgetni a szünetben. Az a lány sokkal szebb nálam.

- Az nem jelent semmit. Ha ugyanúgy melléd ül és megvár tanítás után, akkor nincs miért félni.

- Biztos?

- Biztos. Főleg, ha ugyanúgy beszél és közelít hozzád.

- Akkor jó. El kéne mennem nőgyógyászhoz is?

- Hát... ezt anyukáddal beszéld meg. - ilyen kérdést még senkitől sem hallottam, de nem akartam játszani a hozzáértőt, sem a mindent tudót. Mikor végeztünk a szerszámápolással, kinyújtóztattam a tagjaimat. - Ma tartok neked futószáras órát. Hozd ki Mámort.

Tess elment a lóért, én pedig elpakoltam a rongyokat, a nyeregszappant és a nyeregzsírt.

Este 7-kor Paul kocsija jelent meg Dave felhajtóján. Elköszöntem tőlük és bepattantam a kocsiba. Paul rögtön odahajolt, hogy megkapja a csókját.

- Na, milyen volt ma? - érdeklődött, miközben kitolatott az útra.

- Jó. Tessnek tartottam ülésjavító órát, szegény nem fog tudni holnap lábra állni az izomláztól. Utána lelovagoltam Rómeót, Talizmánt és futószáraztunk másik két lovat. Alaposan elfáradtam. Neked milyen napod volt?

- Unalmas - fintorgott. - Behoztak egy Citroent, hogy javítsuk ki a horpadást rajta, mert az ürge találkozott egy oszloppal a kanyarban. Azt csináltuk egész nap, mert csúnyán behorpadt.

- Biztos éhes vagy - jegyeztem meg.

- Attól függ, mire gondolsz - nézett rám vágytól perzselő szemekkel.

- Paul...! - nevetve vágtam rá a karjára. 

Hazaérve négyesben - én, Paul, Emily és Sam - megvacsoráztunk. Paullal kivittük egy esti futkározásra Harleyt, aztán felmentünk a szobámba. Elmentem megfürdeni, aztán amíg Paul fürdött, válaszoltam anyám levelére. Az egyik népszerű humor oldal bejegyzéseit böngésztem, mikor Paul lépett be az ajtón. Csak egy rövid nadrág volt rajta, a hajából csöpögött a víz és lefolyt izmos mellkasára. Önkéntelenül nyeltem egy nagyot, mintha valami hormonnal fűtött lányka lennék, de azonnal összekaptam magam.

Paul komisz vigyorral az arcán lehuppant szorosan mellém és belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy közben rápillant a laptop képernyőjére, de különösebben nem érdekli. Egyik keze becsusszant az alvópólóm alá, mire forróság öntötte el a testem. Kikapcsoltam a laptopot és félretettem. Szembefordultam Paullal.

- Na, milyen... kívánós vagy ma - kuncogtam. Válaszul ajkait az enyéimhez érintette, de nem hagytam, hogy megcsókoljon. Érezhetően tetszett neki a játék.

- Elmondjam, mire vagy inkább kire éhezem? - suttogta a fülembe és finoman megharapta a fülcimpámat.

- Asszem' kitalálom magamtól is...

Paul teste rám nehezedett, így döntött az ágyra. Ajkunk forró csókban egyesült. Ujjaimmal végigszántottam vizes haján, aztán izmos hátán. Paul ujjai a hasamon vándoroltak felfelé, hogy a melleimen is megjárják útjukat. Valamikor Paul lekapcsolta a villanyt, hogy sötétség áradjon szét a szobában. Óvatosan, mégis szenvedélyesen bánt velem. Keményedő férfiasságát minduntalan hozzám dörgölte, amitől szépen lassan kezdtem furcsán érezni magam, mivel számomra új érzés volt minden.

Mikor az ujjai lefelé csúsztak és megérintették a lábam közét, egy kicsit elbizonytalanodtam, de Paul gondoskodott róla, hogy ezt elfelejtsem. Valahogyan lekerült rólam az alvópólóm és és utána a pizsamanadrágom is. Paul nadrágja a földön kötött ki az enyém mellett.

Tudtam, hogy bármikor szólhatok neki, meg fog állni, ha mégsem akarom. De akartam. Nagyon is.

Paul nyelve érzékien szántott végig mindkét mellemen, merev férfiassága immár meztelen testemhez ért. Az új ingerek egyre inkább tetszettek, Paul pedig értette a dolgát. Lassan készített fel életem első együttlétére, meg kell hagyni, baromi jól csinálta.

Mikor szenvedélyesen megcsókolt és nyelve határozottan játszott az én nyelvemmel, még jobban széttárta a lábaimat és a következő pillanatban egy határozott, mégis gyengéd mozdulattal belém hatolt. Elakadt a lélegzetem, és az ujjaim megfeszültek. Megállt és várakozva fújtatott, hogy szólok-e a fájdalom vagy bármi miatt. De nem szóltam. Bár kissé kellemetlen volt, de nem fájt annyira és mikor elkezdett mozogni bennem, egyre jobb lett. Hallottam egyre gyorsuló lélegzését, éreztem a gyorsuló tempót és a növekvő gyönyört, amit mindketten éreztünk.

A csúcson visszafojtott nyögéssel mentünk el és az egész testem megrázkódott a gyönyörtől. Paul megcsókolt és perceken át meghitten csókolóztunk. Boldog voltam és ő is az volt.

Paul mellém feküdt és átkarolt. Belecsókolt a nyakamba, ahogy betakaróztunk. Nem szóltunk semmit, mert felesleges lett volna, és nem akartuk megtörni a varázst. Tökéletes este volt.

Reggel a tökéletes este tovább folytatódott. Arra ébredtem, hogy Paul átölel és nincs rajtunk ruha. Szerintem elpirulhattam az este gondolatára, de mikor szembefordultam Paullal, a pírnak már nyoma sem volt.

- Jó reggelt, kicsim - mondta Paul és megcsókolt, percekig csak ostromolta ajkaimat. Miután fejét visszatette a párnára, fejemet a mellkasára hajtottam és így feküdtünk sok ideig.

Emily a konyhában sündörgött, mikor lementünk reggelizni, vagy inkább ebédelni.

- Jót aludtatok? Mindjárt dél! - nevetett Emily és megpucolt egy újabb szem krumplit.

- Nagyon is jól... - szólalt meg Paul, de oldalba vágtam a könyökömmel, ami nem kerülte el Em figyelmét. Szerencsére nem tette szóvá, csak mosolyogva rám kacsintott, amitől zavarba jöttem. Na, ezzel el is árultam magam.

Paul öntött kávét nekem is, és jókedvűen megreggeliztünk, de nem ettünk sokat, mert nemsokára jött az ebédidő. Nem mintha Paul nem tudna annyit enni. Harley és Paul kergetőztek egy jót, majd Harley kapott Emilytől egy kis tál sült húst. Paul elém lépett és kezeit a derekamon nyugtatta, én pedig átkaroltam őt.

Mosolyogva néztünk egymásra.

- És, mit csináljunk ma? - kérdezte.

- Nem tudom. Ma nem kell mennem sehova.

- Elmehetnénk a partra.

- Oké. 

Paul finoman megcsókolt, aztán kéz a kézben ültünk le ebédelni.

-------------------------------------------------------------------------

Elnézést, hogy ennyi ideig nem hoztam a fejezetet, de most vagyok túl egy szakításon. Remélem, tetszik a fejezet!

Puszi!

16. fejezet

Harley

Álmomban sötétség honolt. Az árnyak alapján valószínűleg egy erdőben voltam. Síri csend honolt és semmit nem láttam. Ahogy kezdtem megszokni a helyzetet, hirtelen hangos és velőig hatoló vonyítás törte meg a csendet. A farkasvonyítás hosszú, félelmetes és figyelemfelkeltő volt. Aztán újabb vonyítások csatlakoztak az elsőhöz és csodálatos kánont adtak elő.

Mellettem valami megmozdult és susogott. A szemeim felpattantak és tágra nyílt szemekkel meredtem a sötétbe. A szeme sarkából egy árny mozgott. Odakaptam a tekintetemet, hogy reagálni tudjak, és mint akit kötélen rántottak meg, felültem.

- Nyugi, én vagyok - suttogta Paul.

- Mi van? Jézusom, megijesztettél! - sziszegtem álmosan. Paulra néztem, aki felkelni készült. - Te meg hová mész?

- Nem hallod? Valami baj van - mondta Paul és felállt.

Nem is kellett hallgatóznom, hogy rájöjjek, a vonyítások nem álombeliek, hanem valóságosak. A falka tagjai üvöltenek. Samék szobájából valaki halkan kilopózott és elindult lefelé a lépcsőn.

- Maradj itt, Kyra. Majd jövök - Paul egy csókot nyomott az arcomra és elviharzott.

Álmosan néztem utána, majd visszahanyatlottam a párnára és elaludtam. 

A kaparó hangok egyre erősödtek, ahogy ébredeztem. Csak nem Paul az? Felkeltem és pillanatnyi értetlenséggel bámultam a sovány kutyára, aki az ajtómat kaparta. Biztosan ki kell mennie.

- Gyere szépen - kerestem egy madzagot, ami éppen a fürdőköpenyemhez tartozott és a puha anyagot a nyakára tettem, így csináltam átmeneti pórázt.

A kutya szinte rohant lefelé, alig győztem utána menni anélkül, hogy el ne rántott volna. Meg sem álltunk az udvarig, ahol levettem róla a kötelet. Amíg vacogva vártam, hogy elvégezze a dolgát, felbukkant Sam kocsija hangosan bőgve és megállt a terasz előtt. Emily szállt ki belőle. Biztosan a városban volt bevásárolni.

- Szia! - köszönt és a kutyára nézett.

- Szia! Hová rohantak Samék? - kérdeztem.

- Nem tudom - csóválta a fejét Emily. - Csak a vonyításokat hallottam. Sam pedig elrohant. Azóta se jött haza. Remélem, jól vannak mindannyian.

- Én is remélem - a gyomrom görcsbe rándult, mert a fejemben megjelent egy vámpír, aki a farkasok fölé hajolva készül belőlük kiinni az életet. Megborzongtam és megráztam a fejemet. - Segítek bepakolni.

- Azt megköszönöm.

Emily négy zacskónyi élelmiszert vásárolt, amit perceken át pakoltunk el a konyhában. Miután végeztünk, kisiettem az udvarra. A kutya a bokrok között szaglászott. Leguggoltam és kedves hangon hívni kezdtem.

- Gyere ide, kutyus! Emily vett neked konzervet. Éhes vagy? - gügyögtem az állatnak, aki komótosan odajött hozzám.

Emily egy tálra kirakta a kutyakonzerv tartalmának egy részét, a kutya pedig azonnal habzsolni kezdte az ételt. Főztem egy kávét, amíg Emily tükörtojást készített kettőnknek. Reggeli közben a szokásos témák merültek fel.

- Találtam Port Angelesben egy helyes menyasszonyi ruha boltot. Nemrég nyíltak és a katalógusuk szerint nagyon szép darabjaik vannak jó áron. Nem kísérnél el ma délután? - Em beleharapott a kenyérbe.

- De, elkísérlek. A kutyának is venni kell cuccokat.

A finom reggeli után elvégeztem napi teendőimet és immár egy jobb rögtönzött póráz-nyakörv kombinációval sétálni vittem a kutyát, miután megfürdettük. Séta közben elkezdtünk megismerkedni egymással, és azon töprengtem, mi is legyen a neve. Valami hozzáillő, vagány nevet akartam neki adni, nem pedig olyan unalmas, sablonneveket mint a Lucky.

Az erdő kezdett csendesedni, ahogy beköszöntött a hideg. A vastag avarban élvezet volt sétálni. A kutya az avarba túrta az orrát és úgy ment előre.

- Lehetne a neved Caesar is... vagy Malcolm... nem, ezek nem jók... - nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz nevet adni egy kutyának.

A kutya hirtelen megdermedt és vészjósló morgásba fogott. Oldalra meredt. A szívem először kihagyott egy ütemet, utána hevesen verni kezdett.

- Paul? - ha ő az, megfojtom, amiért ijesztget. - Gyere elő, nem szeretem, ha ezt csinálod! Paul!

A sűrű bozótoson nem tudtam átlátni. Talán a falka egyik tagja. Vagy valami kis állat. A bozótos reszketni kezdett, a lábaim pedig belegyökereztek a földbe. Egy pillanatra mintha egy pirosan izzó szempárt láttam volna, de mire jobban megnézhettem volna, eltűnt. A kutya abbahagyta a morgást.

- Menjünk innen, gyere gyorsan - mondtam a kutyának és futva indultam meg. Jó ideig futottam és akkor álltam csak meg, mikor már tudtam, hogy közel vagyunk a házhoz. A kutya lihegett és én is alig kaptam levegőt.

Azonnal a biztonságos házba mentem, ahol Em főzött. Csodás illatok lengték be a házat.

- Mi az? - nézett rám a nő. - Baj van? Kyra?

- Én jól...jól vagyok - nyeltem. - Csak, valami mozgott odakint és inkább eljöttem.

- Jó ég! Nem kellene mászkálnod. A fiúk is elrohantak valamiért, ki tudja, mi van odakint.

- Tudom. De nem történt semmi. Segítek főzni.

Délutánra a fiúk még nem voltak sehol. Emily, én és a kutya felkerekedtünk. Elsőként a ruhaboltot néztük meg, ahol fél órát elnézelődtünk. Emily egy ruhát talált, amit félretetetett, hogy legyen ideje este eldönteni, azt a ruhát akarja-e. Utána a kutyás boltba mentünk, ahová már a kutyát is magunkkal vihettük. Vettünk neki két tálkát, egy barna színű nyakörvet, és egy bőr pórázt. Az eladó ajánlásával kutyatápot és konzervet is a kosárba tettünk.

- Na, most már jó dolgod lesz nálunk - mondta Emily a kutyának, miután kijöttünk az üzletből. Útban az állatorvos felé neveket vetettünk fel.

Harley... a tökéletes név. A kutyus neve Harley lett.

Az állatorvosnál hamar végeztünk. A pikárdiai juhászkutya hivatalos neve Harley. Büszkén jöttünk el dokitól, és vidáman mentünk haza. 

Amint beléptünk a házba, az asztalnál megpillantottuk Samet és Pault. Tömték magukba az ételt.

- Jól vagytok? - kérdeztük egyszerre Emily-vel. - Mi történt?

Sam lenyelte a falatot és tömören válaszolt:
- Riasztás volt. Vámpírok hatoltak be a rezervátumba.

- A helyiek? - nyaggattam.

- Nem, szívem - felelt Paul. - Idegen vámpírok voltak. Nem sikerült elkapni őket.

Evés után Paullal felmentünk a szobámba. Hiába kérdezgettem, nem sok mindent húztam ki belőle.

- Biztos, hogy elhagyták a rezervátum területét? - kérdeztem óvatosan.

- Igen. Miért?

- Mert én láttam egy vörös szempárt, mikor délelőtt a kutyával sétáltam...

Paul először nem szólt semmit, csak bámult rám. Aztán kitört:

- Kyra, megmondtam, hogy ne menj sehová!

- Azt nem mondtad - tiltakoztam.

- Jó, lehet hogy nem mondtam, hogy maradj itt, de gondolhattál volna rá! Azt hittem, nem kell mondanom.

- A városba is bementünk.

- Az más. Ott emberek vannak, sok ember, fény és segítség - Paul idegesen fészkelődött az ágyon. - Délelőtt még üldöztük őket. Csoda, hogy nem öltek meg.

Válasz helyett bekapcsoltam a laptopot és oldalakat böngésztem a neten.

- Jön a vizsgaidőszak - sóhajtottam. - Megint lesz mit tanulni. Ráuntam a tanulásra.

- Nem hiszem, hogy neked akadály lenne a tanulás.

- Nem az.

- Ez a helyes válasz. Tényleg, mi lett a kutya neve? - bökött Paul a földre terített pokrócokon alvó kutya felé.

- Harley.

- Harley.... Jó kis név - Paul akkorát ásított, hogy ettől nekem is ásítanom kellett. - Kifáradtam. Aludnom kell.

- Jó. Én még megnézem a tételeket a tantárgyakból.

Paul szinte azonnal elaludt. Jómagam csak 2 óra múlva követtem őt. Amint lefeküdtem, Paul erős karjai körém fonódtak és hozzám simult. Nem is sejtettem eddig, hogy milyen jó érzés, mikor van kivel feküdnöd és kelned.

Alkonyat: Hajnalhasadás II.

És igen, november 16-tól bárki megnézheti a világhírű bestseller legutolsó részét. Tegnap mentem el a moziba megnézni a filmet. Több oldalon elég lehúzott kritikákat írtak a filmről, nem tudtam, mire számítsak, egy dolgot kivéve: minden szék foglalt volt, a terem tele volt nézőkkel. Többnyire persze nők és lányok jöttek, de azért egy-két fiú és férfi is bátran bevállalta a filmet (vagy nem volt választásuk).

A film elején a nevek felsorolása jó hosszúra sikerült, ezalatt tájképeket és közeli felvételeket mutattak, amik nagyon csodálatos látványt nyújtottak, de én a filmet nézni jöttem, nem tájképeket. Nagy nehezen elkezdődött a film. Maga a film megtartotta humorosságát, főleg az elején és közepén voltak poénok. Személy szerint engem a nyálas, romantikus jelenetek nem érdekeltek, hidegen hagytak, Edward és Bella virított párat meztelenül...

Jacob vetkőzése sem maradhatott el, Charlie szegényt tökéletesen megértettem a vetkőző fiú láttán :-D. A jó, hogy Charlie egész jól feldolgozta az igazságot, és hát Charlie mindig is kedvenc szereplőm marad. Ilyen apát én is elfogadnék.
Alice még mindig elbűvölő csaj, hozta a formáját és továbbra is a kedvencek listáján szerepel. Alice az Alice marad.
Sajnálatos módon Paul nem volt benne emberi alakban a filmben, pedig megnéztem volna, ahogy Jake beveri az orrát szegényemnek. Gyászolni való, hogy nem láttam a filmben :-(.
Na de a sors intézkedett, hogy ha Paul nincs benne, találjak vigaszt. Azt hiszem Garrett a vámpír neve, aki iszonyat jóképűen néz ki, totál elolvadtam tőle. Imádom a férfias férfiakat, szóval nagy-nagy kedvencem lett :-D.
A film végén egy irtózatos szívatást csináltak, aminek végén a közönség együtt nevetett fel, hogy "Ó, ez nem is történt meg igazából!" Na, többet erről nem beszélek, mert aki nem látta még a filmet, nem lövöm le neki a részt. De én kezdtem megijedni, hogy ennyit változtattak a filmen, pedig nem.
Reneesme annyira szép kislány, hogy jó ránézni. Tényleg egy aranyos kiscsaj, akit csak imádni lehet.
A film végén a romantika megint nem maradhatott el, de voltak benne isteni farkasos jelenetek, amiktől libabőrös lettem. Bella szerencsétlenkedése most sem maradt el, de hát ez vele jár, azt hiszem.
Ha van még véleményetek, kritikátok vagy bármi, írjatok! Puszi