Új barátok
A Paullal való vacsora istenien telt. Szerény jómagam rántott camembert sajtot rendeltem áfonyás szósszal, Paul pedig húst halmozott hús hátán.
Másnap az egész napot a lovakkal töltöttem, mert Rómeóra is várt az edzés, és a többi lóra is. Szegény Dave bármennyire szereti a lovakat, de nem ért hozzájuk olyan szinten, ezért egy silány alapbelovaglásnál többet nem tud nyújtani. Ez pedig meglátszódik a lovakon, amiket lovagolnak vagy el akarnak adni. A napi terv legfontosabb része egy Talizmán nevű kis termetű fekete ló volt, aki rendkívül érzékeny lélekkel rendelkezett. Dave egy éve adta el, de nemrég visszahozták a lovat, mert bajok voltak vele. Most az egykor nyugodt Talizmán tisztára idegbeteg jelleget vett fel, mindentől fél és megijed, ezért a lovaglását nagyon óvatosan és biztatóan kellett csinálnom.
- Hétvégén jönnek megnézni Talizmánt. Szeretném, ha kicsit felkészítenéd rá - mondta Dave.
- Igen? - kérdeztem - Mennyire ért a lóhoz a lehetséges tulaj?
- Nemigen - vallotta be Dave.
- Dave, Talizmánt nem lehet odaadni bárkinek. Neki olyan lovas kell, aki helyesen tudja kezelni az érzékeny lelkivilágát, aki nyugodtan, határozottan és biztatóan tudja őt lovagolni. Valamint egyedül nem tartható. Látod, hogy jött vissza szegény. A régi helyén többször is megverhették.
Dave nem szólt egy ideig, hanem Talizmán sörényét kezdte bontogatni az ujjaival.
- Igazad van - mondta végül. - Mihez kezdenék nélküled? Nem értek én annyit a lóhoz...
- Az nem baj - szóltam. Talizmán hallhatott valamit, mert hirtelen megugrott. - Cssss, nyugi!
Visszavittem a kis heréltet a legelőre, ahol azonnal a többi lóhoz csapódott. Rómeót már lelovagoltam Talizmán előtt. Hosszú nap áll előttem a következő 4 lóval...
Este fáradtan ültem le a laptop elé, nem törődve azzal, hogy nagyiék odalent vannak. Kellő időt töltöttem velük, úgyhogy miért ne jöjjek fel a szobámba? Megnéztem a leveleimet, amik az egyetem hülyeségeivel és reklámokkal voltak tele. Aztán észrevettem, hogy a net másik lapja villogni kezd. Írt valaki.
Izgatottan váltottam át a villogó lapra és néztem rá a Chat-ablakban megjelenő névre, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy senki értelmes emberfia nem írt. Csak egy lány osztálytársam volt az, aki szinte mindenkit idegesített, engem is, de én viszonylag jóban voltam vele és elnyomtam a negatív érzéseket. Most azonban fintorogva köszöntem neki és leírtam, hogy nincs velem semmi különös. Jaj, ez a tipikus sablonszöveg, ugye? Hányszor írják és írjuk ezt? Udvariasan visszakérdeztem, ő hogy van, de közben lovas honlapokat böngésztem.
Jó 5 perc múlva visszaírt ezzel a szöveggel:
" Mesélj!!!"
Mi van? Mégis mit meséljek én neki este 9-kor? Esti mesét? De most komolyan... Válaszom ennyi volt:
" Sötét van és este. Hideg van."
Na, ezzel kezdj valamit.
" Tovább!!! :-)"
Tovább? Hagyjon már.
" Voltam a lovaknál, 6 lovat lovagoltam ma és sajog mindenem."
Ennyit kapsz, kész. Nincs kedvem vele csevegni. Szerencsére itt befagyott a társalgás és noha mindkettőnk elérhető volt a neten, egyikünk sem írt többet. Nyugodtan olvashattam tovább az oldalakat. Az eladó lovakat alaposan átnéztem és a jónak tűnőket felvettem könyvjelzőbe. Ekkor kopogtak az ajtómon.
- Bújj be - mondtam. Reméltem, hogy Paul az, habár ő ma egész este járőrözni volt.
- Helló - jött be Ben. Ó, anyám...kérlek, üss le.
- Mit akarsz? - kérdeztem a képernyőre meredve.
- Gondoltam, felnézek egy kicsit. Hogy ne légy egyedül.
- Szeretek egyedül lenni.
- Mit nézel? - Ben közelebb lépett, de egy szúrós pillantásomra megtorpant és onnan leste a laptopot.
- Eladó lovakat - sóhajtottam. - Napok óta gondolkozom Rómeón. Ugyanis Rómeó sosem lesz olyan jó, ő inkább hobbilónak való. Lehet, hogy el kell adnom, ha komolyan akarok versenyezni. De még nem tudom, mert nem szívesen válok meg tőle.
- Értem. Nem akarsz filmet nézni? Hoztam párat és van hordozható lejátszóm is.
- Nem, kösz.
- Kyra, kérdezhetek valamit? - Benre pillantottam és bólintottam.
Ben leült a székemre és a semmibe bámulva formálta a szavakat.
- Érezted már úgy, hogy senkinek sem kellesz? Mármint, tudod, hogy senki nem szerelmes beléd és csúnyának érzed magad, pedig lehet, hogy nem vagy az. Én tudom, hogy csúnya vagyok - nézett rám szomorúan. Ettől abbahagytam a pötyögtetést és ráfigyeltem. - Olyan jó lenne végre valami szép lányt találni. Vagy kedveset inkább, nekem a belső számít igazán. Kereshetnék a hálón is párt, de úgysem jönne össze. Teljesen ki kéne photoshoppal preparálni, hogy bárki rám nézzen. Egyetemen tanulok, ott van egy csomó lány, de egy sem tekint férfinak.
Basszus, erre mit mondjak? Mondjam a szokásos "Majd lesz valakid" szöveget? Attól nem fogja magát jobban érezni. Ezt Ben is észrevette, mert elmosolyodott.
- Te nem szólsz semmit - szólt.- Mindenki rákezd ilyenkor a hülye mondásaira, amiket már ezerszer hallottam.
- Tudom. Ezért nem mondtam - -feleltem. - Sajnálom Ben, de nekem itt van Paul és szeretjük egymást.
- Jó, értem és látom. Senkit nem akarok szétugrasztani.
Ben olyan szomorú képet vágott, amit én anno, és ettől új megvilágításból láttam őt. Egykor én is átéltem ezeket az érzéseket. Sajnáltam őt, de nem mutattam ki, mert attól csak még szarabbul érezné magát.
- Ben, milyen filmjeid vannak?- érdeklődtem.
Ben szerencsére tudta, hogy a filmnézés a részemről csupán kedvesség volt, ami ott kimerült, és nem lettem hirtelen szerelmes belé. Ezt nagyon jól tudta, nem kellett felvilágosítanom. Megnéztük az Álcsalád című filmet. Nevettünk, olykor pedig röviden elbeszélgettünk.
A film után Ben megköszönte a filmezést és távozott. Nem is annyira borzalmas srác, tényleg megérdemelne már valakit. Felötlött bennem az a hülye ötlet, hogyha látok hozzá hasonlót az utcán, akkor leszólítom és összehozom őket. Micsoda ötlet... A végén még kerítőnő leszek.
A következő nap délelőttjén Paul javában húzta a lóbőrt, és nem akartam zargatni. Ezért Emily elvitt Dave-ékhez, ahol lóra ült és egy órát lovagoltattam a nőt. Aztán Emily elment, én meg ottmaradtam dolgozni. Egy helyi lány is oda járt lovagolni, és elbűvölt tekintettel figyelte, ahogyan lovagolom Talizmánt. Mikor szárat dobtam a lónak, hogy kinyújtózhasson, megszólalt:
- Olyan szépen lovagolsz. Bár én is tudnék így - mondta álmodozva. - A te lovad Rómeó, nem?
- De igen, az enyém - mivel láttam már lovagolni a lányt, támadt egy ötletem. Odasétáltam hozzá Talizmán nyergében és lehajoltam. - Kyra vagyok.
- Tess - rázta meg a kezem a lány.
- Nincs kedved kilovagolni velem? Rómeó ma csak lazít.
- De. Bár eddig csak kétszer voltam tereplovagláson.
- Kapsz egy nyugodt lovat. Mámort ismered, nem?
- Persze, sokat ültem rajta.
- Na, ő jó lesz odakintre.
Talizmán után Rómeót hoztam ki és Tess mellett ápoltam és szereltem fel a lovamat, aki majd kicsattant a tereplovaglás gondolatától. Mikor elkészültünk, nyeregbe szálltunk és elindultunk. Jó másfél órás tereplovaglás lett a végén.
Éppen hazafelé sétáltunk a lovakkal, mikor Tess megszólalt:
- Ott egy kutyus.
- Hol? - kaptam fel a fejemet.
- Az árokban - mutatta a lány.
A bal oldalán az útnak egy árok volt, és benne egy barna színű kutya feküdt. Nagyon rosszul nézett ki. Megállítottam Rómeót, a földre ugrottam, a szárat pedig Tessnek adtam. Az árok nagyon csúszott mert esett az eső, de óvatosan mégis lemásztam. Közben folyton beszéltem a kutyához, végül is akár vad is lehetett. A kutya csak nézett rám a nagy szemeivel és nem mozdult. Odakúsztam hozzá és lassan megsimogattam.
- Hé, milyen szép kutyus vagy! - mondtam szelíden. A kutya borzasztóan sovány volt, az egyik lábán pedig seb éktelenkedett. Valaki kidobhatta.
Szépen a karjaimba vettem a kutyát, aki szó nélkül tűrte, és nagy nehezen felkapaszkodtam vele az útra.
- Jaj, szegény! - kiáltotta Tess.
- Tess, feladom neked egy kicsit, oké?
- Jó.
A kutya azt is tűrte, hogy feladjam Tessnek egy ló hátára. Aztán nyeregbe pattantam és ügyesen átvettem a kutyát, majd elhelyeztem magam előtt, de végig magamhoz szorítottam egy kézzel. Rómeó nem bánta, hogy potyautasa lett. A kutyus néha felnézett rám, de végig nagyon nyugodt volt. Szinte túl nyugodt.
Visszaérve letettem a földre a kutyát, míg elláttam a lovamat. Meglepően láttam, hogy a kutya mindig sántikált utánam és nyüszítve próbált három lábon utánam jönni egy kis simogatásért. Tess-szel is így viselkedett, viszont Dave-re rámorgott.
Este Paul jött értem kocsival. Tess előbb elment és megbeszéltük, hogy tartok neki órákat. Paul egy hosszú, szenvedélyes csókkal köszöntött.
- Lesz egy potyautasunk. Rómeó simán elhozta a nyergében velem - mondtam.
- Mi van? - nézett rám értetlenül Paul.
Felkaptam a sovány és piszkos kutyát, és elmeséltem, hogyan hoztam ide. Kapott egy kis kaját és vizet is, a sebet pedig lefertőtlenítettük.
- Tedd be előre, elfér a lábad között - szólt Paul és jelentőségteljes pillantást vetett egy ágyékom felé.
- Paul! - szidtam, de csak játékból. Beemeltem a kutyát a kocsiba és beültem az anyósülésre.
A kutya ismét nyugodtan viselkedett. Otthon mindenkire morgott eleinte, de egy kis idő múlva, hogy jó helyen van és már nem félt. Sam és Emily örömmel megengedték, hogy megtartsam.
- Milyen fajta lehet? - kérdezte Sam.
- Pikárdiai juhászkutya - feleltem, mert sok kutyafajtát ismertem. - Csak sovány és koszos, ezért nem olyan jól néz még ki.
A lefekvés új értelmet nyert, amikor Paul bebújt mellém az ágyba, a kutya pedig a lábunknál aludt a földön.
- Holnap le kell vinni állatorvoshoz - mondtam ásítva.
- Oké. Nézd meg, mikor rendel és elvisszük.
- Ühümm... - odabújtam Paulhoz, aki átkarolt és két puszi után mindketten mély álomba zuhantunk.
-----------------------------------------
Ilyen Kyra kutyája. Szerintem nagyon édes fajta, filmekben láttam már ilyen fajtájú kutyákat.
