Újraéledés II.
Ó, te jó ég! Mit művelek? Mire készülök? Normális vagyok?!
Ilyen őrült kérdések és gondolatok száguldoztak az agyamban fénysebességgel, miközben Rómeó gőzölgő testét dörzsöltem át egy marék szalmával. A mai pályán történő edzést követően nem volt több időm más lóra, így is kezdett sötét lenni. David megvárta, míg végzek a lovammal, utána megetettünk és gyorsan ellenőriztük a lovakat. Mivel minden rendben volt, összeszedtem a kabátomat és a táskámat, elköszöntem Dave-éktől, majd ugyanazzal a lendülettel bevágódtam Emily mellé a kocsiba.
- Milyen volt ma Rómeó? - kérdezte Emily.
- Csodás. Ráfért már a benti edzés, de szépen ment, szóval szavam se lehet. És te hogyan töltötted a délutánt? - érdeklődtem két korty víz között. Az egész délutáni lovazás alatt egyszer sem ittam, ezért nagyon szomjas voltam.
- Ó, hát könyvet olvastam, főztem és mostam. A holnapi randidra milyen sminket teszel fel?
- Nem tudom. De nem is érdekel. Nem igazán érdekel a sminkelés, csak úgy felteszek egy kicsit és kész.
- Jól van, drága. Figyelj, Kyra, Sammel beszélgettünk és arra jutottunk, hogy tavasszal megejtjük az esküvőnket. Itt lesz a rezervátumban, a szűk családi és baráti kört hívjuk meg.
- Remek! Nászútra hová mennétek?
- Ezt még nem döntöttük el. Egy csendes helyre. Keresgélünk a neten, aztán meglátjuk.
- Ha tavasszal esküdtök meg, akkor el kell kezdeni tervezgetni a dolgokat. Hamar itt a tavasz... és az esküvő az egy necces dolog - kinéztem a sötét erdőre. A fiúk valahol kint rohangálhatnak most is.
- Igen. De Sam sokat van oda. Dolgozik és itt van ez a farkasos történet. Fáradt, ahogy az egész falka az. Most éppen megint az erdőben vannak.
Ahogy elgondolkodtam a falkáról, úgy éreztem, melegség járja át a szívemet. Ők embernek néznek és úgy is kezelnek. Minő felüdülés. Na és Paul... Vele holnap randizok. Életem első randija, egy szuper jóképű pasival lesz, szóval össze kell kapnom magam délelőttre.
Emily és én ketten ültünk le az asztalhoz vacsorázni, mert Sam nem ért haza. Lefekvés előtt rám fért a hajmosás, de utána nem volt több teendőm, így beborultam az ágyba és rögvest elaludtam.
A reggel túl korán jött, legalábbis én így éreztem magam reggel fél 10kor. Amíg az összekócolódott hajammal küzdöttem, lentről hallottam Sam mély hangját. Samről meg eszembe jutott Paul és a randi. A tegnapi idegesség mostanra egy vonat erejével csapódott a gyomromba, és nagy erő kellett ahhoz, hogy ne húzzam magamra a takarót és jelentsek beteget. Megpróbáltam elhúzni a reggeli dolgaimat, persze előbb-utóbb le kellett mennem enni. Nem mintha tudtam volna enni ekkora gyomorgörcs mellett. A kávém könnyedén lement, a pirítós nem annyira. Emily mosolygott és bátorítóan megszorította a vállamat, Sam pedig hülye képpel vigyorgott.
- Jól vagyok - szólaltam meg - Csak egy randi és kész. Nem nagy szám. - És ezt komolyan gondoltam.
- Dehogynem! Az első randid! Ugyan már, Kyra, ez igenis nagy esemény! - Emily jobban örült, mint én és per pillanat ez nem tetszett. Számomra egy randi nem történelmi esemény.
- Nekem nem! Engem egy esküvő is hidegen hagy, és ezt ne vegyétek magatokra, de ennyi szenvedés után nem igazán jár át az ilyen dolgokban az öröm. Totál... közömbös vagyok e téren. Ez van.
Felemelt fejjel felálltam és a szobámba menekültem, hogy lenyugodjak. A telefon órája fél 11-et mutatott már. Sóhajtva leültem az íróasztalomhoz, elővettem a kis tükrömet és az apró sminkkészletemet, hogy kifessem magam. A minimális alapozó után fekete szemceruzával kihúztam a szemem és egy ezüst-fekete átmenetes szemhéjfestést is csináltam. A végén jött a szempillaspirál. A tükörbe nézve úgy gondoltam, nekem ez megfelel, jöhet a ruha. Lázasan aggattam magamra a nadrágot és a felsőt, meg a többi kiegészítőt. Megfésültem a hajam még egyszer, aztán bepakoltam az irataimat, pénztárcámat egy kis táskába a telefonommal egy csomag zsebkendővel együtt.
11 óra...Ideje lemenni teljes harci ruházatomban és szembenézni a feladattal. A lépcsőn lefelé trappolva nem is figyeltem, ki lehet a földszinten és ki nem, szóval villámcsapásként ért Paul ismerős hangja. A lépcső alján kővé dermedve meredtem a nekem háttal álló Paulra. Egy másodperc múlva Paul megfordult és tetőtől talpig végigmért. Emily a konyhából felemelte a kezét és vigyorogva felmutatta a hüvelykujját, tetszése jeléül. Feszengve ácsorogtam egy helyben, míg Paul sötét szemei ráérősen végigjártak rajtam, aztán a szája mosolyra görbült. Ettől a féloldalas mosolytól meg tudtam volna halni. Tudjátok, ez olyan mosoly, amit ha rád villant egy pasi, akkor ott helyben tócsává olvadsz, sőt a tócsa rögtön elpárolog.
- Mehetünk? - kérdeztem, mert az indiánsrác még nem tért magához.
- Ja, hogyne - rázta meg a fejét - Nagyon dögös vagy.
- Kösz - mondtam összeráncolt szemöldökkel. Ilyet se mondtak még nekem...
Kint hideg volt az idő, de Paul kocsijában volt fűtés szerencsére.
- Érezzétek jól magatokat! - intett oda nekünk Sam, aki egy szál pólóban állt a felnyitott motorháztető előtt.
- Meglesz - felelte Paul.
A kocsiban ülve pár percig némán ültünk. Paul vezetett, én meg néztem ki az ablakon. Gondoltam, kéne valami téma. De mi?
- Tudok egy jó kis éttermet Port Angelesben. Isteni kajákat készítenek. Utána sétáljunk vagy mozizzuk vagy...? - végre, egyikünk megszólalt.
- Sétálni szeretnék inkább - néztem rá.
- Rendben.
Szerencsémre Paul nem az a száguldós típus, ezért nyugodtan ültem az autóban minden félelem nélkül. Beszélgetés közben halkan szólt a rádió, ami kitöltötte a mondatok közti csendet. Port Angelesbe érve egyenesen az étterembe mentünk. A hangulatos kis étterem csalogatóan hívta a vendégeket. Egy szabad asztalt kiszemelve helyet foglaltunk, a kabátokat felakasztottuk a tartóra, és mire leültünk, a pincér jött és odaadta az étlapokat. Az étlap bő választékkal rendelkezett, nehezemre esett választani.
- Mit kértek? - tudakolta a pincérfiú, aki közben visszatért hozzánk.
- Én tengeri gyümölcsei tésztát kérnék kólával - adtam le a rendelésemet.
- Én meg sertésszeletet kérek rizzsel. És iszom én is egy kólát.
- Desszertet esetleg? Van isteni rizsfelfújtunk - szólt a pincér.
- Ó, nekem lesz egy erdei gyümölcsös palacsinta - mondtam.
Paul is ugyanazt a desszertet kérte, mert kiderült, azt ő is imádja. Remek, jön a kajás téma. Az ebédre várva kitárgyaltuk, ki milyen ételt és italt szeret. Paul imádja a húsokat. Én kevésbé. Én szeretem a tenger gyümölcsei dolgokat, ő nem.
- És a halat szereted? - kérdeztem.
- Persze. A tengeri halak a kedvenceim - mondta Paul.
- Cápa? - vigyorogtam.
- Nem arra gondoltam, de tuti, megenném - Paul egy pillanatra elgondolkodott ezen, de aztán azt mondta: - Csak a cápa az nagy.
- Szerintem nektek nem lenne akadály - nevettem, mivel a falka tagjai óriási étvággyal rendelkeznek.
A kiszolgálás jó gyors volt az étteremben, kb. 20 perc múlva már hozta is a pincér a rendelésünket. A tészta istenien illatozott és az íze sem okozott csalódást. A palacsinta porcukorral meghintve maga volt a mennyország. Kellemes ebéd volt és Paul társaságát különösen élveztem. Az ebédet is ő állta teljes mértékben.
- Van itt park? Mert akkor mehetnénk oda - néztem körbe.
- Van, de ahhoz kocsiba kell ülnünk. A város másik részén van a park. Gyere!
A rövid autóút után leparkoltunk a park szélén és elindultunk sétálni. A sárga falevelek táncot jártak a lábunk körül, a szél felborzolta a hajam.
- Kiskoromban is imádtam a szabadban lenni. Sétálni, játszani és most már lovagolni is. Sosem szerettem a társasházakat, ahol be vagy zárva egy csomó idióta emberrel - a múltra gondolva meredtem előre.
- Én nem tudnék városban élni. Egész életemben a rezervátumban éltem, ezt szoktam meg és nem bánom - vont vállat Paul - Most, farkasként pedig különösen felerősödött ez az érzés.
- Elhiszem - kinéztem egy fát, aminek a törzse kettéágazott, és két ember le tudott ülni a törzs elágazásába egymással szemben. Kényelmesen elhelyezkedtem az elágazás egyik részén, Paul velem szemben fészkelődött be.
Így elnézve Pault, boldogság fogott el, és ez a boldogság egyre csak nőtt. Elmosolyodtam és arra gondoltam, hogy az élet mégsem olyan kegyetlen mindenkivel. Néha megkönyörül rajtunk és megadja a boldogságot...
-----------------------------
Nagy soká megjött az új fejezet, olvassátok és írjatok véleményt! :-) Remélem jól telik ez a kis téli szünet!!!!
Puszi mindenkinek
