tag:blogger.com,1999:blog-10022162323035228222024-03-05T03:21:58.632-08:00Yes, my love... Always with you ; Kyra and Paul StorySilver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.comBlogger32125tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-20794756253861727982014-03-16T06:03:00.002-07:002014-03-16T06:03:39.337-07:00Szünet! Break!<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, de a blog egy ideig szünetelni fog. Ígértem új részt, de valahogy nem megy, nem jönnek a szavak és nincs ihlet. Nincs hangulatom erre a blogra, és erőltetetten nem lehet jól írni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy döntöttem, hogy amíg vissza nem találok az alkonyatos szálra, amit oly sokan kedveltek - és amiért imádlak Titeket! - nyitok egy új blogot, ami nem fanfic lesz, hanem könyvajánlókkal, könyvkritikákkal, illetve filmajánlókkal- és kritikákkal fog foglalkozni. Remélem, benéztek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megértéseteket köszönöm, hiszen tudjátok, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Üdvözlettel,</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Silver Lady</b></i></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-78152058739607996712013-12-20T02:52:00.001-08:002013-12-20T02:52:24.906-08:0025. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjemY1j_dpb5TQvMDntNcvvFym3_mibeaBXVaz4v_wxpnj9bmyAPTTPJjBg0IM77BsokPf4gP9rHF61uuNlX8r9_UydzyGI8T9Jb0x5InoF_uNVrDQGJ4khfJ3Qb_42EgD8cnCt9J5s2hED/s1600/noise_by_twiggyteeluck-d6yipd1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjemY1j_dpb5TQvMDntNcvvFym3_mibeaBXVaz4v_wxpnj9bmyAPTTPJjBg0IM77BsokPf4gP9rHF61uuNlX8r9_UydzyGI8T9Jb0x5InoF_uNVrDQGJ4khfJ3Qb_42EgD8cnCt9J5s2hED/s320/noise_by_twiggyteeluck-d6yipd1.png" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Rivális?</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy hét telt el a húgom ballagása óta. Semmi szokatlan nem történt, nem támadtak vámpírok, nem voltak családi viták, csak ment az élet a maga módján. Sok időt töltöttem a lovakkal, keményen dolgoztam velük, miközben Paul dolgozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy nap hamar végeztem a teendőkkel, ezért úgy döntöttem, benézek a műhelybe. Paullal elhoztuk a biciklimet, és Paul még aznap rendbe is tette, hogy tudjam használni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A műhelybe mész? - kérdezte Emily.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor bevinnéd ezt? - nyomott a kezembe egy zacskót. - Ígértem a fiúknak süteményt, de be kell mennem a városba, mielőtt minden bezár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, elviszem - mondtam. - Nem, Harley, te most maradsz!</div>
<div style="text-align: justify;">
A kutyám csalódottan nézett rám, de nem tudok biciklizni és őt is vinni egyszerre. Kitoltam a garázsból a bicajt, felpattantam rá és elindultam. A földes úton tekerni nem a legkönnyebb, így megszenvedtem néhány résznél, össze-vissza állítgatva a váltókat, hogy könnyebb legyen tekerni. Még szerencse, hogy fel vannak fújva a kerekek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem szerettem zenét hallgatni bicajozás közben, mivel így nem hallottam a külvilág a zajait, és nem igen szeretném, ha elütnének. Az aszfaltozott útra kiérve megkönnyebbülve tekertem tovább, csupán egy-két emelkedő adta fel a leckét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó fél órát tekertem, mire elértem Sam műhelyét. A biciklit a falhoz támasztottam. Bentről női hang szűrődött ki a zene mellett. Biztosan egy barát vagy ügyfél. A műhelybe belépve először nem láttam senkit a bent lévő kocsiktól, de hirtelen felbukkant Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim! - meglepetten pislogott, de aztán elvigyorodott és a karjaiba zárt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Em küldött sütit nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere beljebb!</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul kézen fogva bevezetett a műhely belsejébe, ahol Sam állt egy autó fölé görnyedve. Az autó egy drága Mercedes volt, ami errefelé elég szokatlan látvány a sok terepjáró és régebbi kocsi mellett. Már majdnem megkérdeztem, honnan szalajtották a Mercit, mikor arrébb lépve megpillantottam egy széken ücsörgő lányt. Körülbelül olyan idős lehetett, mint én, hosszú szőke haját birizgálta és csavargatta. Csizmája és az összes ruhája meg ékszere a felső árkategóriákban mozgott. A tekeréshez egyszerűbb ruhát vettem fel, de hirtelen szinte kisebbségi komplexusom lett. A Mercedes az övé lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - köszöntem oda, majd letettem a zacskónyi süteményt. A lány biccentett és megvetően nézett végig rajtam. A tekeréstől zilált hajamat gyorsan megigazgattam az ujjaimmal a lány felé vetettem egy barátságtalan pillantást. Tudod, kire nézzél így, kisanyám....</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul odalépett Samhez és folytatta a munkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sürgős munka, mi? - kérdeztem a motor fölé hajolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. A hölgynek lerobbant a kocsija - felelte Sam. Paullal összenéztek a szemüket forgatva. - De hamar meglesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk háta mögött újra ránéztem a szőke hajú teremtésre, aki éppen Pault vizslatta olyan szemekkel, hogy kedvem lett volna odalépni hozzá és lekeverni egy csattanós pofont. Vettem egy mély levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha végeztek, egyétek meg a sütit - mondtam. - Elindulok hazafelé. Azt hittem, könnyebb lesz az út biciklivel, de majdnem megfulladtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te biciklivel jársz? - kérdezte a lány egyértelműen gúnyos modorban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Nem árt a mozgás, tudod. Az egészség meg minden, de gondolom, te jól tudod ezeket a "Légy fitt!" dolgokat - feleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul és Sam feltűnően hajoltak a motor fölé, hogy elnyomják kitörni készülő nevetésüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én fitnesz terembe járok. Ilyen vad környéken sosem járnék kocsi nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, ilyen ruhákban én is félnék. De adok gy tanácsot - itt Sam köhögött, hogy ne nevessen hangosan. - Ha bicajjal jönnél, akkor öltözz úgy mint én, és akkor senki nem fog bántani. A ragadozó állatok jobban szeretik a gazdagokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány hebegve nézett rám. Ezt neki, mosolyogtam rá, aztán sarkon fordultam és elindultam kifelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Sam! Otthon találkozunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul a derekamat átfogva kikísért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te aztán nem vagy semmi - nevetett és adott egy puszit. - Ez kemény volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza kellett vágnom - válaszoltam ártatlanul. - Na, menj dolgozni. Szia!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap kimentem terepre Rómeóval. Velem tartott Tess is Diana nyergében. Én mentem elől, egy jó egy órás tereplovaglást tervezve. A lovakat megmászattuk, hogy erősödjön a hátizmuk, közben jókat csevegtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafelé az egyik útnál jobbról mező terült el, balról magas fűtenger nádassal. Lépésben haladtunk, mikor Rómeó felszegte a fejét és balra figyelt. Odanéztem és láttam, hogy az embernél is magasabb nádasban megmozdul valami. Biztosan egy őz. Vártam, hogy az őz elinduljon a másik irányba, hiszen az őzek, nyulak és fácánok mindig elfelé menekülnek, nem felénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tess is látta a mozgást. Valami nagy őz lehet, gondoltam, mert a nádas meghajolt, ahogy mozgásba lendült. A baj az volt, hogy nem elfelé, hanem egyenesen felénk mozgott. Rómeó figyelte, megfeszült izmokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tess, ügessünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
A mozgás abbamaradt, de egy méter után ismét felénk tartott, méghozzá gyorsan. Rómeót még gyorsabb ügetésre ösztökéltem. Az állatok nem felénk jönnének, kivéve ha kutya, vaddisznó vagy valami más, amivel nem kéne összefutni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy jobb- és bal kanyaros rész után visszanéztünk. Semmi nem volt az úton, így pár perc után lépésre fogtuk a lovakat. Tess mellém léptetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mi volt? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - ismét hátranéztem. Furcsa volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaérve Paul már várt rám, és miután végeztünk a lovakkal, hazamentünk. Tess-t is hazavittük előtte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg, mi van a csajjal, akinek a Mercije lerobbant? - tettem fel a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Passz. Megjavítottuk a kocsit, fizetett és elment.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetben vagy pénzben fizetett? - incselkedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hahaha! Nagyon vicces! Egyébként, te természetben vagy pénzben akarsz fizetni a fuvarért? - nézett rám ördögi vigyorral.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fizetek neked a fuvarért, édes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor ki lehet szállni. - Lelassított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgysem tennéd meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem. - Lehúzódott az út szélére, megállt, kiszállt és kinyitotta az ajtómat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Keresztbe fontam a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cseszd meg! - mondtam. Erre kicsatolta az övemet és minden tiltakozásom ellenére kiemelt a kocsiból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a francot művelsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fizetsz vagy gyalogolsz - felelte. A hátamat a kocsinak támasztottam. ő pedig szorosan elém lépett. - Szóval?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fizetek - egyeztem bele. - Pénzben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a baj, szivi, hogy annyi pénzed nincs, amennyiért fuvarozlak - csóválta meg a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor menj, majd holnapra hazaérek! - rántottam meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor? Mi legyen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit értesz a természetben fizetés alatt? Mármint tudom, mit értesz alatta, mert ismerem a mocskos fantáziád, de nem mindegy, pontosan mi tartozik bele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az titok. Ígéred, hogy fizetsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez esetben visszaülhetsz. Madame - hajolt meg játékosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, uram.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve Emily finom vacsorával várt minket. Utána fogtuk Harley-t, mert az éjszakát Paulnál töltöm, és a kutyát is vinni akartuk. Saméknek is kell az egyedüllét. Paulnál filmet néztünk, játszottunk a kutyával, és forró teát iszogattunk a nasi mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Este fél 9 körül Harley ugatni kezdett és az ajtóhoz rohant. Kintről reflektorok fénye szűrődött be és egy autó hangját hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki a fene lehet ilyenkor? - morgott Paul. - Maradj, megnézem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállt, én pedig tovább néztem a filmet, de azért füleltem is. Paul ajtót nyitott, és amikor meghallottam azt a hangot, megállt bennem az ütő. Felpattantam és fürgén a ajtó mellett termettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nahát, miben segíthetünk? - kérdeztem a szőke lánytól, aki meglepve nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paulhoz jöttem. Gondoltam, megköszönöm a segítségét - egyik kezében bort lóbált.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, micsoda lotyó! Paul meredten bámulta a lányt és a bort, aztán egyszerűen csak rácsapta az ajtót a lányra. Kézen fogott és visszavezetett a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lazán kezelted - jegyeztem meg. - Csapjuk rá az ajtót! De nem fogja annyiban hagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - morogta. - Majd te adsz neki - vigyorgott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Naná! Várja csak ki a a végét!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-7306665138938887212013-09-08T12:20:00.001-07:002013-09-08T12:20:29.668-07:00DíjIsmét díjat kaptam, köszönet érte Nixypixynek! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zHTxD-s3H6nxU_t8QtPkzEGffHqPUbZtE7AedsK1CoR7KKWtoP3WM0dvmyQc356j8ccpeDsQlpRmqyQWfUAR-wNWZNdLl7xfp3s40Fts7e1Yr_9L063fNNsDTFzy1wvLci7Ri-092yE/s1600/TopSecret.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zHTxD-s3H6nxU_t8QtPkzEGffHqPUbZtE7AedsK1CoR7KKWtoP3WM0dvmyQc356j8ccpeDsQlpRmqyQWfUAR-wNWZNdLl7xfp3s40Fts7e1Yr_9L063fNNsDTFzy1wvLci7Ri-092yE/s1600/TopSecret.png" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zHTxD-s3H6nxU_t8QtPkzEGffHqPUbZtE7AedsK1CoR7KKWtoP3WM0dvmyQc356j8ccpeDsQlpRmqyQWfUAR-wNWZNdLl7xfp3s40Fts7e1Yr_9L063fNNsDTFzy1wvLci7Ri-092yE/s1600/TopSecret.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zHTxD-s3H6nxU_t8QtPkzEGffHqPUbZtE7AedsK1CoR7KKWtoP3WM0dvmyQc356j8ccpeDsQlpRmqyQWfUAR-wNWZNdLl7xfp3s40Fts7e1Yr_9L063fNNsDTFzy1wvLci7Ri-092yE/s1600/TopSecret.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b><u>Szabályok:</u></b><br />
001. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent
látható képet!<br />
002.Őszintén válaszolj a kérdésekre!<br />
003. Összesen öt személynek kell továbbküldened!<br />
004. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!<br />
005. A díjat visszafelé nem lehet adni!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<b><u>Kérdések és
válaszok:</u></b><br />
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Ágnes, Áginak szólítanak.</i></div>
<div class="MsoNormal">
2. Melyik dalon
tudsz igazán sírni?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Dalokon nem sírok, filmeken néha.</i></div>
<div class="MsoNormal">
3. Félsz a sötétben?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Eléggé, de már annyit járkálok este haza edzésről, hogy kezdek hozzászokni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
4. Szerelmes vagy
valakibe?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem.</i><br />
5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem is tudom, kicsit esetlen tudok lenni olykor, de cikis dolog velem még történt.</i><br />
6. Gondolatban öltél már meg valakit?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Naná, de gondolom, nem én vagyok az egyetlen.</i><br />
7. Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?.</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem hiszek benne, bár nagypapám pont aznapra halt meg...</i><br />
8. Van olyan dolog, amit a szüleidnek sem árultál el?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Persze, hogy van. Nem értenék meg vagy nem tartozik rájuk.</i><br />
9.Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem. Ha valakivel jóban vagyok, az elfogadja, amit szeretek és fordítva.</i><br />
10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Soha :D</i><br />
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Bepánikolnék.</i><br />
12.Szoktál álmodozni?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Minden nap.</i><br />
12. Járnál Chase Crawforddal?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Az ki? :D</i><br />
13. Hány gyereket szeretnél? Fiú/Lány neveik?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Lányt és fiút, a neveken nem gondolkodtam.</i><br />
14.Adni vagy kapni jobb?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mind a kettő jó érzés.</i><br />
15. Titkom?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Van, kinek nincs?</i><br />
16. Bakancslista?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Tengerparton lovagolni, megnézni az Eiffel-tornyot...</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<b><u>Akiknek küldöm:</u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://morwen-and-annpearl-blog.blogspot.hu/2013/09/kotelekek-szellemekkel-suttogo-3.html" target="_blank"><b><u>Morwen</u></b></a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://teen-wolf-derek-hale.blogspot.hu/2013/09/7-fejezet.html" target="_blank"><b><u> Hope Molins</u></b></a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://baljosigeretbywolfsgirlandlina.blogspot.hu/2013/08/4-fejezet.html" target="_blank"><b><u>Lina</u></b></a></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://underworldbywolfsgirl.blogspot.hu/" target="_blank"><b><u>Wolfsgirl228</u></b></a></div>
<div class="MsoNormal">
<b><u><a href="http://silivren-azerdo.blogspot.hu/2013/07/2fejezet-mi.html" target="_blank">Silivren</a></u></b></div>
</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-91019137687774572942013-09-04T10:11:00.001-07:002013-09-04T10:11:19.983-07:0023. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7wTu4-ib-sVR5MAJtsqI6d-4_IdLOHRTuZtET_kM7uHTfbJFMHbPkf2vJSeJRhidov6NLjE_mCeyYHOn9ja45xBst_8YcHQBPdzqy-hfkCI46-0r_3Jgkk5DXBMuSwULUMeXf17BAhciz/s1600/Dahlia_Candy_by_andras120.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7wTu4-ib-sVR5MAJtsqI6d-4_IdLOHRTuZtET_kM7uHTfbJFMHbPkf2vJSeJRhidov6NLjE_mCeyYHOn9ja45xBst_8YcHQBPdzqy-hfkCI46-0r_3Jgkk5DXBMuSwULUMeXf17BAhciz/s320/Dahlia_Candy_by_andras120.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A ballagás</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A húgom ballagásának napján korán keltem. Elmentem lelovagolni Rómeót, aztán Harley-t sétáltattam meg. Paul elhozta a táskáját, amiben a ruhái voltak, aztán a laptopomon előtt ücsörgött, amíg én elkészültem a fürdőben. Letusoltam, hajat mostam, aztán sminkeltem. Végül beszárítottam a hajamat, hogy jól nézzen ki. Felvettem a piros ruhát, amit erre az alkalomra vettem, hozzá pedig fekete magas sarkút választottam. Paul fekete inget vett fel, fekete nadrággal, amikben irtó dögösen nézett ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor kész voltam, rendet tettem a fürdőben magam után és a szobába érve azonnal elkaptam Paul elismerő pillantását. A sötét szempár elsöprő vággyal itta a látványomat. Paul fütyentett, én meg kis híján belepirultam a nézésébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul, ne nézz így rám... - motyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egek, szivi, menten ágyba vinnélek, ha nem kéne indulnunk - mondta. Felállt, odalépett elém és apró csókokat lehelt a nyakamba. - Hogy fogom kibírni a napot melletted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Simán - feleltem, jót mulatva rajta. - Menjünk, mert még elkésünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkaptam a virágos táskámat, meg a nagyobb táskát és egy gyors búcsúzás után autóba ültünk. A zene szólt a kocsiban végig. A hosszú út miatt időben indultunk, meg sem álltunk Miamiig, ami alaposan lefárasztott minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Innom kell egy kávét - mondta Paul, ahogy balra fordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is - a hosszú út miatt úgy éreztem, menten elalszok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miami előtt megcsörrent a mobilom. Anyu volt az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Kyra! Menjetek oda, ahol régen csináltattuk az igazolványodat, már csak ott van hely. Minden tele van autókkal a ballagások miatt. Gyertek a sulihoz, ott leszünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnavigáltam Pault Sheilagh középiskolájának közelébe, leparkoltunk a megadott helyen és 10 percnyi séta után megérkeztünk a sulihoz, ahol nagy tömeg lézengett. Elég meleg idő lett, ezért beálltunk a fák alá, ahogy mindenki más. A pici udvar szerencsére tele volt fákkal, így majdnem az egész udvar árnyékba borult. Idén három osztály ballagott, de vendég az volt bőven.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó ég, a lányoknak egyre kisebb ruháik lesznek! - súgtam Paulnak. A középiskolás lányok Paul láttán elkezdték illegetni magukat, aztán csúnya pillantásokat vetettek rám, mikor meglátták, hogy egymás kezét fogjuk. Irigy szukák.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg Paul is észrevette, de nem kommentálta. Ismét megszólalt a telefonom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra - kezdte anyu -, itt vagytok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az udvaron állunk a palánktól jobbra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sheilagh kiborult, mert elkéstünk. Fél órával előbb kellett volna ideérnünk, és a virágátadáson nem volt ott senkije.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hoppá - a húgomat ismerve ezt még megkapjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindegy. Most adtuk oda a csokrot neki. Amíg ők körbejárják a sulit, lemegyünk hozzátok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől a mondattól görcsbe rándult a gyomrom. Jönnek... Paul látta rajtam az aggódást, és megszorította a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lesz baj - mondta halkan, és majdnem el is hittem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ide-oda topogtam Paul kezét fogva, várva a nagy pillanatot. Istenek, mindjárt elájulok. Paulba kapaszkodtam, hogy el ne essek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra! - hallottam anyu és mamám hangját. Anyu jól nézett ki barna ruhájában, barna hajával, mamám pedig egyszerű fehér nadrágot viselt zöld felsővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! - megöleltem őket, elengedve szerelmem karját, de a köszönés végeztével ismét belekaroltam. - Ő Paul, a párom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örvendek a találkozásnak - Paul illedelmesen kezet nyújtott nekik. Anyu úgy nézett rám, mintha szellem lennék, de kezet fogott Paullal. Meg sem tudott szólalni. Pont, ahogy sejtettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kínos csend azonnal zavarni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És... hol vannak a többiek? - kérdeztem végül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arrafelé a padoknál. Apád meg nem tudom. - szólalt meg anyu pislogva. Mamám tudott Paulról, ezért őt nem lepte meg a helyzet és barátságosan kérdezgette Pault mindenféle szokásos dologról, mint munka, iskola meg ilyenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tömegben megláttam apámat, a másik nagymamámat és apám nőjét. Paullal odamentünk hozzájuk. Nekik is bemutattam Pault. Ők jobban reagálták le a helyzetet és kitörő örömmel üdvözöltek minket. Apám fogyott az elmúlt években, vettem észre, mikor fesztelen beszélgetésbe elegyedett Paullal. A nője irtó sovány volt, de ahogy tudtam, vega volt, így érthető a soványsága. Nagyim, mert ő nagyi, a másik mama - hát igen, valahogy meg kell őket különböztetni -, szóval a nagyim belesúgta a fülembe:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon jól néz ki a párod!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi! - vigyorogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán találkoztunk húgom keresztapjával is, aki profi gépével jött csodás képeket készíteni. Mamám és anyám társaságában vártuk a ballagás kezdetét. Lassan leszállingózott a három osztály. A húgom erősen sminkelve, világos barnára festett hajjal, fekete miniszoknyában és barackszínű pánt nélküli felsőben, aminek mellrésze túl sokat mutatott szerintem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óriás műszempilláktól összeszűkültek a szemeim, miközben megmutattam Paulnak, hogy ő a húgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A ballagási ceremónia a szokásos unalmas beszédek tömkelege volt. Alig vártam, hogy vége legyen. Sokan felsóhajtottak, amikor végül befejezték a ceremóniát és mindenki elindult valamerre. Anyám és mamám a húgomhoz siettek. A beszédek alatt feltűnt a húgom mellett ülő kopasz srác, aki a ceremónia után úgy beszélt a húgommal és úgy nézett rá, hogy az gyanús volt. Alig pár hete szakított Sheilagh a barátjával, aki csodás fiú volt, erre már jön a következő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk ki - mondtam. A padoknál megkerestük a rokonaimat; mamám testvérét, aki rákos betegsége ellenére virult most, húgom keresztapjának anyját és testvérét. Pault ismét bemutattam. Úgy láttam, Paul mindenkinek tetszett, sőt néhány rokontól igen elismerő pillantásokat kaptam. Akik tudták, min mentem keresztül az elmúlt években, azok főként örültek a boldogságomnak.<br />
- Sheilagh mindjárt jön - jött oda anyu és mama, valamint a másik oldalról apám, nagyim és apám nője. Apám nője szerencsésnek mondhatja magát, hogy viszonylag ilyen kulturált család vagyunk, hiszen mindenki kellő udvariassággal bánt vele, annak ellenére, hogy apám megcsalta anyámat, nem vele, de megcsalta sok éven át.<br />
Amikor húgom belibbent körünkbe, hirtelen feszélyezve éreztem magam. Azok a nagy műszempillák annyira természetellenesen néztek ki rajta, hogy rossz volt ránézni is, de ha neki tetszik... Készült pár fotó a rokonokkal, jött a szokásos fényképezési láz, kattogtak a gépek, aztán húgom odakiáltott valakiknek és magas sarkú cipőjében topogva elrohant. Kisvártatva két fiút hozott magával. Kettőt? Mi van? Az egyik az a srác volt, aki mellett ült, a másik izmos srác volt, de vele csak egy kép készült, és el is tűnt. A kopasz fiú viszont maradt és úgy bánt a húgommal, mintha együtt lennének, pedig nem. Legalábbis nem tudtam róla.<br />
- Induljunk az étterembe - szólt anyu és mindenki elindult a kocsikhoz. Az étterem a városon kívül volt, mert máshol nem volt hely, ott is sokan voltak már.<br />
Hangulatos kis hely volt, pont arra volt, amerről jöttünk Paullal. Leparkoltunk, én meg a magas sarkúban tipegtem a fűben, Paulba karolva, nehogy elzúgjak. Miután épen beértem, a pincér a hosszú asztalhoz vezetett egy külön teremben, amiben csak mi voltunk. Én húgom és Paul közé ültem, szemben velem apám és barátnője.<br />
Kisvártatva kihozták az italokat, majd odaértek a hatalmas vegyes tálakkal, amik roskadoztak a húsoktól és egyéb főtt ételektől. Elvigyorodtam, mikor Paulra néztem, mert tudtam, mennyire szeret enni. Hiszen farkas...<br />
- Na, most egyél! - mondtam neki nevetve.<br />
- Eszek is - vigyorgott vissza.<br />
A vacsora kellemesen telt; mindenki beszélt mindenkivel, kattogtak a gépek, nevetés és jókedv szállta meg a termet. Később hoztak hatalmas méretű, gazdagon töltött réteseket, amiktől elakadt a lélegzetem és habár tele voltam már, benyomtam egyet.<br />
- Ez isteni - motyogtam két falat között. Paul kettőt evett.<br />
A családomra büszke voltam, hogy elfogadták Pault és beszéltek vele. Éjfél körül mentünk el. Anyuékhoz mentünk, ott alszunk egy éjszakát. Paul segített anyunak két tálat elhozni, mivel elhoztuk, ami kaja megmaradt. Én a maradék rétest cipeltem.<br />
A házba érve lepakoltunk, benyomtunk még egy-egy rétest. A húgom elment a városba bulizni, mi pedig Paullal lefürödtünk és ágyba bújtunk a volt szobámban. A fejem a mellkasán pihent, karjai körém fonódtak, egyik kezével a hajamat simogatta.<br />
- Milyen a családom? - kérdeztem tőle.<br />
- Jófejek, de tényleg.<br />
- És őrültek - kuncogtam.<br />
- Csak amennyire te - mondta gonoszan.<br />
- Hah! - rácsaptam a mellkasára, mire megmozdult és a következő pillanatban alatta voltam; a matrac benyomódott a súlyunktól, ahogy fölém hajolt. A nyakamba csókolt és a hasamat cirógatta, aztán a számat vette birtokba.<br />
- Ne... - nyögtem. Még anyu meghallja.<br />
- Csendben leszünk... - suttogta.<br />
<br />
---------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-79610581235316708212013-08-16T09:53:00.002-07:002013-08-16T09:53:47.094-07:0022. fejezet - 2. évad 1. rész<br />
<div style="text-align: center;">
Csatamező és aggódás</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-FzFqr8CA7YKyD1vAlKzq0jaehuXPv3Q8OVbExRTY2yCW16TcJjWt5GrjS3-RkPiRsOt0p-cC7qHML9egIneDDCqI8sqMbOfRfWoYbTr3gFA0pTJ6UvfUHNtOMkf94QdmX7aSdRXv0WV/s1600/Waiting__by_SilverMercury.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-FzFqr8CA7YKyD1vAlKzq0jaehuXPv3Q8OVbExRTY2yCW16TcJjWt5GrjS3-RkPiRsOt0p-cC7qHML9egIneDDCqI8sqMbOfRfWoYbTr3gFA0pTJ6UvfUHNtOMkf94QdmX7aSdRXv0WV/s320/Waiting__by_SilverMercury.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az otthon szinte ridegnek hatott a fejemben kavargó zűrtől. Nem tudtam felfogni, hogy életem szerelme harcba készül a falkával. Miért nem hagyják rá a vámpírokra? Ez az ő mocskuk, takarítsák fel maguk. Emily idegesen tett-vett a konyhában, miközben én odakint sétáltam és játszottam Harleyval, aki boldogan rohangált a játéka után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor asztalhoz ültünk, csendben ettünk, csupán néhány szót váltottunk egymással. Elvileg ma gyakorolni voltak a vámpírokkal, hogy a harcban ők nyerjenek, de akkor is. Nem kéne ezt tenniük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sem Em, sem én nem tudtunk aludni, ezért a nappaliban kuksoltunk a kanapén, takarókba burkolva magunkat és üres tekintettel bámultuk a tv-t. Valami műsor ment egy médiumról, aki inkább hazugnak tűnt, mint igazi médiumnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óra elütötte az éjfélt, mire neszek szűrődtek be a teraszról. Harley felpattant és a farkát csóválva az ajtóhoz rohant. Megdörzsöltem a szemem, mivel kicsit elbóbiskoltam, és kibújtam a takarók alól. Sam és Paul fáradtan lépték át a küszöböt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emily Samhez sietett és átölelte. Paul erős karjai körém fonódtak, arcát a hajamba temette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idáig fent voltatok? -kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk. Én már majdnem elaludtam - mondtam álmosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere, menjünk fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szobámba érve bebújtunk az ágyba, Paul átkarolt és hamar álomba merültünk a fáradtságtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap Paul elment dolgozni, én pedig a főiskolán szenvedtem az utolsó köröket. A záróvizsga gondolata új erőt adott a küzdéshez, és örültem, hogy soha többé nem kell látnom pár szaktársamat és más arcokat. Elegem volt a képzésből, mert annyira rossz volt, hogy mindenki csak bosszankodott miatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó két óra egy teljesen értelmetlen tárgy volt, ezért úgy döntöttünk a barátnőmmel, Roxy-val, hogy inkább elmegyünk vásárolni és kajálni. A lógás üdítő volt. Sokkal jobb volt a szabadban mászkálni, mint két unalmas órán rohadni, mivel nem figyelnénk és a tanár semmit nem tanított igazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Roxy vidámsága belőlem is kihozta a formámat, így jókat nevettünk és dumáltunk. Bejártunk pár ruha üzletet, aztán elmentünk főtt kaját enni a kedvenc éttermünkbe, majd onnan átsétáltunk egy cukrászdába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, teli vagyok - mondtam hátradőlve a széken. A tányérról eltűnt a süti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is - fújt egy nagyot Roxy. - Ez megérte!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jah! A többiek hadd szenvedjenek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így van! Persze aki ott volt az órán... mert sokan meglógtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodálod? Tiszta szar az az óra... kínzás. Na, induljunk, nehogy lekéssük a buszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A megállóba érve öt percet vártunk a buszra, de beszélgetéssel hamar eltelt. A buszon sokan voltak, és pár hangos kölyöktől alig lehetett érteni, mit mond a másik. Roxy mesélt a lovairól, én is a sajátomról és a többi lóról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsre egészen jól elfeledkeztem egy kicsit a harcról, és pár óráig nem aggódtam semmi miatt. Jól éreztem magam. A buszról leszállva Paul várt a kocsijának támaszkodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, cica! - köszönt mosolyogva és adott egy csókot. - Milyen napod volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó! - azzal beszámoltam a lógásról. - Nem szép dolog lógni, de nem lesz következménye, szóval miért ne? Eddigi életemben sosem lógtam el semmit, mindig becsületes diák voltam, de most vége... Muszáj volt szabályt szegni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A suliban én is lógtam néha - vont vállat Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Belőled kinézi az ember, de belőlem nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, kösz. Én született lógósként nézek ki - horkantott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy értettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor adj egy hosszú csókot, különben megsértődöm - nézett rám, majd vissza az útra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan hosszú csókot nem kapott, mivel vezetett, de megígértem, később megkapja. Paul elmondta, hogy ma este is elmennek gyakorolni, erre én az összes gondolatomat kiöntöttem erről az egészről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, tudom - helyeselt. - De meg kell tennünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? A törzsért? Belláért? Ki mondta, hogy belementek ebbe? Sam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jake beszélt Bellával...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh, szóval Jacob ment bele Sam helyett. Mert Jacob nem bír magával, és bele van esve abba a lányba, akkor mindenki vigye vásárra a bőrét! - mondtam dühösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez van... Nem lesz baj - Paulnak sem tetszett, de a falka ment és kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jobb lesz témát váltani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öt nap múlva ballagás. Holnap Emmel elmegyünk ruhát venni nekem - szóltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. Az idegenek holnapután érnek ide. Egy kiadós harc, aztán a ballagás... Sűrű program.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mi tehetünk róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve Sam és Emily nem hozták szóba a harcot, gondolom megbeszélték egymás közt. Ám az elkövetkező két nap borzalmas volt. Habár találtunk egy csodaszép ruhát a ballagásra, a feszültség nőttön nőtt.<br />
A csata előtti estén Sam és Emily otthon maradtak, mi Paullal átmentünk hozzá. A kis ház melege mindig megnyugtatott. Paullal vacsorát főztünk, ami az ideg miatt nem csúszott olyan jól, úgy kellett leerőszakolni a torkomon. Talán sok ember egy ilyen helyzetben azt várná, hogy hosszas szeretkezés következik, mert hátha nem tér vissza a másik, de én tudtam, hogy az én nagy farkasom visszatér, sértetlenül. Ezért nem vittük túlzásba a dolgot; filmeket néztünk popcornnal felszerelkezve, nevettünk és Paulhoz bújva feküdtem a kanapén.<br />
<br />
Reggel egyáltalán nem voltam képes enni, Paul viszont igen. Megértettem, hiszen kellett neki az energia. Paul kocsival visszavitt Samék házába.<br />
- Vigyázz magadra! - mondtam a verandán akaratlanul. Féltettem, a fenébe is.<br />
- Vigyázok, nyugi. Velem nem végezhet holmi vérszopó - vigyorgott Paul. Közben Sam és Emily is elbúcsúztak egymástól.<br />
- Kyra, Emily, maradjatok ma itthon és ne menjetek ki a házból! - mondta Sam komolyan. - Zárkózzatok be!<br />
- Rendben, Sam - bólintottam.<br />
Emily elpotyogtatott pár könnycseppet, én nem, mert bizakodó voltam. Miután a fiúk elviharzottak, megvigasztaltam a nőt, főztem neki teát, aztán Harleyt még kivittük játszani, majd Samnek engedelmeskedve bezárkóztunk.<br />
Meg kell mondjam, ideges voltam, és a konyhában lévő kések némi megnyugvással töltöttek el, míg rá nem jöttem, hogy vámpíroknak nem sokat árt egy konyhakés. A napot a kanapén feszengve ütöttük el a tv előtt. A sok adás és műsor mind értelmetlennek tűnt. Még a laptopot is lehoztam és humoros videókat nézettem az indián nővel, hogy segítsek rajta.<br />
Késő délután megcsörrent a telefonom, de csak anyám volt az.<br />
- Azért hívlak, hogy megbeszéljük a ballagást - mondta köszönés után.<br />
- Jó. Mikorra érjünk oda? - kérdeztem.<br />
- Úgy fél négy fele. Tudod, hol van az iskola.<br />
- Tudom. Pénzt adok neki, ahogy mondtam már.<br />
- Igen. Akkor jön a második személy is? Jól teszed, hogy meghívtad egy barátodat.<br />
- Jah. - De még milyen barátomat. - És hogy vagytok?<br />
- Jól, bár Sheelagh kikészít a költekezésével. Tudja ám szórni a pénzt. És ti hogy vagytok?<br />
- Nagyon királyul - Éppen a szerelmem küzd egy csapat vámpírral, no meg Sam és egy falkányi indián, de ezen kívül semmi, mondtam majdnem. - Figyelj, majd hívlak, ha van valami. Szia.<br />
Este 8 órakor megint megszólalt a telefon, de ezúttal nem anyám volt, hanem Paul.<br />
- Jól vagyok - mondta. - Jake megsebesült, eltörtek a csontjai, hamar felépül. Amúgy mindenki sértetlen.<br />
- Hála az égnek! - sóhajtottunk fel egyszerre Emily-vel.<br />
- Nemsokára otthon leszünk!<br />
Ezután Emily boldogan látott neki egy gyors vacsorát összeütni a két fiúnak. Rántottát készített négy személynek. Harley kimehetett végre a szabadba, és mire Emily végzett a kajával, befutott Sam és Paul. Azonnal Paul karjaiba ugrottam és szorosan átöleltem.<br />
- Tudtam, hogy túléled - mosolyogtam rá. - Én farkasom...<br />
- Na igen, elintéztük őket. Mind meghalt. Van kaja?<br />
- Te! - csaptam rá a mellkasára. - Igen, van. Gyere, együnk!<br />
A vacsora még ízletesebb volt a győzelem és a fiúk miatt. Sam és Paul beszámoltak a harcról, elmondták, hogy Leah le akart szerelni egy vámpírt, de nem sikerült neki, ezért sebesült meg Jacob. Miután mindent elmondtak, a harc témája nem merült fel aznap többször.<br />
<br />
--------------------------------------------<br />
Itt a 2. évad!!!!!! Remélem, örültök!<br />
A blognak immár 21.666 látogatója volt, ezentúl szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak ezt a csodaszép számot!<br />
<br />
Kyra ballagási ruhája:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7ZFpFNmZjVxzNYRZGOkszenEObARnQGe54v2sVzpTmh084OtzSw-6ZcR4L5c6xN-ia7_NOOjj0LKHjJK1q0SOCait0GUjVYj2kVMYfr9ZZq6FJnId4bxmZJFyZikbAl_RCKXdtThaQrLB/s1600/42133_126634.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7ZFpFNmZjVxzNYRZGOkszenEObARnQGe54v2sVzpTmh084OtzSw-6ZcR4L5c6xN-ia7_NOOjj0LKHjJK1q0SOCait0GUjVYj2kVMYfr9ZZq6FJnId4bxmZJFyZikbAl_RCKXdtThaQrLB/s320/42133_126634.jpg" width="199" /></a></div>
<br /></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-12059430595065394922013-08-09T13:22:00.002-07:002013-08-09T13:22:11.649-07:00Peter Hale és egy díj<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj50-0W9F-VU2JL7K25U7DG5Uiq5XsKjrNtsKwGZONaT1v7f_MQn5fdHjdGmGPub58c5GC2-UPFyc3sypDfdGT6USZRBRxKfkbe8WXEYyGt50ukKyIhuJ30umF32Gmb6yIEEF83CO4UjmsR/s1600/scale.php.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj50-0W9F-VU2JL7K25U7DG5Uiq5XsKjrNtsKwGZONaT1v7f_MQn5fdHjdGmGPub58c5GC2-UPFyc3sypDfdGT6USZRBRxKfkbe8WXEYyGt50ukKyIhuJ30umF32Gmb6yIEEF83CO4UjmsR/s1600/scale.php.jpeg" /></a></div>
És, Peter Hale!!!!<br />
Igen, a szavazásban eddig kőkemény 8 szavazattal vezet! :D Lehet, meg sem várom a szavazás végét, mert egyértelmű, hogy mindenki ŐT akarja, de ki is tudna ellenállni ennek a jóképű arcnak!!! Elalél tőle az ember lánya...<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIcaoTrkEe-OLvLjBuDvwj0IlNCQ8sH5deQC5AUOEO5lelnKDhQFL0RrOu37KRUIO0qxh5lHOLBfhonwNji6-HBT6mgh4_7sGxiBT5_z0FNZ6lVocg-B3D9YKZ_Q3unZbozlSr-HnMCg/s1600/D%25C3%25ADj%252B2.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIcaoTrkEe-OLvLjBuDvwj0IlNCQ8sH5deQC5AUOEO5lelnKDhQFL0RrOu37KRUIO0qxh5lHOLBfhonwNji6-HBT6mgh4_7sGxiBT5_z0FNZ6lVocg-B3D9YKZ_Q3unZbozlSr-HnMCg/s1600/D%25C3%25ADj%252B2.JPG" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm a díjat wolfgirl-nek! Mivel másodjára kapom ezt a díjat, nem küldeném tovább...</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
1. Mi a kedvenc könyved?</div>
<div style="text-align: left;">
Cat és Bones sorozat összes része és a Trónok Harca könyvei. </div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
2. Miért kezdtél el írni?</div>
<div style="text-align: left;">
Pár éve kezdtem el.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
3. Voltál már nyaralni?</div>
<div style="text-align: left;">
Idén nem voltam, mert sok pénzem ment el a főiskolára.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
4. Melyik a kedvenc blogod?</div>
<div style="text-align: left;">
A sajátom. Na jó, a Teen Wolfos blogokat imádom, mint wolfsgirl-ét.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
5. Milyen zenei stílusokat kedvelsz?</div>
<div style="text-align: left;">
Szinte mindet, de azért az erős tuc-tuc zene nem kell.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
6. A családod, barátaid tudják, hogy írsz?</div>
<div style="text-align: left;">
Nem, teljesen titkos üzemmódban vagyok. Nem akarom, hogy tudják.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
7. Van testvéred?</div>
<div style="text-align: left;">
Van egy 19 éves, szeles húgom.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
8. Még iskolás vagy?</div>
<div style="text-align: left;">
Egyetemre járok, immár a 3. évet húzom. :D</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
9. Mi a kedvenc sorozatod, filmed?</div>
<div style="text-align: left;">
Sorozat: Teen Wolf, Trónok Harca, Gyilkos elmék, Robin Hood.</div>
<div style="text-align: left;">
Film: Gyűrűk Ura, A Hobbit, War Horse.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
10. Szereted az Alkonyatot?</div>
<div style="text-align: left;">
Elmegy, de nem mondanám, hogy a vámpírjaival ki vagyok békülve.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
11. Van facebookod?</div>
<div style="text-align: left;">
Naná! :D </div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-6317302113189560892013-07-21T05:19:00.001-07:002013-07-21T05:19:18.232-07:0021. fejezet - 1. évad végeMielőtt elkezdeném a fejezetet, elmondom, hogy vége az első évadnak. Nem kell félni kedves olvasóimnak, mert következik a 2. évad! Kellemes olvasást!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1CL2Bjg9om4E3U4QJo_VDj-2DGBZfYKaYYfRHK8ufHjNVGXubwJ6yJB-VvX7idkNaInCLpT5s3anvHcT9qjGEg2Nfy5kUmD7a4ZxbiEd1YbI7bfLi5JcP1ZGoblpEXgjitndmqBxK4PzE/s1600/Eye_by_Joruji.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1CL2Bjg9om4E3U4QJo_VDj-2DGBZfYKaYYfRHK8ufHjNVGXubwJ6yJB-VvX7idkNaInCLpT5s3anvHcT9qjGEg2Nfy5kUmD7a4ZxbiEd1YbI7bfLi5JcP1ZGoblpEXgjitndmqBxK4PzE/s320/Eye_by_Joruji.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A fesztivál</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A hétvégén megrendezett eseményt a rezervátum külső területén tartották, ahol elég nagy hely volt a tömegnek, járműveknek, árusoknak, a színpadnak és egyéb dolgoknak, illetve közel volt a településhez is. Dave már hajnali 5 órakor felkelt, hogy bepakoljon mindent a kissé lerobbant lószállítóba, én fél 7-re érkeztem Paul kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul izmai nagyon jól jöttek a pakolásban, Dave ígért neki egy korsó sört a kis fesztiválon. A két legnyugodtabb lovat vittük, mivel idegen helyen is megbízhatóak, és többnyire gyerekek fognak rájuk ülni. Amíg Paul a maradék cuccot pakolta be a járműbe, Dave fogott két kötőféket, az egyiket nekem adta, és szépen behoztuk Talizmánt és egy kedves kis kancát, aki a Diana névre hallgatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave felesége, Marilyn, akit elég ritkán láttam, most velünk tartott. Gyönyörű indián nő, aki életének húszas éveiben biztosan több férfi szívét megdobogtatta, de szépségéből nem vesztett semmit. Csillogó szemekkel cipelt ki a házból egy nagy hűtőládát és egy kosarat, amik tele voltak élelemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek? - kérdezte tőle Paul, látva a nehéz hűtőládát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, ugyan! - nevetett Marilyn. - Emelek én ennél nehezebbet is!</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél óra múlva úton voltunk a fesztivál felé. Paullal külön kocsival mentünk. Mikor megérkeztünk, a rendezvényszervező vidáman és magabiztosan köszöntött minket. Dave előttünk haladt a terepjáróval és a lószállítóval, de láttam, ahogy kihajol az ablakon, hogy beszéljen a férfival, aki mutogatott. Gondolom, elmagyarázta, mi hol parkoljunk le.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan keresztülvágtunk a pakoló-rakodó embereken, akik árukat hoztak, legyen az játék, ékszer vagy kaja. Többen köszöntöttek minket egy barátságos intéssel. Dave egy a számunkra fenntartott tiszta területen állt meg. A füvet tegnap vághatták le. Elsőként azonnal levezettük a két lovat a lószállítóból és megsétáltattuk őket. Talizmán és Diana horkantott néhányat, szemügyre vették a helyet, a sürgést-forgást, de aztán nyugodtan baktattak mellettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körbejártuk a fesztivál egész területét, hogy a lovak megszokják az ingereket. Mire visszaértünk a helyünkre, Paul és Marilyn már felállítottak négy hordozható széket és egy asztalt. Az indián nő kitette a táblát, amire ki volt írva szolgáltatásunk ára. Tegnap festettem a táblára egy lófejet, hogy még szebb legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A két lovat kikötöttük legelni. Dave hozott két takarót nyeregalátét helyett, mert régen ilyenekben lovagoltak az indiánok. Diana fekete tarka szőréhez remekül illik majd. A takarók gazdagon díszítettek voltak. Hoztunk két western nyerget, de egyébként csak egy voltizs hevedert szándékoztunk feltenni a lovakra. Dave készített a két ló sörényébe színes tollakat és kék festékkel rajzolt a lovak szőrére. Mire elhelyeztem a tollakat a lovak sörényébe, Dave is kész lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Marilyn az asztalra tette a reggelinket, amit gyorsan eltüntettünk. Az emberek még nem szállingóztak, így Paullal kéz a kézben sétáltunk egyet, elnézve az árusokat. Felállítottak egy nagy sátrat is asztalokkal és székekkel, de a gyerekeknek volt ugrálóvár és minden egyéb szokásos dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúk mikor jönnek? - kérdeztem Paultól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát úgy... - megnézte a telefonja kijelzőjét. - fél óra múlva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Sajnálom, hogy dolgozom, és nem lehetek ma veled - tényleg bűntudatom volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne legyen - rázta meg a fejét. - A fik itt lesznek, én pedig sokszor rád nézek majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehogy elraboljon valami gonosz vámpír - nevettem, de úgy tűnt, Paul komolyan gondolta. - Paul, ez egy fesztivál... vámpírok nem járnak nappal ilyen helyekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - horkantott. - Akkor Bella vámpírjai mik? Ők iskolába jártak! Emberek közé!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Progresszív vámpírok.... fejlődnek a jó irányba, mert beépülnek az emberi társadalomba, hogy... - inkább elhallgattam, mikor Paul gyilkos pillantást vetett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképen a nap további részében csak meneteltünk. A lovak délben kaptak másfél óra pihenőt, kaptak vizet és hoztunk nekik abrakot fűszénával. Addig mi is megebédeltünk. Paul vett nekem gyrost, amit imádok. A falka tagjai mind eljöttek és éhesen falták az ebédjüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fesztiválon indiánok járkáltak tradicionális ruhákat öltve, íjászatot lehetett velük kipróbálni és más indián fegyvereket, tartottak mindenféle bemutatót, volt sámán is, mi pedig a lovaglást biztosítottuk. Rengeteg gyerek ült fel a lovakra, akik jámboran lépkedtek a nagy tömegben és zajban. Még idősebb fiatalok és felnőttek is befizettek egy körre, amit annyit tett, hogy a fesztivál területét egyszer megkerültük minden emberrel. Időnként felkerült a nyereg is a lovakra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az indián lótakarók, a tollak és a kék festés igazi indián lovakká varázsolta a két állatot, így sok-sok fénykép készült velük. A pénz folyt befelé, az én erőm meg lassan kifelé. Délutánra sajogtak a lábaim, de nem volt megállás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Délután tartottunk egy tíz perces pihenőt. Lerogytam a székbe és fájó lábaimat dörzsöltem, amikor feltűnt Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, kicsim! - lehajolt, hogy megcsókoljon és leült mellém. - Vettem neked valamit!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Igen? De én nem kértem semmit...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez ajándék, szívem - vigyorgott és előhúzott egy nyakláncot. A nyaklánc ezüst színben tündökölt, és volt rajta egy ezüst leopárd fej, amelyből kis láncok lógtak alá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű, de szép! - ámultam. Otthon már volt egy nyakláncom, amiről egy nagy ezüst leopárd mászott lefelé fekete pöttyeivel, tátott pofával. - Lesz társa a másiknak!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizony.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést, lehet lovagolni? - jött oda hozzánk egy nő a kislányával és kisfiával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - állt fel Dave rögtön. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennem kell - mondtam Paulnak. Adtam neki a csókot. - Köszönöm!</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul szerelmes tekintete elárulta, hogy nekem bármit megvenne, még a csillagokat is lehozná nekem az égről, ha kérném. Egyszer Paul megjegyezte, hogy milyen jó barátnő vagyok, mert soha nem kérek semmit, talán ezért szokott néha meglepni valamivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire este bepakoltunk, feltettük a lovakat a szállítóba, visszamentünk Dave-ékhez, lemostuk a lovakról a festést szivacsokkal és langyos vízzel, kiszedtük a tollakat a sörényükből, elláttuk őket, már hullafáradt voltam. Paul mindenben segített szerencsére és Marilyn is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve Emily és Sam vacsorával vártak minket. Harley kitörő örömmel fogadott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is láttunk titeket - jegyeztem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elkerültük egymást. De Harley élvezte a fesztivált - mondta Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. Party kutya! - nevettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lefekvés előtt Paullal még megnéztünk egy filmet, ami nagy kihívás volt, tekintve, hogy teljesen kikészültem. A lábaim sajogtak, alig bírtam megmozdulni. Paul mellkasán nyugtattam a fejemet, mielőtt elaludtam volna. Arról álmodtam, hogy az erdőben vagyok egyedül és hogy egy vörös árny kísért. Mikor felébredtem, zihálva szedtem a levegőt. Mellettem Paul nyugodtan aludt, mellkasa egyenletesen süllyedt és emelkedett. A sötétben nem láttam jól, és mivel az erdőben volt a ház, kintről sem szűrődött be utcai lámpa fénye, de azért kivettem Paul körvonalait. Harley az ágy lábánál feküdt a földre terített takaróján.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nem tudtam visszaaludni, ébren feküdtem órákon át, míg végül elszunyókáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap kemény napot húztam le a lovardában, főleg, mert Dave tényleg akar lovagoltatni. Marilyn már a hirdetés terveit szövögette, a holnap készítést, Dave pedig a lovakra tartozó részekről számolt be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze az oktatásért cserébe kapsz fizetést - tette hozzá beszámolója végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hangzik - bólintottam. - Tess segíthetne. Gyorsan tanul. Mit szólsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem jó - egyezett bele Dave.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alig várom! - ujjongott Tess. Tudtam, ez sokat számít neki és jó volt látni az örömét és fülig érő vigyorát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave a papírjai között matatott, hogy folytassa a tájékoztatást. Nem volt nagy tervei, nem szállt el magától és tisztában volt a korlátaival, ezért minden egyes részlet megfelelt és kivitelezhető volt. A fél nap ráment erre, de utána még jöttek a lovak, Tess kért lovaglóleckét tőlem, Rómeót is le kell mozgatni, szóval a vasárnap is mozgalmasra sikerült.</div>
<div style="text-align: justify;">
Estefelé Sam kocsija jelent meg értem Em vezetésével. Harley is vele volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van Paul? - kérdeztem tőle. - Nem ő jött volna?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen. - Emily sápadt volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szállj be! Elmesélem!</div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen vártam, hogy Emily belekezdjen a mondandójába. Végül megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sam és a falka elment. Valami harcra készülnek a helyi vámpírokkal valami idegenek ellen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A gyomrom görcsbe rándult. Harc? Nem, ez nem lehet... Itt nem lehet harc, ők nem harcolhatnak, megsérülnek vagy... Ó, egek, mi jöhet még?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Paul ajándéka</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjdU0Sn9iGk-EKHQus83pcM5t-5n8tW30hAOOeV5PkjQS0Dh1-TG7rxp-ftE35EZwOobxruaQgLTFPD_S9pJ3s8v5KcdkGu7EYwEpyqyAzamgQNc9MruP4eHknvYcrg4Gvv6L3MN0562U8/s1600/Panthe%CC%80re-de-Cartier-necklace-Platinum-emerald-eyes-onyx-spots-diamonds.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjdU0Sn9iGk-EKHQus83pcM5t-5n8tW30hAOOeV5PkjQS0Dh1-TG7rxp-ftE35EZwOobxruaQgLTFPD_S9pJ3s8v5KcdkGu7EYwEpyqyAzamgQNc9MruP4eHknvYcrg4Gvv6L3MN0562U8/s320/Panthe%CC%80re-de-Cartier-necklace-Platinum-emerald-eyes-onyx-spots-diamonds.jpg" width="199" /></a></div>
Voltizs heveder:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyYdSLq1wBOCeHMjV32bzi14z8A5AZbK9X86DexmEmFkLb-TLkS7D2LZu1sm_w6HFK5i4-NSjNd0uxSB6OEe1q0JqCzRKGvsTLUPeWlHpw7kccSU1JubQsp0TWQn5A2iaZTzsuL0Vl2yeK/s1600/Voltizs+heveder.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyYdSLq1wBOCeHMjV32bzi14z8A5AZbK9X86DexmEmFkLb-TLkS7D2LZu1sm_w6HFK5i4-NSjNd0uxSB6OEe1q0JqCzRKGvsTLUPeWlHpw7kccSU1JubQsp0TWQn5A2iaZTzsuL0Vl2yeK/s320/Voltizs+heveder.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-82765176282275991212013-07-01T11:56:00.001-07:002013-07-01T11:59:31.811-07:0020. fejezet (+18)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnu3HTiQh-8hHBx7OVxxBnryDZoDMThul4pFxqMhuHTN4PTPLcTEhpCfhe52GSgqBoL1oBu6mh8WRHxZSZpC5M0v1Zmj7O-ldbuwxhSv35M4pPE73jdk8hPU_f9IZm7cZN6h2hN3Z7S9gx/s894/soft_light_by_junjun510-d5u35uo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnu3HTiQh-8hHBx7OVxxBnryDZoDMThul4pFxqMhuHTN4PTPLcTEhpCfhe52GSgqBoL1oBu6mh8WRHxZSZpC5M0v1Zmj7O-ldbuwxhSv35M4pPE73jdk8hPU_f9IZm7cZN6h2hN3Z7S9gx/s320/soft_light_by_junjun510-d5u35uo.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Találkozás</div>
<br />
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>... még három! Egy, kettő, három!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A délelőtti 30 felülést simán lenyomtam. Elhatároztam, hogy kicsit tornázok, formálom az alakomat, habár Paul tiszta hülyének nézett, amikor bejelentettem. Azt kérdezte, minek nekem torna, mikor nincs is rajtam felesleg. Erre azt feleltem, hogy csak picikét szeretnék formálni a hasamon és a fenekemen, de nem akarok úgy kinézni, mint azok a szörnyű testépítő nők.</div>
<div style="text-align: justify;">
A felülés után megcsináltam még 15 női könnyített fekvőtámaszt. Na, igen. A fekvőtámaszban nagyot csalódtam. Középiskolában kemény tesi órákat kaptam, fitt voltam, és simán elvégeztem 20-25 rendes fekvőtámaszt is, még fél kezeset is. Most meg, mióta 2 éve nincs testnevelés óra, egyet nem bírtam rendesen megcsinálni. Ez feldühített és még inkább akartam a tornát.</div>
<div style="text-align: justify;">
A délelőtti gyakorlatok végeztével összefogtam a hajamat egy csattal és lementem a konyhába segíteni Emilynek. Az indián nő éppen sült csirkeszárnyakat készített krumplival.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúknak egész kacsák kellenének, nem csirkeszárnyak - nevettem, meglengetve egy vézna kis szárnyat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, tudom. De be kell érniük ennyivel. Ez van - vont vállat Emily.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A fiúk merre vannak? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Odakint a kutyával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Egy perc és jövök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sam és Paul a garázsban görnyedtek egy autó motorja fölé. Harley egy csontot rágcsált a takaróján, amit Sam rakott le neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ti mit csináltok? - somfordáltam oda. Paul fekete pólót viselt farmerral, és észbontó vigyort eresztett felém. Mikor odaértem hozzájuk, fél kézzel átkarolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézzük a motort - felelte Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiúk... - kezdtem. - Valamit mondanom kell. - azzal elmeséltem nekik a tegnapi esésemet. Tudtam, hogy mérgesek lesznek, de ezt már nem hallgathattam el előlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beszéltem, Sam lassan felegyenesedett és tágra nyílt szemekkel meredt rám, Paul pedig egyre dühösebbé vált. Reméltem, nem változik át mérgében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erről most kell szólnod? - kérdezte Paul hitetlenkedve. - Mi van, ha bajod esik, agyrázkódást kapsz, vagy megtámad a vérszopó....?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem történt semmi, ezért nem szóltam. Jól vagyok, oké? - védekezőn magam elé emeltem a kezemet. - Csak el akartam mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Körül kell néznünk, Paul - mondta Sam komolyan. - Ha itt ólálkodik a rezervátum területén, az nem jó. Veszélyben lehet a törzsünk. Ma éjjel mind kimegyünk járőrözni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - bólintott Paul, majd felém fordult. - Kicsim, máskor azonnal szólj!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, jó... - motyogtam és hagytam, hogy Paul finoman megcsókoljon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A két fiú visszatért a motorhoz, én visszaballagtam Emilyhez. Tettünk-vettünk a konyhában, nevetgéltünk és az idő gyorsan elröppent. Az ebéd készen lett, a falka tagjai lassan megérkeztek. Leah kivételével mindenki jelen volt. Az indián fiúk olyan izmosak és nagyok lettek, hogy kezdtem kényelmetlenül érezni magam a 160 cm magasságommal és 55 kilómmal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem csoda, hogy pillanatok alatt befalták a csirkeszárnyakat és a krumplit is, amihez készítettem majonézes- fűszeres öntetet. A viccek és beszólások csak úgy záporoztak a vidám kis társaságban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnátok, ha holnap lemennénk a partra? Vinnénk szenyákat is - vetette fel Embry. Mindenki egyetértett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jake egy kissé komornak tűnt, és néha mintha nem lett volna velünk lélekben, csak testben. Biztosan azon a lányon jár az esze. Ő ment el legelőször.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Seth, ne egyél annyit, mert még olyan kövér farkas lesz belőled, mint a nagyik kutyái - ugratta a srácot Paul. - A földön fogod húzni a hájas hasadat. - Ezen a fiúk nagyot röhögtek, mire Seth Paul felé hajított egy csontot, de Paul elkapta és visszadobta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebéd maradványait Harley tüntette el, aki a kiadós lakoma után elterült a földön és majdnem egész délután szunyókált. Emilyvel átmentünk Dave-hez lovagolni, onnan vacsora előtt értünk vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve átöltöztünk és négyünknek megterítettünk. Az asztalra került kenyér, vaj, felvágott, paradicsom, paprika, lekvár és méz az elengedhetetlen tej társaságában. Paul és Sam ismét bekajáltak, aztán elbúcsúztak és eltűntek az éjszakában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Em kezdett aggódni, hogy a vámpírok bejönnek a törzs területére is, és bevallom, engem is nyugtalanított. Mialatt kivittem Harleyt még egy utolsó esti szaladgálásra, azon kaptam magam, hogy mindenhol vörös foltot keresek, vörös szempárt, ami rám vár.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjjel azt álmodtam, hogy az utcán sétálok, és valami motoz mellettem. Aztán rájöttem, hogy nem álmodom. Már éppen megijedtem, hogy a vámpír mégiscsak itt van, amikor forróságot éreztem magam mellett. Paul...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludj vissza - suttogta, miközben bebújt a takaró alá. - Nem akartalak felébreszteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok mélyen alvó - suttogtam vissza és a mellkasára hajtottam a fejemet. - Mennyi az idő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hajnali három felé jár - válaszolt és ásított egy nagyot. - Nem volt odakint semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Volt egy olyan kósza érzésem, hogy Paul még nem szeretne aludni, mivel sejtelmesen simogatta a hátamat, amitől megborzongtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hullafáradt vagy - susogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még van erőm valami másra - válaszolt mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felemeltem a fejemet és Paul azonnal megcsókolt. A csókja hosszú volt és szenvedélyes. Rögtön tudtam, mit akar, és elhihetitek, hogy nem bélyeget akart nézegetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Maga alá fordított hosszasan csókoltuk egymást, mintha évek óta nem láttuk volna egymást. Isteni érzés volt, ahogy felém tornyosult és belenyomott az ágyba. Sosem éreztem ilyet, de kívántuk egymást. Mivel Paul nem viselt felsőt, csak egy alsónadrágot, így csak az én toppom kellett gyorsan levennie, aztán jöhetett a bugyi és az ő alsónadrágja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan megéreztem kemény férfiasságát, amit a lábam közé dörgölt. Kis híján felnyögtem a vágytól. Paul még jobban széttárta a lábamat, a csípőmnél fogva lejjebb húzott erős karjaival, és nemsokára magamban érezhettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Először lassabb tempót diktált, de a percek múlásával egyre növelte a tempót, és a végén olyan hévvel mozgott, hogy azt hittem, ha ezt fokozza, elájulok. A lélegzetünk kapkodóvá vált, a csúcsot elérve pedig alig kaptunk levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Levegőért kapkodva pihentünk meg, aztán szépen elnyomott minket az álom. Utoljára még éreztem, hogy Paul átkarol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap érdekes esemény történt. A fiúk nálunk ebédeltek, és még Leah is eljött. Most Jacob nem volt ott. Vígan falatoztunk, amikor motor hangját hallottuk meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jake! - Quil felugrott és az ajtó felé iramodott. - És nincs egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre a fiúk egymást lökdösve kiviharzottak, mint egy csürhe. Paul még a csirkecombot is magával vitte. A fejemet csóválva, de nevetve felálltam, hogy Sam és Em egyszerre jöjjön ki velem. Leah kisurrant előttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Odakint a fiúk hangosan vihogtak és viccelődtek valamin. Sam és Emily nyomában én is kimentem az udvarra, megnézni, ki a látogató.</div>
<div style="text-align: justify;">
A látogató egy barna hajú, vékony lány volt, aki bátortalanul mosolygott a srácokon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő ki? -kérdeztem halkan, miközben arra figyeltem, ne essek le a lépcsőn a nagy nézelődésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bella - súgott vissza Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óóóó! - na, ez szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
Em udvariasan, melegen üdvözölte a lányt, meg is ölelte. Sam arcán düh villant át, de hamar felülkerekedett rajta. Paul mellém lépett, a csirkecomb eltűnt a kezéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, ő itt Bella. Bella, Kyra - mutatott be minket Emily.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - köszöntem mosolyogva. - Helló, Jake.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bellával kezet fogtam, semmi puszilkodás vagy ölelés. Csak kimérten. A fiúk egymást taposva berohantak az erdőbe, csak én, Sam, Emily, Jake és Bella maradtunk. Kiültünk a teraszra kávézni, és szépen elbeszélgettünk. Bella nem sokat beszélt. Még nálam is félénkebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval Bella, te hová jársz? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gimibe. Most vagyok végzős. És te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én most vagyok utolsó éves a főiskolán. Tervezel valamit a gimi után?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyetemet, főiskolát... - mondta. - Talán máshol, nem a közelben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. - Pedig nem értettem, de barátságosan mosolyogtam. - Sok sikert hozzá!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmegyünk sétálni Bellával - állt fel Jake. Így elköszöntek tőlünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez is megvolt - mondtam, miután elmentek. - Jól viseltétek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bella aranyos lány... - szólalt meg Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak veszélyt hoz magával - nézett ránk Sam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy csak most hozom az új fejezetet. Előző héten tettem szakmai vizsgát, amit szerencsésen elvégeztem, és így túl vagyok a fősulin is! :XD</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit pihennem kellett a nagy hajtás és feszültség után, de végre fellélegezhetek és beindulhat a nyári szezon!</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, ti is élvezitek a nyarat és közben majd olvassátok Paul és Kyra történetét!</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-29687194431852614112013-06-15T04:51:00.000-07:002013-07-01T10:52:48.775-07:0019. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX_BzTiCrcdbvngbgTuxoB4ksspXP_GVpAsNLKA0tP7ec-fUnq60iH1I8wKczLZrAhnHUC_D7PlB8M1M_Si2YWwdrCSkszm7bufiSsGn9ZaL-XhH-CylA5hV7qSuZbrcUlw7yud_WGaslv/s1600/Storm_Clouds_by_WolfPrincess33.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX_BzTiCrcdbvngbgTuxoB4ksspXP_GVpAsNLKA0tP7ec-fUnq60iH1I8wKczLZrAhnHUC_D7PlB8M1M_Si2YWwdrCSkszm7bufiSsGn9ZaL-XhH-CylA5hV7qSuZbrcUlw7yud_WGaslv/s320/Storm_Clouds_by_WolfPrincess33.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Veszély közeleg</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Roxy levett egy krémszínű nyári ruhát a fogasról és maga elé téve alaposan megnézte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt felpróbálom - mondta. - Te melyiket választod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt. Ez olyan csinos - vettem a kezembe egy sötétkék felsőt, amelynek bőre szabott rövid ujjai voltak, az egész vállamat szabadon hagyva. Az elején fekete pillangó körvonalai pompáztak, rajta pici kövekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két egymás melletti fülkébe mentünk felpróbálni a ruhákat. Habár mindkettőnknek van lova, kivételesen most nem a lovasboltban ütöttük el az időt, de persze a lovak szóba kerültek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A próbafülke tükrében megpördülve megállapítottam, hogy a felső istenien mutat rajtam. Muszáj megvennem, főleg hogy egész jó áron árulták. Visszavettem a felsőmet, a kéket a kosárba helyeztem, és kiléptem a fülkéből. Roxy is végzett, ő is megveszi a krémszínű felsőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pénztárnál való fizetés előtt még vetettünk pár pillantást a lábbelikre is, majd sajnálkozva fizettünk, hogy cipőre már nem tellett. Ennek ellenére elégedetten jöttünk ki az áruházból. Az egyik utcában megláttunk egy fagyizót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eszünk fagyit? - kérdezte Roxy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Naná! - a gombócokat gyorsan kiválasztottuk, de az eladóra sokat kellett várni, mert a lány a többi eladólánnyal beszélgetett nagy kuncogva. Toporogva ácsorogtunk a kiszolgálásra várva, mire az egyik lány kapcsolt, és kiszolgált minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csokis- karamellás gombócok jó hidegek voltak, le is fagyott tőle a nyelvem. A fagyit egy kis parkban ettük meg a fagyizótól nem messze, és közben lovakról csevegtünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Roxy elmesélte, hogyan megy neki a lovaglás, és hogyan fejlődik a makacs lova, majd én számoltam be neki az én helyzetemről. Mindig is csíptem ezt a lányt, mert a családja gazdagsága ellenére nem volt elszállva magától, és nem kapott meg mindent a szüleitől ingyen, hanem munkát vállalt és dolgozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel mindketten dolgoztunk, ezért a fagyi után kénytelenek voltunk elbúcsúzni egymástól, hogy ki-ki menjen a saját munkahelyére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma Dave jött be értem a városba, hogy elkísérjem a lovasboltba, aztán kimenjek hozzájuk dolgozni. A lovasbolt tündéri eladónője most is vidáman fogadott bennünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben segíthetek? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először is sörényfésűt szeretnénk. Milyet is, Kyra? - vakarta Dave a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fémből készültet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Melinda, az eladónő készségesen megkereste nekünk a sörényfésűt, amivel a lovak sörényét lehet tépni, igazítani. Aztán kötőfékeket vettünk vezetőszárral az öreg indián lovainak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Útban a lovarda felé a rádió halkan duruzsolt, Dave és én pedig a hétvégi programokat vettük át. A hétvégén rendezvény lesz a környéken, és Dave ki akar menni pár lóval lovagoltatni. Megbeszéltük, mely lovakat viheti el biztosan idegen helyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Odakint átöltöztem, majd a kiválasztott lovak sörényét szépen megtéptem, hogy jól nézzenek ki az addigi bozontos, kusza sörényük helyett. Aztán két lovát lefutószáraztam, rájuk is ültem, végül pedig Rómeót lovagoltam. Rómeó fejlődik, próbálom a mozgását lendületessé tenni és mélyre lovagolni, ami kemény feladat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este Sam jött értem, és hazamentünk. Vacsoránál Paul is ott volt. Emily felhozott egy látszólag kényes témát, amiről én eddig nem igen tudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jake szenved Bella miatt - jegyezte meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj. A csaj vérszívókkal jár - mordult fel Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Jake szereti őt - ellenkezett Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arról a Belláról keveset hallottam, de a fiúk nem szeretik, az biztos. Egyszer láttam őt a városban, és nehezen tudtam elképzelni, mi lehet rajta annyira csábító. De én nem ítélkezem senki fölött. Viszont Jake bele van esve, ami nagy baj, tekintve, hogy a vérfarkasok és vámpírok nem jönnek ki egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán találkozniuk kéne - folytatta Emily.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem biztos, hogy helyes lenne - szólalt meg Sam és beleharapott a sült csirkébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ide ne jöjjön - fortyogott Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem szóltam közbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer Paul majdnem megtámadta Bellát - fordult felém Emily. - Bella felpofozta, mire Paul felhúzta magát, átváltozott és Jake mentette meg a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csodálkozom - nevettem, mire Paul sértődött képet vágott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha én olyan forrófejű lennék... - morgolódott, mint aki megsértődött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te? Dehogy! - csipkelődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megcsörrent a mobilom. Anyu. Felálltam az asztaltól és kimentem a verandára. Paul utánam nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, anyu - szóltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Kyra . Hogy vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól. Készülök a vizsgákra, írom a beadandókat, mint a szorgalmas hangya és szívok velük. Felétek mi hír? - Harley a lábamnál szaglászott, majd az udvarra szaladt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A húgod ballagása hamarosan napi pontra kerül. Május 6.-án lesz. Gyertek el mind! - mondta anya.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Megbeszéljük a részleteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beírom, hogy ti hárman jöttök, mert az asztalt le kell foglalni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Négyen jövünk. Jön még valaki - mondtam gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? Ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az meglepetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jó, Kyra.... Akkor négy fő. A húgoddal úgy beszéltük meg, hogy ne hozzatok virágot, úgyis tönkremegy. Lesz két csokra, annyi. Mindenki más pénzt ajándékoz neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megjegyzem. Mit csináltok most?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Számoljuk a ballagás költségeit. A húgod ügyel arra, hogy jó sok pénz menjen el... Műkörmös, fodrász, kozmetikus, smink, ruhák... Sokba kerül ám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhiszem - fintorogtam. A húgom igazi cicababa, nem csodálom, hogy halmozza a kiadásokat, bűntudat nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ti mit csináltok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi éppen vacsorázunk. Sam most fejezte mára munkát, most kerültünk asztalhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor nem is zavarok. Még hívlak! Puszi, jó éjt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó éjt, szia! </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszasiettem a többiekhez és beszámoltam nekik a ballagásról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esküvő, ballagás... Nagy buli lesz - mondta Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig a csokrok olyan szépek - sóhajtott Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de mire odaérünk, elhervad - szóltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz. Kyra, segítesz idehozni a pudingot?</div>
<div style="text-align: justify;">
Emily készített csokis és vaníliás pudingot kis tálakba öntve. Én csokisat ettem. Este Harley elfoglalta a helyét, mi lefürödtünk és ágyba bújtunk. Paul mellkasán nyugtattam a fejemet, ő pedig a hajamat simogatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval én leszek a meglepi a ballagáson - mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugorjak ki valami dobozból? - kérdezte, de tudtam, hogy viccelődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, egy szál alsógatyában - kuncogtam. - A nyakadban nyakkendővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, szépen néznék ki - nevetett Paul. - Akkor te a születésnapomon kiugorhatnál egy dobozból szexi nővérke ruhában...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mit nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valamit valamiért, szivi!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Heh! Aludj inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó. Megálmodom, mit fogok művelni veled a születésnapom éjszakáján - heccelt Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rácsaptam csupasz, izmos mellkasára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz, nehogy legyen nálam ezüstgolyó!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nagyon megijedtem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. Jó éjt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó éjt, kicsim! - adott egy hosszú csókot és behunyta a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap a lovardában lovagoltam egy Fanton nevű heréltet. Igazán nyugodt ló volt. Éppen ügetésben lovagoltam rajta, amikor a mindig nyugodt Fantom hirtelen megállt, amitől majdnem a nyakába estem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a fene? - dünnyögtem, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat. Próbáltam körülnézni, de Fantom megbolondult.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fekete ló ide-oda táncolt, a fejét felcsapta és a szemeit forgatta. Nagyokat horkantott. Próbáltam előrehajtani, de a csizmára hátrálni kezdett és a végén felágaskodott. A nyakába kapaszkodtam, nehogy hátravágódjon velem együtt. Megijedtem, mert ő sosem viselkedett így.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán valami vörös folt elsuhant a látóterem szélén, megrezegtetve a bokrokat, mire Fantom előreszökellt és teljes vágtában megindult a zárt kapu felé. Imádkoztam, hogy ne ugorja át ilyen sebességgel. Mindkét kezemmel balra húztam a szárakat, a ló feje erősen balra hajlott a húzástól, és közben próbáltam nyugodt hangon szólni hozzá. A ló azonban nem nyugodott meg és nem fordult el.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kapu masszív lécei már egészen közel voltak és azon tűnődtem, hogy leugrok a nyeregből. A kapu előtt egy méterrel a ló port kavarva megállt, jobbra pördülve. A lendülettől nekicsapódtam a kapunak, ami nagyot szólt, majd a ló patái alá estem. A kezeimet az arcomhoz kaptam és balra gurultam, hogy ne taposson agyon a ló.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addigra Dave és a felesége kirohantak a házból. Dave megfogta a lovat, a felesége pedig óvatosan felültetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos jól vagy? -kérdezte. - Szédülsz? Hányinger? Látásod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké. - mondtam és felálltam. Hunyorogva arrafelé néztem, ahol a vörös valami elsuhant, de semmi nem volt ott. Hadarva elmeséltem a történteket, de közben úgy éreztem, valaki figyel a fák közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyugtalanul tettem-vettem a nap hátralévő részében, miközben a vörös alakon töprengtem. Szólnom kell Samnek és Paulnak.... </div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-2413330881455312672013-06-06T11:16:00.001-07:002013-06-06T11:16:58.311-07:00DíjNemrég Nixypixy-től kaptam egy díjat, amit nagyon szépen köszönök neki. Azt hiszem, az embernek mindig jólesik, ha díjazzák a munkáját. :)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img alt="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3m2mVlPg9CgtAg13OSHrl-J_Gs0-qt5Nd7R0tNrYFHNCFZCvlMpcyESrpAruk2ImloKqjXc_StusXo97CdgjxxnK2aVAPNrFbQtM8NZbOGJJUUiOIbvBwsfya5dva4WlhyIygf3WUt9g/s1600/the-liebster-award.jpg" class="decoded" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3m2mVlPg9CgtAg13OSHrl-J_Gs0-qt5Nd7R0tNrYFHNCFZCvlMpcyESrpAruk2ImloKqjXc_StusXo97CdgjxxnK2aVAPNrFbQtM8NZbOGJJUUiOIbvBwsfya5dva4WlhyIygf3WUt9g/s1600/the-liebster-award.jpg" /> </div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm<a href="http://avegzetem.blogspot.hu/" target="_blank"> Nixypixy</a>!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: xx-small; line-height: 22px; text-align: justify;">1) Tedd ki a képet :D</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">2) Írj 11 dolgot magadról </span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">3) 11 kérdés megválaszolása</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;"> 4) Kérdezz 11-et</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">5) Küld tovább 11 blognak</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;"> </span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">2)</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- imádom a lovakat, ezért mentem lovas szakra<br />- kedvenc ételeim a tésztás ételek</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- nem szeretem a kétszínű embereket</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- jó vagy rossz tulajdonságom, hogy sokszor hallgatok, de közben nagyon figyelek, így sok embert ér meglepetés</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- ha valaki egyszer elássa magát nálam, az örökké tart</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- otthon én takarítok, mosok, főzök, segítve anyunak</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- 22 éves koromig sok mindent átéltem, így a viselkedésem is változott</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- kedvenc sorozataim a Trónok Harca és a Teen Wolf</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- van egy yorkshire terrierem és egy törpenyulam</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">- szerintem a fantázia segít a mindennapok gyötrelmeit átélni</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">3)</span></div>
<div style="background-color: white; font-family: Bentham; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: justify;">
<br /><div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">1. Mi a kedvenc állatod?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Ló! :) </i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">2. Mi a kedvenc elfoglaltságod?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Írás, olvasás minden mennyiségben és lovaglás komolyabb szinten. </i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">3. Mit szeretnél elérni az életben?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"> <i>Szép karriert, olyat amire büszke lehetek.</i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">4. Mi az oka, hogy írni kezdtél?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Úgy gondolom, hogy a történetek segítenek választ találni a problémákra, és az ember látja, hogy nincs egyedül velük, hiszen sok író a saját tapasztalatait fogalmazza meg.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">5. Mennyire vagy babonás?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Nem igen.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">6. Mi a kedvenc filmed?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Nehéz kérdés. Sok kedvenc filmem van. Talán jelenleg a Másnaposok 1-2-3.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">7. Mi/Ki a kedvenc együttesed/énekesed?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Nagyon szeretem Christina Aguilerát. Csodás hangja van.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">8. Hova utaznál el a legszívesebben?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i> Spanyolországban szívesen körülnéznék.</i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">9. Szeretsz rajzolni?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Naná! Nagy tehetségem van hozzá, és jó érzékem, így fantasztikus műveim születnek.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">10. Szereted a savanyú gumi cukrot?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Nem.</i> </span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">11. Van testvéred?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i>Van egy húgom, aki két évvel fiatalabb. Tűz és jég vagyunk.</i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><i> </i></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">4)</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"> 1. Számodra miért fontos az írás?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">2. Álmodozó típus vagy?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">3. Összetartó családod van?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">4. Mik a jövőbeli terveid?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">5. Karrier vagy család?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">6. Milyen filmeket szeretsz?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">7. Megy öt jó tulajdonsággal jellemeznéd magad?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">8. Ha kitűztél valami célt, azt bármi áron eléred előbb vagy utóbb?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">9. Mi a kedvenc sorozatod?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">10. Sportolsz valamit?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">11. Szereted a spagettit?</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">5) Akiknek küldöm:</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Timi <a href="http://eternity-dreamer.blogspot.hu/">http://eternity-dreamer.blogspot.hu/</a></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Smile <a href="http://just-stay-with-me-forever.blogspot.hu/">http://just-stay-with-me-forever.blogspot.hu/</a></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Silivren <a href="http://silivren-azerdo.blogspot.hu/">http://silivren-azerdo.blogspot.hu/</a></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Sajnos akiknek még szerettem volna a díjat küldeni, 1 vagy több éve nem nyúltak a bloghoz, ezért három embert tüntetek ki vele. :)</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Puszi</span></span></div>
<div style="background-color: white; text-align: left;">
<span style="font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 20px;">Hamarosan jön az új fejezet!</span></span></div>
</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-51715161540767037032013-05-02T11:37:00.003-07:002013-05-02T11:37:19.856-07:0018. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK6c0dea1KdFfA13yJgyrUdtO4qDfaINx18vQbNLfGAvbXLc75Xe48lNpLFJ27pQzbXYjfdsRdhWJ5vBfsDwDptiCUYVnnA2K80YuVOSPdv8h3doEt-gytkdMwHCF0CN_YFnGQCJS1cvdX/s1600/Tea_2_by_OlgaVoronova.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK6c0dea1KdFfA13yJgyrUdtO4qDfaINx18vQbNLfGAvbXLc75Xe48lNpLFJ27pQzbXYjfdsRdhWJ5vBfsDwDptiCUYVnnA2K80YuVOSPdv8h3doEt-gytkdMwHCF0CN_YFnGQCJS1cvdX/s320/Tea_2_by_OlgaVoronova.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Vihar előtti csend</div>
<br />
Paul és köztem remekül alakultak a dolgok. Azután a csodás este után még hozzá kellett szoknom a gondolathoz, hogy ilyen intim dolgokkal bővült az életem, de Paullal az oldalamon ez nem volt nehéz. Az egyetem pangott, senkinek nem vette komolyan a szakot és mindenkinek elment a kedve az egésztől, így reggelenként pokolian rossz érzés volt felkelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után Emily kocsija már a pékség előtti parkolóban parkolt. Beugrottam a kocsiba és elmentünk kávézni egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, jól kijöttök Paullal - jegyezte meg Emily, miközben cukrot szórt a kávéjába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Nagyon is - mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtörtént minden, aminek meg kellett? - tudtam, mire érti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - feleltem bizonytalanul. - Jaj, ne haragudj, de ilyen témákról én képtelen vagyok beszélni... Mit terveztél mára?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, úgy gondoltam, megvenném az esküvői ruhát, ha megtalálom a megfelelőt. A meghívókat a héten megtervezzük és elkészítettjük. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szuper!</div>
<div style="text-align: justify;">
A tv-ben szoktam nézni azokat az esküvői szalonos sorozatokat és a bennük szereplő ruhaköltemények teljesen elvarázsoltak. Tudtam, hogy Em szerényebb összegben gondolkozhat, de az indián nő minden ruhában meseszépen fog festeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megittuk a kávét és elkocsikáztunk a szalonba, ahol az eladónő minden tőle telhetőt megtett, hogy Emily végre találjon egy ruhát. A múltkori próbák során is tetszettek neki menyasszonyi ruhák, tehát volt viszonyítási alapja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két ruhát is felpróbált, amik nem voltak az igazik. Aztán jött harmadik, a bűvös harmadik, amit felvett. Mikor a nő kilépett a fülkéből, elállt a lélegzetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egek, ez gyönyörű! - ámuldoztam tátott szájjal. - Ez a te ruhád! Ez vagy te! Mit gondolsz, Em?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is úgy érzem. Jaj, mindjárt sírok! - Emily legyezni kezdte az arcát, hogy visszatartsa a könnyeit, ám egy-két csepp csak legördült az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
A menyasszonyi ruha egy szív kivágású ruhadarab volt hosszított derékkal, csipke hímzéssel. Egyszerű, de mégis csodálatos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha Sam meglát benne, megüti a guta - nevettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megveszem - jelentette be Emily és visszasétált a fülkébe átöltözni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kifizettük a ruhát, aztán óvatosan bepakoltuk a kocsiba. Hazafelé végig az esküvő és a ruha volt a téma.</div>
<div style="text-align: justify;">
Samet otthon találtuk, éppen a kutyával játszott az udvaron, miközben egy autót bütykölt és rádiót hallgatott. Kíváncsian lesett felénk, de gyorsan odaszaladtam hozzá, felkaptam egy rongyot és betakartam az arcát, míg Emily bement a ruhával együtt a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé... - tiltakozott Sam a rongy ellen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem láthatod a ruháját! - kiáltottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem néztem volna oda, ha szólsz...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de így sokkal jobb. - mikor Em eltűnt odabent, levettem Sam arcáról a rongyot. - Hoppá, kicsit maszatos lettél... De a meglepetésnek ára van!</div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal vidáman megölelgettem Harleyt, aki farok csóválva megrohamozott. Dobáltam neki a kis labdáját. Emily készített pár szendvicset és kiültünk a verandára uzsonnázni. A sonkás szendvics mellé felhajtottam két pohár baracklevet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor jön Paul? - kérdezte Emily.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemsokára. Este járőrözik - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A verandán üldögélve megnéztem a laptopon az üzeneteimet és néhány honlapot. Átböngésztem az eladó lovak listáját is. Paul fél órával korábban érkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, szivi - köszönt és megcsókolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - mosolyogtam. - Milyen napod volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek és eseménytelen. Neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Unalmas. Kérsz egy szendvicset? Maradt még...</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul elvette a tálcáról a megmaradt szendvicset és befalta. Letöltöttem az anyagot az egyetemi rendszerből és sopánkodtam egy sort a rengeteg beadandó miatt.<br />
- Eddig bezzeg semmit nem kértek! - szitkozódtam. - Most meg csinálj ezt meg azt, csinálj szakdolgozatot és készülj a vizsgákra meg a szakmai vizsgákra! Nem diplomázok az ég szerelmére! Ez csak szakmát ad!<br />
Paul jót nevetett rajtam, mire nekidobtam egy párnát. Erre ő elkapta a karomat, hátradöntött a kinti kanapén és szenvedélyesen megcsókolt.<br />
Megnéztük a Másnaposok 2-őt, amin sokat nevettünk, bár szerintem az első része jobban sikerült. Utána megvacsoráztunk négyesben, és már el is telt az idő. Harley kint rohangált az esti bemenetel előtt, Paullal a verandán álltunk egymásba karolva.<br />
- Vigyázz magadra! - mondtam neki és megpusziltam.<br />
- Engem nem bánthat senki - vigyorgott huncutul. - Holnap megyek érted az egyetem elé. Aludj jól! - megcsókolt és perceken át egymást átölelve csókolóztunk. Bár sose lett volna vége a csóknak...<br />
Miután elbúcsúztunk, Sam és Paul eltűnt az erdőben. Megvártam, amíg Harley kijátssza magát.<br />
- Kérsz teát? - kukkantott ki Emily a házból.<br />
- Igen, köszi.<br />
- Rendben. Már feltettem a vizet forrni.<br />
Emily mindenféle növény keverékéből készült teafüvet tett a bögrékbe, amikbe beleöntötte a forró vizet. Kicsit vártunk, hogy hűljön, aztán letelepedtünk a kanapéra a tv előtt. Harley a szőnyegen feküdt a lábunknál. Elbeszélgettünk erről-arról. Váratlanul szóba került Leah is.<br />
- Tudod, néha rosszul érzem magam, mert látom, hogy Leah szenved. És néha már ott tartok, hogy lelkifurdalásom van - csóválta a fejét a képernyőre meredve. - Sam és Leah egy pár voltak, erre jöttem én, és minden megváltozott. Ha nem bukkantam volna fel, máig együtt lennének, és meglehet, ma ő vett volna esküvői ruhát, nem én.<br />
- Nem, ilyenre ne is gondolj! - ráztam meg a fejem. - Így történt, ez van. Boldog vagy, férjhez mész, kell ennél több? Leah is meg fogja találni élete párját, ebben biztos vagyok. Egy erős temperamentumú férfit. De ne törd a fejed ilyen dolgokon, jó?<br />
- Jó, csak felmerült bennem - belekortyolt a teájába. Szerencsére témát váltott magától is. - Sammel arra gondoltunk, hogy az esküvői meghívó valamilyen krémszínű árnyalatú lesz vörös betűkkel. Elegáns és egyszerű lesz.<br />
- Jól hangzik - a fejemben elképzeltem a meghívót és tetszett. A tv-t egy zenei csatornára tettük, aminek hatására eldöntöttük, hogy megnézzük dvd-n a Mammia Mia-t, amit mindketten imádunk.<br />
Üdítővel felfegyverkezve indítottuk el a filmet és majdnem végig énekeltünk. Főként a Gimme Gimme Gimme volt az a szám, amit teljes bedobással énekeltünk hol állva- hol ülve. Eszméletlenül jól éreztük magunkat kettesben. Harley olykor megejtett pár olyan nézést, mintha megőrültünk volna, de utána aludt tovább.<br />
A remek filmezés után aludni tértünk.<br />
<br />
Másnap kelletlenül mentem egyetemre. A többiekkel együtt nyögve végigültük az órákat, bár az utolsó két óra annyira unalmas mindig, hogy végig neteztük az egészet telefonról. Kicsit sem lehetett feltűnő, hogy egy padsorban mindenki lefelé bámul és valamit fogdos és tapogat. A tanár nem szólt ránk, csak megjegyezte, hogy senki nem figyel rá.<br />
A legjobb barátnőmmel, aki nemrég jött át hozzánk egy másik, távoli egyetemről, együtt hagytuk el a termet. Roxy igazi belevaló csaj, jól kijövünk egymással, és középiskolából ismerjük egymást. Mindkettőnknek ez volt a legközelebbi egyetem, és mivel ismert engem, átjött ide, ami hatalmas örömmel vettem.<br />
- Akkor holnap vásárolunk egyet - mondta és feltette a napszemüvegét. - Szia!<br />
- Holnap. Szia! - Paul a kocsijának támaszkodva állt fekete pólóban és farmerban. El sem hiszem, hogy ő az enyém... - Szia!<br />
- Szia, kicsim! - azonnal erős karjaiba ragadott és elárasztott a csókjaival. Percek múlva levegőért kapkodva váltunk szét. - Túlélted az órákat? - vigyorgott.<br />
- A telefonommal igen - nevettem. - És neked hogy telt az esti műszak? Sammel nem találkoztam ma reggel, még aludt.<br />
Paul arcán átsuhant valami árny, amitől rossz érzés fogott el.<br />
- Paul? Történt valami? - kérdeztem az arcát fürkészve.<br />
- Semmi... - mondta, aztán kelletlenül folytatta. - Csak üldöztünk egy vérszívót és a helyiek is ezt tették, aztán egyszer csak a vérszívó átjött a mi területünkre... de az egyikük, egy nagydarab fickó is áttévedt az üldözés hevében, és egy kicsit összeakadtunk.<br />
- De nem sérültél meg?<br />
- Nem. Idióta vérszívó mocskok...<br />
Paul elvitt Dave-hez, ahoz lelovagoltam Rómeót, aki mostanában kezdi nagyon összekapni magát. Talán mégsem adom el. Utána még volt négy ló, amiket futószáraztam és lovagoltam, Dave pedig Paullal az oldalán figyelt. Mikor végeztem és mindent rendbe tettem, hazamentünk.<br />
Harley Emily-vel mókázott az udvaron, Sam az autót szerelte.<br />
- Kyra, beszéltés nagyanyáddal mostanában? - érdeklődött Sam a motorház fölé hajolva.<br />
- Nem. Miért?<br />
- Azt mondja, van valami pasija. Egy cowboy - Sam elnevette magát és a konzervatívan az agyát megjátszó öreganyámra gondolva én is röhögőgörcsben törtem ki.<br />
- Szívatsz - nyögtem ki végül.<br />
- Nem, esküszöm, hogy igaz. Em is nagyot nézett. Egy társkereső oldalon ismerkedtek meg. Aztán beszámolt arról is, hogy nemi életet élnek - fintorgott Sam.<br />
- Ne folytasd, mert elhányom magam - szakítottam félbe. - Mik vannak...<br />
<br />
-------------------------------------------------------------------------<br />
Tudom, nem írtam rég fejezetet, de szakmai vizsga előtt állok... Igyekszem új fejit írni, mert már előre megvan a fejemben pár rész. :-)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Emily ruhája:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie_HZ7Jgge-nG09TSD0jU5cmC5ZWrnQzlP8q_DSd1zIQmxle5nvqMAYYq5L508gV5bczHgcO6RIwwixVH4PhqDwslrDzb8voR0VDk5NYZkxNK4_OuMupxNkOeHl_lSppsGhQvCRMwZ6hXZ/s1600/31409_107911.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie_HZ7Jgge-nG09TSD0jU5cmC5ZWrnQzlP8q_DSd1zIQmxle5nvqMAYYq5L508gV5bczHgcO6RIwwixVH4PhqDwslrDzb8voR0VDk5NYZkxNK4_OuMupxNkOeHl_lSppsGhQvCRMwZ6hXZ/s320/31409_107911.JPG" width="199" /></a></div>
<br />
És a szám, amit Emily és Kyra annyira imád a Mamma Miából:<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=VECj142NgCQ">http://www.youtube.com/watch?v=VECj142NgCQ</a><br />
<br />
</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-51643372045150447572013-03-02T11:12:00.003-08:002013-03-02T11:12:54.998-08:0017. fejezet (+18)<div style="text-align: center;">
A nagy este</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOZxrK9_RvLuvg0eCnv5JDe4PCIOWKtg2IPhV8KjZyJnDmKvLFNTlrHGDWUVHkQyn8Z9d3CxjT9C8BeHI9TCoEbb9MNiM1Z02kBOboytUPheMgIGvnE818TjEJYb3KT0Os3QgQrpKJztB1/s1600/lust_by_ideea.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOZxrK9_RvLuvg0eCnv5JDe4PCIOWKtg2IPhV8KjZyJnDmKvLFNTlrHGDWUVHkQyn8Z9d3CxjT9C8BeHI9TCoEbb9MNiM1Z02kBOboytUPheMgIGvnE818TjEJYb3KT0Os3QgQrpKJztB1/s320/lust_by_ideea.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A délelőtt csalós időjárása majdnem kifogott rajtam, mert odakint hét ágra sütött a nap, viszont a hőmérséklet csípősen hideg maradt. Amint kiléptem az ajtón, felszisszentem a kellemetlen időtől. Harley vígan rohangált a ház körül és hosszú időn át dobáltam neki egy botot, amit ügyesen mindig visszahozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elvettem egy szelet felvágottat a teraszra kivitt tányérról és magamhoz hívtam a kutyát. Harley nyomban odajött hozzám, mire megdicsértem. A felvágottból lecsíptem egy darabot és a kutya orra elé tartottam, majd a fenekét lenyomva mondtam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ül!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt gyakoroltuk úgy 10 percig, majd engedtem Harleyt újra önfeledten szaladgálni. Emily belebújt egy kabátba és sötét szemeivel figyelte a kutyát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - kérdeztem tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Csak féltem Samet... Tudom, hogy mekkora nagy farkassá változik és hogy milyen erős lett, de a vámpírok gonosz teremtmények és én nem szeretném őt elveszíteni - magyarázta a nő halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, tudnak magukra vigyázni - nyugtattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sam szerint Bella miatt voltak itt a vérszívók. Jacob olyasmit magyarázott, hogy Bellát megpróbálták megölni már ezek az idegen vámpírok, és most egyikük bosszút esküdött - Emily megcsóválta a fejét és keresztbe fonta a karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a Bella nagy bajkeverőnek tűnik. Komolyan egy lány miatt van ekkora felhajtás? - értetlenkedtem. - Ennyire jól néz ki vagy mi? Mi van benne, amiért minden lénynek ő kell?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Egyszerű kinézetű lány. Én sem értem az egészet. Most megyek, mert még túlfő a tojás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emilyvel ketten ebédeltünk meg, utána kitakarítottuk az egész házat, kimostunk és indultunk is Dave lovardájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újdonsült barátnőm, Tess, éppen a legelőn szedte össze a lótrágyát, mikor megérkeztem. Emily hazament az esküvői meghívók szerkesztése miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tess gyorsan felszedte a maradékot, kitolta a talicskát a trágyadombra, aztán csatlakozott hozzám. Előhoztam Rómeó nyergét és kantárját, hogy megtisztítsam őket. Tess is kihozott egy nyerget és kantárt, hogy megtanulja a szerszámápolás fortélyait. Közben jól elbeszélgettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, neked van barátod? - kérdezte Tess, de nem nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsoda, ha megkérdezhetem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul? - csodálkozva nézett rám. - Tényleg? Viccelsz velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Miért? - ráncoltam a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul olyan bunkó. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valakije, mert úgy viselkedik mint egy dúvad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen jót nevettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, én nem ismertem Pault eddig, de mondták már, hogy tényleg bunkón viselkedik, és néha én is észreveszem. De velem máshogy bánik, van egy másik oldala is, amit ismerek. Veled mi a helyzet? Vannak fiúk a láthatáron?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - Tess úgy elpirult, hogy a füle méreg vörössé vált, amin somolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nocsak... És ki az illető?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy srác a középsuliból. Másik osztályba jár, de egy évfolyamon vagyunk. Olyan aranyos... Párszor összefutottunk a szünetekben, és megkedveltük egymást. Mostanában pedig mindig mellém ül ebédnél, megvár suli után és elmegyünk sétálni. Már megfogta a kezemet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az haladás - mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak elbizonytalanodtam, mikor láttam egy másik lánnyal beszélgetni a szünetben. Az a lány sokkal szebb nálam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nem jelent semmit. Ha ugyanúgy melléd ül és megvár tanítás után, akkor nincs miért félni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos. Főleg, ha ugyanúgy beszél és közelít hozzád.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. El kéne mennem nőgyógyászhoz is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát... ezt anyukáddal beszéld meg. - ilyen kérdést még senkitől sem hallottam, de nem akartam játszani a hozzáértőt, sem a mindent tudót. Mikor végeztünk a szerszámápolással, kinyújtóztattam a tagjaimat. - Ma tartok neked futószáras órát. Hozd ki Mámort.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tess elment a lóért, én pedig elpakoltam a rongyokat, a nyeregszappant és a nyeregzsírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este 7-kor Paul kocsija jelent meg Dave felhajtóján. Elköszöntem tőlük és bepattantam a kocsiba. Paul rögtön odahajolt, hogy megkapja a csókját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, milyen volt ma? - érdeklődött, miközben kitolatott az útra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó. Tessnek tartottam ülésjavító órát, szegény nem fog tudni holnap lábra állni az izomláztól. Utána lelovagoltam Rómeót, Talizmánt és futószáraztunk másik két lovat. Alaposan elfáradtam. Neked milyen napod volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Unalmas - fintorgott. - Behoztak egy Citroent, hogy javítsuk ki a horpadást rajta, mert az ürge találkozott egy oszloppal a kanyarban. Azt csináltuk egész nap, mert csúnyán behorpadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos éhes vagy - jegyeztem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól függ, mire gondolsz - nézett rám vágytól perzselő szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul...! - nevetve vágtam rá a karjára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve négyesben - én, Paul, Emily és Sam - megvacsoráztunk. Paullal kivittük egy esti futkározásra Harleyt, aztán felmentünk a szobámba. Elmentem megfürdeni, aztán amíg Paul fürdött, válaszoltam anyám levelére. Az egyik népszerű humor oldal bejegyzéseit böngésztem, mikor Paul lépett be az ajtón. Csak egy rövid nadrág volt rajta, a hajából csöpögött a víz és lefolyt izmos mellkasára. Önkéntelenül nyeltem egy nagyot, mintha valami hormonnal fűtött lányka lennék, de azonnal összekaptam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul komisz vigyorral az arcán lehuppant szorosan mellém és belecsókolt a nyakamba. Tudtam, hogy közben rápillant a laptop képernyőjére, de különösebben nem érdekli. Egyik keze becsusszant az alvópólóm alá, mire forróság öntötte el a testem. Kikapcsoltam a laptopot és félretettem. Szembefordultam Paullal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, milyen... kívánós vagy ma - kuncogtam. Válaszul ajkait az enyéimhez érintette, de nem hagytam, hogy megcsókoljon. Érezhetően tetszett neki a játék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondjam, mire vagy inkább kire éhezem? - suttogta a fülembe és finoman megharapta a fülcimpámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Asszem' kitalálom magamtól is...</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul teste rám nehezedett, így döntött az ágyra. Ajkunk forró csókban egyesült. Ujjaimmal végigszántottam vizes haján, aztán izmos hátán. Paul ujjai a hasamon vándoroltak felfelé, hogy a melleimen is megjárják útjukat. Valamikor Paul lekapcsolta a villanyt, hogy sötétség áradjon szét a szobában. Óvatosan, mégis szenvedélyesen bánt velem. Keményedő férfiasságát minduntalan hozzám dörgölte, amitől szépen lassan kezdtem furcsán érezni magam, mivel számomra új érzés volt minden.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor az ujjai lefelé csúsztak és megérintették a lábam közét, egy kicsit elbizonytalanodtam, de Paul gondoskodott róla, hogy ezt elfelejtsem. Valahogyan lekerült rólam az alvópólóm és és utána a pizsamanadrágom is. Paul nadrágja a földön kötött ki az enyém mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy bármikor szólhatok neki, meg fog állni, ha mégsem akarom. De akartam. Nagyon is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul nyelve érzékien szántott végig mindkét mellemen, merev férfiassága immár meztelen testemhez ért. Az új ingerek egyre inkább tetszettek, Paul pedig értette a dolgát. Lassan készített fel életem első együttlétére, meg kell hagyni, baromi jól csinálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor szenvedélyesen megcsókolt és nyelve határozottan játszott az én nyelvemmel, még jobban széttárta a lábaimat és a következő pillanatban egy határozott, mégis gyengéd mozdulattal belém hatolt. Elakadt a lélegzetem, és az ujjaim megfeszültek. Megállt és várakozva fújtatott, hogy szólok-e a fájdalom vagy bármi miatt. De nem szóltam. Bár kissé kellemetlen volt, de nem fájt annyira és mikor elkezdett mozogni bennem, egyre jobb lett. Hallottam egyre gyorsuló lélegzését, éreztem a gyorsuló tempót és a növekvő gyönyört, amit mindketten éreztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csúcson visszafojtott nyögéssel mentünk el és az egész testem megrázkódott a gyönyörtől. Paul megcsókolt és perceken át meghitten csókolóztunk. Boldog voltam és ő is az volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul mellém feküdt és átkarolt. Belecsókolt a nyakamba, ahogy betakaróztunk. Nem szóltunk semmit, mert felesleges lett volna, és nem akartuk megtörni a varázst. Tökéletes este volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel a tökéletes este tovább folytatódott. Arra ébredtem, hogy Paul átölel és nincs rajtunk ruha. Szerintem elpirulhattam az este gondolatára, de mikor szembefordultam Paullal, a pírnak már nyoma sem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt, kicsim - mondta Paul és megcsókolt, percekig csak ostromolta ajkaimat. Miután fejét visszatette a párnára, fejemet a mellkasára hajtottam és így feküdtünk sok ideig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emily a konyhában sündörgött, mikor lementünk reggelizni, vagy inkább ebédelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jót aludtatok? Mindjárt dél! - nevetett Emily és megpucolt egy újabb szem krumplit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon is jól... - szólalt meg Paul, de oldalba vágtam a könyökömmel, ami nem kerülte el Em figyelmét. Szerencsére nem tette szóvá, csak mosolyogva rám kacsintott, amitől zavarba jöttem. Na, ezzel el is árultam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul öntött kávét nekem is, és jókedvűen megreggeliztünk, de nem ettünk sokat, mert nemsokára jött az ebédidő. Nem mintha Paul nem tudna annyit enni. Harley és Paul kergetőztek egy jót, majd Harley kapott Emilytől egy kis tál sült húst. Paul elém lépett és kezeit a derekamon nyugtatta, én pedig átkaroltam őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva néztünk egymásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És, mit csináljunk ma? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Ma nem kell mennem sehova.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmehetnénk a partra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. </div>
<div style="text-align: justify;">
Paul finoman megcsókolt, aztán kéz a kézben ültünk le ebédelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnézést, hogy ennyi ideig nem hoztam a fejezetet, de most vagyok túl egy szakításon. Remélem, tetszik a fejezet!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-7468769708526334352012-12-02T07:55:00.001-08:002012-12-02T07:55:08.839-08:0016. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQIDLWzaWD_PFkT3JCniC4DJ-OZt8weysbeXqWUJTWZ6KkSCjaUmCJ8F2Cl0OakXj4w5tlW5hUWuLGwab5VWxhTki8nQ5-H9vhRfkC6k6lFZeWYVTE7NPzeYRb6ylpjfix5fyz3XyBCGlN/s1600/zatisi01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQIDLWzaWD_PFkT3JCniC4DJ-OZt8weysbeXqWUJTWZ6KkSCjaUmCJ8F2Cl0OakXj4w5tlW5hUWuLGwab5VWxhTki8nQ5-H9vhRfkC6k6lFZeWYVTE7NPzeYRb6ylpjfix5fyz3XyBCGlN/s320/zatisi01.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Harley</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Álmomban sötétség honolt. Az árnyak alapján valószínűleg egy erdőben voltam. Síri csend honolt és semmit nem láttam. Ahogy kezdtem megszokni a helyzetet, hirtelen hangos és velőig hatoló vonyítás törte meg a csendet. A farkasvonyítás hosszú, félelmetes és figyelemfelkeltő volt. Aztán újabb vonyítások csatlakoztak az elsőhöz és csodálatos kánont adtak elő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellettem valami megmozdult és susogott. A szemeim felpattantak és tágra nyílt szemekkel meredtem a sötétbe. A szeme sarkából egy árny mozgott. Odakaptam a tekintetemet, hogy reagálni tudjak, és mint akit kötélen rántottak meg, felültem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, én vagyok - suttogta Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Jézusom, megijesztettél! - sziszegtem álmosan. Paulra néztem, aki felkelni készült. - Te meg hová mész?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hallod? Valami baj van - mondta Paul és felállt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is kellett hallgatóznom, hogy rájöjjek, a vonyítások nem álombeliek, hanem valóságosak. A falka tagjai üvöltenek. Samék szobájából valaki halkan kilopózott és elindult lefelé a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maradj itt, Kyra. Majd jövök - Paul egy csókot nyomott az arcomra és elviharzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Álmosan néztem utána, majd visszahanyatlottam a párnára és elaludtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kaparó hangok egyre erősödtek, ahogy ébredeztem. Csak nem Paul az? Felkeltem és pillanatnyi értetlenséggel bámultam a sovány kutyára, aki az ajtómat kaparta. Biztosan ki kell mennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere szépen - kerestem egy madzagot, ami éppen a fürdőköpenyemhez tartozott és a puha anyagot a nyakára tettem, így csináltam átmeneti pórázt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kutya szinte rohant lefelé, alig győztem utána menni anélkül, hogy el ne rántott volna. Meg sem álltunk az udvarig, ahol levettem róla a kötelet. Amíg vacogva vártam, hogy elvégezze a dolgát, felbukkant Sam kocsija hangosan bőgve és megállt a terasz előtt. Emily szállt ki belőle. Biztosan a városban volt bevásárolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - köszönt és a kutyára nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Hová rohantak Samék? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - csóválta a fejét Emily. - Csak a vonyításokat hallottam. Sam pedig elrohant. Azóta se jött haza. Remélem, jól vannak mindannyian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is remélem - a gyomrom görcsbe rándult, mert a fejemben megjelent egy vámpír, aki a farkasok fölé hajolva készül belőlük kiinni az életet. Megborzongtam és megráztam a fejemet. - Segítek bepakolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt megköszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emily négy zacskónyi élelmiszert vásárolt, amit perceken át pakoltunk el a konyhában. Miután végeztünk, kisiettem az udvarra. A kutya a bokrok között szaglászott. Leguggoltam és kedves hangon hívni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ide, kutyus! Emily vett neked konzervet. Éhes vagy? - gügyögtem az állatnak, aki komótosan odajött hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Emily egy tálra kirakta a kutyakonzerv tartalmának egy részét, a kutya pedig azonnal habzsolni kezdte az ételt. Főztem egy kávét, amíg Emily tükörtojást készített kettőnknek. Reggeli közben a szokásos témák merültek fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találtam Port Angelesben egy helyes menyasszonyi ruha boltot. Nemrég nyíltak és a katalógusuk szerint nagyon szép darabjaik vannak jó áron. Nem kísérnél el ma délután? - Em beleharapott a kenyérbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, elkísérlek. A kutyának is venni kell cuccokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A finom reggeli után elvégeztem napi teendőimet és immár egy jobb rögtönzött póráz-nyakörv kombinációval sétálni vittem a kutyát, miután megfürdettük. Séta közben elkezdtünk megismerkedni egymással, és azon töprengtem, mi is legyen a neve. Valami hozzáillő, vagány nevet akartam neki adni, nem pedig olyan unalmas, sablonneveket mint a Lucky.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az erdő kezdett csendesedni, ahogy beköszöntött a hideg. A vastag avarban élvezet volt sétálni. A kutya az avarba túrta az orrát és úgy ment előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetne a neved Caesar is... vagy Malcolm... nem, ezek nem jók... - nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz nevet adni egy kutyának.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kutya hirtelen megdermedt és vészjósló morgásba fogott. Oldalra meredt. A szívem először kihagyott egy ütemet, utána hevesen verni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul? - ha ő az, megfojtom, amiért ijesztget. - Gyere elő, nem szeretem, ha ezt csinálod! Paul!</div>
<div style="text-align: justify;">
A sűrű bozótoson nem tudtam átlátni. Talán a falka egyik tagja. Vagy valami kis állat. A bozótos reszketni kezdett, a lábaim pedig belegyökereztek a földbe. Egy pillanatra mintha egy pirosan izzó szempárt láttam volna, de mire jobban megnézhettem volna, eltűnt. A kutya abbahagyta a morgást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk innen, gyere gyorsan - mondtam a kutyának és futva indultam meg. Jó ideig futottam és akkor álltam csak meg, mikor már tudtam, hogy közel vagyunk a házhoz. A kutya lihegett és én is alig kaptam levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal a biztonságos házba mentem, ahol Em főzött. Csodás illatok lengték be a házat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? - nézett rám a nő. - Baj van? Kyra?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én jól...jól vagyok - nyeltem. - Csak, valami mozgott odakint és inkább eljöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó ég! Nem kellene mászkálnod. A fiúk is elrohantak valamiért, ki tudja, mi van odakint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. De nem történt semmi. Segítek főzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délutánra a fiúk még nem voltak sehol. Emily, én és a kutya felkerekedtünk. Elsőként a ruhaboltot néztük meg, ahol fél órát elnézelődtünk. Emily egy ruhát talált, amit félretetetett, hogy legyen ideje este eldönteni, azt a ruhát akarja-e. Utána a kutyás boltba mentünk, ahová már a kutyát is magunkkal vihettük. Vettünk neki két tálkát, egy barna színű nyakörvet, és egy bőr pórázt. Az eladó ajánlásával kutyatápot és konzervet is a kosárba tettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, most már jó dolgod lesz nálunk - mondta Emily a kutyának, miután kijöttünk az üzletből. Útban az állatorvos felé neveket vetettünk fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harley... a tökéletes név. A kutyus neve Harley lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az állatorvosnál hamar végeztünk. A pikárdiai juhászkutya hivatalos neve Harley. Büszkén jöttünk el dokitól, és vidáman mentünk haza. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amint beléptünk a házba, az asztalnál megpillantottuk Samet és Pault. Tömték magukba az ételt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagytok? - kérdeztük egyszerre Emily-vel. - Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
Sam lenyelte a falatot és tömören válaszolt:<br />- Riasztás volt. Vámpírok hatoltak be a rezervátumba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A helyiek? - nyaggattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, szívem - felelt Paul. - Idegen vámpírok voltak. Nem sikerült elkapni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Evés után Paullal felmentünk a szobámba. Hiába kérdezgettem, nem sok mindent húztam ki belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos, hogy elhagyták a rezervátum területét? - kérdeztem óvatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert én láttam egy vörös szempárt, mikor délelőtt a kutyával sétáltam...</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul először nem szólt semmit, csak bámult rám. Aztán kitört:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, megmondtam, hogy ne menj sehová!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt nem mondtad - tiltakoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, lehet hogy nem mondtam, hogy maradj itt, de gondolhattál volna rá! Azt hittem, nem kell mondanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A városba is bementünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az más. Ott emberek vannak, sok ember, fény és segítség - Paul idegesen fészkelődött az ágyon. - Délelőtt még üldöztük őket. Csoda, hogy nem öltek meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Válasz helyett bekapcsoltam a laptopot és oldalakat böngésztem a neten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jön a vizsgaidőszak - sóhajtottam. - Megint lesz mit tanulni. Ráuntam a tanulásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy neked akadály lenne a tanulás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a helyes válasz. Tényleg, mi lett a kutya neve? - bökött Paul a földre terített pokrócokon alvó kutya felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harley.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harley.... Jó kis név - Paul akkorát ásított, hogy ettől nekem is ásítanom kellett. - Kifáradtam. Aludnom kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó. Én még megnézem a tételeket a tantárgyakból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul szinte azonnal elaludt. Jómagam csak 2 óra múlva követtem őt. Amint lefeküdtem, Paul erős karjai körém fonódtak és hozzám simult. Nem is sejtettem eddig, hogy milyen jó érzés, mikor van kivel feküdnöd és kelned.</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-19179702943116705592012-11-16T23:56:00.002-08:002012-11-16T23:56:50.654-08:00Alkonyat: Hajnalhasadás II.<div style="text-align: justify;">
És igen, november 16-tól bárki megnézheti a világhírű bestseller legutolsó részét. Tegnap mentem el a moziba megnézni a filmet. Több oldalon elég lehúzott kritikákat írtak a filmről, nem tudtam, mire számítsak, egy dolgot kivéve: minden szék foglalt volt, a terem tele volt nézőkkel. Többnyire persze nők és lányok jöttek, de azért egy-két fiú és férfi is bátran bevállalta a filmet (vagy nem volt választásuk).</div>
<div style="text-align: justify;">
A film elején a nevek felsorolása jó hosszúra sikerült, ezalatt tájképeket és közeli felvételeket mutattak, amik nagyon csodálatos látványt nyújtottak, de én a filmet nézni jöttem, nem tájképeket. Nagy nehezen elkezdődött a film. Maga a film megtartotta humorosságát, főleg az elején és közepén voltak poénok. Személy szerint engem a nyálas, romantikus jelenetek nem érdekeltek, hidegen hagytak, Edward és Bella virított párat meztelenül...</div>
Jacob vetkőzése sem maradhatott el, Charlie szegényt tökéletesen megértettem a vetkőző fiú láttán :-D. A jó, hogy Charlie egész jól feldolgozta az igazságot, és hát Charlie mindig is kedvenc szereplőm marad. Ilyen apát én is elfogadnék.<br />
Alice még mindig elbűvölő csaj, hozta a formáját és továbbra is a kedvencek listáján szerepel. Alice az Alice marad.<br />
Sajnálatos módon Paul nem volt benne emberi alakban a filmben, pedig megnéztem volna, ahogy Jake beveri az orrát szegényemnek. Gyászolni való, hogy nem láttam a filmben :-(.<br />
Na de a sors intézkedett, hogy ha Paul nincs benne, találjak vigaszt. Azt hiszem Garrett a vámpír neve, aki iszonyat jóképűen néz ki, totál elolvadtam tőle. Imádom a férfias férfiakat, szóval nagy-nagy kedvencem lett :-D.<br />
A film végén egy irtózatos szívatást csináltak, aminek végén a közönség együtt nevetett fel, hogy "Ó, ez nem is történt meg igazából!" Na, többet erről nem beszélek, mert aki nem látta még a filmet, nem lövöm le neki a részt. De én kezdtem megijedni, hogy ennyit változtattak a filmen, pedig nem.<br />
Reneesme annyira szép kislány, hogy jó ránézni. Tényleg egy aranyos kiscsaj, akit csak imádni lehet.<br />
A film végén a romantika megint nem maradhatott el, de voltak benne isteni farkasos jelenetek, amiktől libabőrös lettem. Bella szerencsétlenkedése most sem maradt el, de hát ez vele jár, azt hiszem.<br />
Ha van még véleményetek, kritikátok vagy bármi, írjatok! PusziSilver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-19266287701849069072012-10-21T09:51:00.001-07:002012-10-21T09:54:44.981-07:0015. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnd4sK0KtYYlZGJBb2mPA4UQUUYjo4CuV2N0W78v3ChSI0F-dUqOMqZ9Cl0F9V9ErUpY64TrFcXGL8yYaBwI_HgaWzVaNrpkGwzI7a7IdLw3rh1TMSdIXgHNDVyos_oODC3Ji6Ji6ZW3Ag/s1600/590c37a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnd4sK0KtYYlZGJBb2mPA4UQUUYjo4CuV2N0W78v3ChSI0F-dUqOMqZ9Cl0F9V9ErUpY64TrFcXGL8yYaBwI_HgaWzVaNrpkGwzI7a7IdLw3rh1TMSdIXgHNDVyos_oODC3Ji6Ji6ZW3Ag/s320/590c37a.jpg" width="223" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Új barátok</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Paullal való vacsora istenien telt. Szerény jómagam rántott camembert sajtot rendeltem áfonyás szósszal, Paul pedig húst halmozott hús hátán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap az egész napot a lovakkal töltöttem, mert Rómeóra is várt az edzés, és a többi lóra is. Szegény Dave bármennyire szereti a lovakat, de nem ért hozzájuk olyan szinten, ezért egy silány alapbelovaglásnál többet nem tud nyújtani. Ez pedig meglátszódik a lovakon, amiket lovagolnak vagy el akarnak adni. A napi terv legfontosabb része egy Talizmán nevű kis termetű fekete ló volt, aki rendkívül érzékeny lélekkel rendelkezett. Dave egy éve adta el, de nemrég visszahozták a lovat, mert bajok voltak vele. Most az egykor nyugodt Talizmán tisztára idegbeteg jelleget vett fel, mindentől fél és megijed, ezért a lovaglását nagyon óvatosan és biztatóan kellett csinálnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hétvégén jönnek megnézni Talizmánt. Szeretném, ha kicsit felkészítenéd rá - mondta Dave.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - kérdeztem - Mennyire ért a lóhoz a lehetséges tulaj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemigen - vallotta be Dave.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dave, Talizmánt nem lehet odaadni bárkinek. Neki olyan lovas kell, aki helyesen tudja kezelni az érzékeny lelkivilágát, aki nyugodtan, határozottan és biztatóan tudja őt lovagolni. Valamint egyedül nem tartható. Látod, hogy jött vissza szegény. A régi helyén többször is megverhették.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave nem szólt egy ideig, hanem Talizmán sörényét kezdte bontogatni az ujjaival.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van - mondta végül. - Mihez kezdenék nélküled? Nem értek én annyit a lóhoz...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nem baj - szóltam. Talizmán hallhatott valamit, mert hirtelen megugrott. - Cssss, nyugi!</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszavittem a kis heréltet a legelőre, ahol azonnal a többi lóhoz csapódott. Rómeót már lelovagoltam Talizmán előtt. Hosszú nap áll előttem a következő 4 lóval...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este fáradtan ültem le a laptop elé, nem törődve azzal, hogy nagyiék odalent vannak. Kellő időt töltöttem velük, úgyhogy miért ne jöjjek fel a szobámba? Megnéztem a leveleimet, amik az egyetem hülyeségeivel és reklámokkal voltak tele. Aztán észrevettem, hogy a net másik lapja villogni kezd. Írt valaki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Izgatottan váltottam át a villogó lapra és néztem rá a Chat-ablakban megjelenő névre, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy senki értelmes emberfia nem írt. Csak egy lány osztálytársam volt az, aki szinte mindenkit idegesített, engem is, de én viszonylag jóban voltam vele és elnyomtam a negatív érzéseket. Most azonban fintorogva köszöntem neki és leírtam, hogy nincs velem semmi különös. Jaj, ez a tipikus sablonszöveg, ugye? Hányszor írják és írjuk ezt? Udvariasan visszakérdeztem, ő hogy van, de közben lovas honlapokat böngésztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó 5 perc múlva visszaírt ezzel a szöveggel:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>" Mesélj!!!"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi van? Mégis mit meséljek én neki este 9-kor? Esti mesét? De most komolyan... Válaszom ennyi volt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>" Sötét van és este. Hideg van."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ezzel kezdj valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>" Tovább!!! :-)"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tovább? Hagyjon már.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>" Voltam a lovaknál, 6 lovat lovagoltam ma és sajog mindenem."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyit kapsz, kész. Nincs kedvem vele csevegni. Szerencsére itt befagyott a társalgás és noha mindkettőnk elérhető volt a neten, egyikünk sem írt többet. Nyugodtan olvashattam tovább az oldalakat. Az eladó lovakat alaposan átnéztem és a jónak tűnőket felvettem könyvjelzőbe. Ekkor kopogtak az ajtómon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bújj be - mondtam. Reméltem, hogy Paul az, habár ő ma egész este járőrözni volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló - jött be Ben. Ó, anyám...kérlek, üss le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz? - kérdeztem a képernyőre meredve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, felnézek egy kicsit. Hogy ne légy egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretek egyedül lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit nézel? - Ben közelebb lépett, de egy szúrós pillantásomra megtorpant és onnan leste a laptopot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eladó lovakat - sóhajtottam. - Napok óta gondolkozom Rómeón. Ugyanis Rómeó sosem lesz olyan jó, ő inkább hobbilónak való. Lehet, hogy el kell adnom, ha komolyan akarok versenyezni. De még nem tudom, mert nem szívesen válok meg tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Nem akarsz filmet nézni? Hoztam párat és van hordozható lejátszóm is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, kösz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, kérdezhetek valamit? - Benre pillantottam és bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ben leült a székemre és a semmibe bámulva formálta a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érezted már úgy, hogy senkinek sem kellesz? Mármint, tudod, hogy senki nem szerelmes beléd és csúnyának érzed magad, pedig lehet, hogy nem vagy az. Én tudom, hogy csúnya vagyok - nézett rám szomorúan. Ettől abbahagytam a pötyögtetést és ráfigyeltem. - Olyan jó lenne végre valami szép lányt találni. Vagy kedveset inkább, nekem a belső számít igazán. Kereshetnék a hálón is párt, de úgysem jönne össze. Teljesen ki kéne photoshoppal preparálni, hogy bárki rám nézzen. Egyetemen tanulok, ott van egy csomó lány, de egy sem tekint férfinak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Basszus, erre mit mondjak? Mondjam a szokásos "Majd lesz valakid" szöveget? Attól nem fogja magát jobban érezni. Ezt Ben is észrevette, mert elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem szólsz semmit - szólt.- Mindenki rákezd ilyenkor a hülye mondásaira, amiket már ezerszer hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. Ezért nem mondtam - -feleltem. - Sajnálom Ben, de nekem itt van Paul és szeretjük egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, értem és látom. Senkit nem akarok szétugrasztani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ben olyan szomorú képet vágott, amit én anno, és ettől új megvilágításból láttam őt. Egykor én is átéltem ezeket az érzéseket. Sajnáltam őt, de nem mutattam ki, mert attól csak még szarabbul érezné magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ben, milyen filmjeid vannak?- érdeklődtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ben szerencsére tudta, hogy a filmnézés a részemről csupán kedvesség volt, ami ott kimerült, és nem lettem hirtelen szerelmes belé. Ezt nagyon jól tudta, nem kellett felvilágosítanom. Megnéztük az Álcsalád című filmet. Nevettünk, olykor pedig röviden elbeszélgettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A film után Ben megköszönte a filmezést és távozott. Nem is annyira borzalmas srác, tényleg megérdemelne már valakit. Felötlött bennem az a hülye ötlet, hogyha látok hozzá hasonlót az utcán, akkor leszólítom és összehozom őket. Micsoda ötlet... A végén még kerítőnő leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő nap délelőttjén Paul javában húzta a lóbőrt, és nem akartam zargatni. Ezért Emily elvitt Dave-ékhez, ahol lóra ült és egy órát lovagoltattam a nőt. Aztán Emily elment, én meg ottmaradtam dolgozni. Egy helyi lány is oda járt lovagolni, és elbűvölt tekintettel figyelte, ahogyan lovagolom Talizmánt. Mikor szárat dobtam a lónak, hogy kinyújtózhasson, megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan szépen lovagolsz. Bár én is tudnék így - mondta álmodozva. - A te lovad Rómeó, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen, az enyém - mivel láttam már lovagolni a lányt, támadt egy ötletem. Odasétáltam hozzá Talizmán nyergében és lehajoltam. - Kyra vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tess - rázta meg a kezem a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedved kilovagolni velem? Rómeó ma csak lazít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. Bár eddig csak kétszer voltam tereplovagláson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kapsz egy nyugodt lovat. Mámort ismered, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, sokat ültem rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, ő jó lesz odakintre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talizmán után Rómeót hoztam ki és Tess mellett ápoltam és szereltem fel a lovamat, aki majd kicsattant a tereplovaglás gondolatától. Mikor elkészültünk, nyeregbe szálltunk és elindultunk. Jó másfél órás tereplovaglás lett a végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen hazafelé sétáltunk a lovakkal, mikor Tess megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott egy kutyus.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol? - kaptam fel a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az árokban - mutatta a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bal oldalán az útnak egy árok volt, és benne egy barna színű kutya feküdt. Nagyon rosszul nézett ki. Megállítottam Rómeót, a földre ugrottam, a szárat pedig Tessnek adtam. Az árok nagyon csúszott mert esett az eső, de óvatosan mégis lemásztam. Közben folyton beszéltem a kutyához, végül is akár vad is lehetett. A kutya csak nézett rám a nagy szemeivel és nem mozdult. Odakúsztam hozzá és lassan megsimogattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, milyen szép kutyus vagy! - mondtam szelíden. A kutya borzasztóan sovány volt, az egyik lábán pedig seb éktelenkedett. Valaki kidobhatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szépen a karjaimba vettem a kutyát, aki szó nélkül tűrte, és nagy nehezen felkapaszkodtam vele az útra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, szegény! - kiáltotta Tess.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tess, feladom neked egy kicsit, oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kutya azt is tűrte, hogy feladjam Tessnek egy ló hátára. Aztán nyeregbe pattantam és ügyesen átvettem a kutyát, majd elhelyeztem magam előtt, de végig magamhoz szorítottam egy kézzel. Rómeó nem bánta, hogy potyautasa lett. A kutyus néha felnézett rám, de végig nagyon nyugodt volt. Szinte túl nyugodt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaérve letettem a földre a kutyát, míg elláttam a lovamat. Meglepően láttam, hogy a kutya mindig sántikált utánam és nyüszítve próbált három lábon utánam jönni egy kis simogatásért. Tess-szel is így viselkedett, viszont Dave-re rámorgott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Este Paul jött értem kocsival. Tess előbb elment és megbeszéltük, hogy tartok neki órákat. Paul egy hosszú, szenvedélyes csókkal köszöntött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lesz egy potyautasunk. Rómeó simán elhozta a nyergében velem - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - nézett rám értetlenül Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkaptam a sovány és piszkos kutyát, és elmeséltem, hogyan hoztam ide. Kapott egy kis kaját és vizet is, a sebet pedig lefertőtlenítettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tedd be előre, elfér a lábad között - szólt Paul és jelentőségteljes pillantást vetett egy ágyékom felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul! - szidtam, de csak játékból. Beemeltem a kutyát a kocsiba és beültem az anyósülésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kutya ismét nyugodtan viselkedett. Otthon mindenkire morgott eleinte, de egy kis idő múlva, hogy jó helyen van és már nem félt. Sam és Emily örömmel megengedték, hogy megtartsam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen fajta lehet? - kérdezte Sam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pikárdiai juhászkutya - feleltem, mert sok kutyafajtát ismertem. - Csak sovány és koszos, ezért nem olyan jól néz még ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lefekvés új értelmet nyert, amikor Paul bebújt mellém az ágyba, a kutya pedig a lábunknál aludt a földön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap le kell vinni állatorvoshoz - mondtam ásítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Nézd meg, mikor rendel és elvisszük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ühümm... - odabújtam Paulhoz, aki átkarolt és két puszi után mindketten mély álomba zuhantunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-----------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen Kyra kutyája. Szerintem nagyon édes fajta, filmekben láttam már ilyen fajtájú kutyákat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsPodzsTG0QkF6a50p49f6cQ0BOer-fun5wkGqQlkEYDgL2JBYvHnEFATE02LLLlNM74wMIjGJDSCD44w6GL6N-mTYJAWa0vIa3_tvsbWCwO5-8m6ATp2aPxBKs-YcBYSIzS0v36vMoKOR/s1600/5094254338_5d42e48698.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsPodzsTG0QkF6a50p49f6cQ0BOer-fun5wkGqQlkEYDgL2JBYvHnEFATE02LLLlNM74wMIjGJDSCD44w6GL6N-mTYJAWa0vIa3_tvsbWCwO5-8m6ATp2aPxBKs-YcBYSIzS0v36vMoKOR/s320/5094254338_5d42e48698.jpg" width="320" /></a></div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-23740362960026796532012-09-22T05:17:00.002-07:002012-09-22T05:17:11.282-07:0014. fejezet<div style="text-align: center;">
Kiruccanás</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVtkkQUFUTRnxQRAxplQ_ar8WND_kFkUQ7SO48u9kF-2NApTOjlV7zZ1wLBDS2Na5Fr39CyJhToRrzQVn5ufzLwXKxO5xClhAxcS12xHb9gYWlqxcN6481hUnZ2gFDpQU4OjpKBNCrVinF/s1600/P6273962.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVtkkQUFUTRnxQRAxplQ_ar8WND_kFkUQ7SO48u9kF-2NApTOjlV7zZ1wLBDS2Na5Fr39CyJhToRrzQVn5ufzLwXKxO5xClhAxcS12xHb9gYWlqxcN6481hUnZ2gFDpQU4OjpKBNCrVinF/s320/P6273962.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Álmodtam. Álmodtam egy tengerpartról, pálmafákkal, élénk kék sós vízzel, puha homokú parttal és egy nyugággyal. A virágokkal díszített nyugágyon pihentem lehunyt szemmel és hallgattam a tenger vizének halk morajlását, az enyhe szellő békés fújdogálását. A napfény ezer ágra sütött, de nem bántam. Inkább élveztem, ahogy a napsugarak a bőrömet cirógatják. Aztán éreztem, hogy mellettem egy meleg, erős, izmos test fekszik és egy kéz lágyan simogatni kezdi az arcomat. Mintha én lennék a világ királynője...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim... - szólt egy halk, mély férfihang valahonnan távolról, és mégis közelről, miközben az ujjak tovább siklottak az arcomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemem kinyílt és álmos tekintettel néztem fel a férfira, aki nem volt más, mint Paul. Elmosolyodtam és a fülem mögé próbáltam simítani kócos tincseimet. Elég muris látvány lehetek reggel, ébredés után, de Paul mosolya nem gúnyos volt, hanem olyan édes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - suttogtam és a mellkasára hajtottam a fejemet. Mutatóujjammal láthatatlan köröket rajzoltam izmos felsőtestére. Öt perc múlva megkérdeztem, hány óra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Délelőtt 11 van - felelte Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! - ültem fel hirtelen. - Ez komoly? Ne szívass! - Az éjjeliszekrényről felkaptam a telefonomat és megnéztem a kijelzőt. - Basszus, igazat mondasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hitted, direkt mondok rossz időt? - Paul is ülőhelyzetbe helyezkedett és átölelt, puszit lehelve a nyakam hajlatába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, de nem hittem volna, hogy ilyen sokáig alszok. Nagyi itt van már? Mindig korán szokott jönni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy hallottam, itt van. És a többi is, azzal a nyomorulttal együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi! Megreggelizünk, elkészülünk és megyünk is, oké? - nyomtam egy puszit a szájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Okéééé - mondta ásítás közben és nyújtózkodott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kockás hasa, izmos mellkasa és a feszülő izmok láttán elkerekedett a szemem, és legszívesebben végigsimítottam volna rajta, mint valami egzotikus tárgyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyek fürdeni - kászálódtam ki az ágyból, aztán összeszedtem a cuccaimat és egyenesen a fürdőbe mentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A forró zuhany a kissé hűvös időben felfrissítő és melengető volt. A reggeli forró zuhanyzást semmi pénzért nem adnám soha. Ez olyan, mintha a kávét vonnák meg tőlem reggelente. A napom már nem lenne olyan jó nélküle. Szinte sajnálkozva zártam el a csapot és tekertem magam köré a törülközőt, mert egész nap el tudnék lenni a zuhany alatt. Megtörülköztem és gyorsan a ruhámért nyúltam, de ujjaim semmiféle ruhaanyagot nem tapintottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a fene? - motyogtam. - Behoztam a ruhámat, emlékszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körülnéztem, hátha máshová tettem le mindent, de sehol semmi ruha. Akkor hová tűntek? Várjunk csak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Berobbantam a szobámba egy szál törülközőben és Paulra meredtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te! - mondtam feléje indulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi én? - kérdezte ártatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A ruháim! Elloptad a ruháimat, miközben zuhanyoztam! - vádlón meredtem rá. - Add vissza őket, mert így fázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fázol? - kérdezte, mintha nem ismerné ezt a szót. Persze, ő nem fázik, mert magasabb a testhőmérséklete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, fázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor gyere ide és felmelegítelek - felállt az ágyról, elém lépett és csábító mozdulatokkal átölelte a derekamat, majd csókokat nyomott a nyakamra, kulcscsontomra és az arcomra. Hülye lettem volna ellökni magamtól, így hát karomat a nyaka köré fontam és ajkaimmal megkerestem az övét. Hol lassúbb, hol gyorsabb csókolózásba kezdtünk, nyelve gyakran átvándorolt az enyémhez, hogy vad táncba fogjanak. Éreztem, ahogy Paul ujjai egyre lejjebb kalandoznak, míg elérték a törülköző alját, ahol aztán a nedves anyag alá tévedtek. Hihetetlenül jó érzés volt. A keze a törülköző alatt, másik keze pedig szorosan magához húzott. Kínzó nyilallás fogott el a hasam alatt, és szerettem volna visszabújni az ágyba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj - suttogtam levegőért kapkodva. - Ne most, jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, persze - mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt imádtam benne annyira. Sosem kényszerít olyasmire, amit nem akarok megtenni. Megérti, hogy még nem állok készen a dologra és nem ilyen helyzetben akartam elsőnek együtt lenni vele. Paul elővette a takaró alól a ruhámat a fehérneművel együtt. A fürdőszobába visszamenve felöltöztem, egy ideig még ténykedtem és mire visszaértem a szobába, Paul már menetkészen ült az ágy szélén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól fog esni egy kávé - mondta a fejét vakarva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nekem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul felállt, hogy megigazíthassam az ágyneműt, utána pedig egy hosszú csókot adott. Egymásra mosolyogtunk és kézen fogva mentünk le a lépcsőn. A házban senkit nem láttam, viszont az ablakon kinézve tényleg ott ácsorgott mindenki a teraszon. Nem nagyon foglalkoztam velük, mert a kávé már várt rám. Elővettem a szekrényből a bögrémet, meg egy másikat és mindkettőnknek töltöttem a még meleg kávéból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pirítós? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megfelel. Segítek kipakolni. - Paul kinyitotta a hűtőszekrényt és elővette a vajat, felvágottat, paradicsomot, paprikát, tejet és sajtot, valamint a tartóból a kenyeret. Az asztalra tettem két tányért, két kést és kanalat és a két bögrét a kávéval, amiknek az illata belepte a konyhát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éhesen és a kávéra kiéhezve ültünk le reggelizni. Szerencsére a reggelit békésen, nyugodtan el tudtuk fogyasztani, senki nem jött be a házba. Míg én elmosogattam, Paul visszarakosgatta az ételeket a helyükre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor irány a tengerpart? - tette fel a kérdést Paul a pultnak támaszkodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha - feleltem és elzártam a csapot, majd letöröltem a vizet a pultról. - hozom a telómat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felszaladtam az emeletre a telefonért, és a hideg miatt felvettem a barna kabátomat, amit még a múltkor vettem. Divatos szabása és kinézete volt, de a derekánál rövid. Sajnos nem találtam olyan kabátot, ami jól néz ki és a derekamat is védi, ezért figyeltem rá, hogy olyan hosszú felsőt vegyek fel mindig, amiből nem lóg ki a derekam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul odalent várt. Cipőt húztunk és kimentünk a teraszra, én kissé félve. Minden tekintet ránk szegeződött, ugyanis nagyi, a többi nyugdíjas és Ben sejthette, hogy Paul és én együtt aludtunk, hiszen egyszerre jelentünk meg ma délelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló - mondtam. Fagyos tekintetek közepette néztem a Sam- Emily párosra, akik nemigen tudtak mit szólni a témához, bár nyilván több okból kifolyólag zavarta őket a helyzet. Sam Paul miatt aggódott, Emily értem, én pedig Paulért és magamért. Tisztára mint egy filmben, gondoltam és majdnem elnevettem magam kínomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyi, hogy aludtál? - fordultam felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól, köszönöm. Feltételezem, hogy te is jól aludtál, már ha aludtál - mondta és szúrós pillantást vetett Paulra, aki mellettem állt. - Kyra, beszélnék veled, ha ráérsz. Nem muszáj most.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagyi szemébe nézve tudtam, hogy nem bántó beszélgetést akar velem folytatni, hiszen sokszor csak ő állt ki mellettem a múltban, ő értett meg és ő volt a lelki tanácsadóm. Tegnap fáradt lehetett, azért vágott rossz képet a dologhoz. Ráadásul pontosan tudja, mennyit jelent nekem egy párkapcsolat, ezért a világért sem szólna bele. Nyugodtan bólintottam és átöleltem, aztán elnevettük magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmentünk - mondtam Saméknek és a nagyinak. Paul elindult a kocsija felé, én meg utána. - Ez simán ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó - Paul gyújtást adott és a kocsi motorja felbúgott. - Irány a part.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aztán az étterem. El leszek kényeztetve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt az ideje, hogy valaki kényeztessen - kacsintott rám Paul, de úgy, hogy majd' elolvadtam. Hamar leértünk a partra, ami elég üres volt, csak néhány ember lézengett a hideg szélben. Paullal egymás kezét fogva sétáltunk a parton és néztük a haragos hullámokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy mi volt ez az ölelés nagyiddal? -kérdezte Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmagyaráztam a nagyim és köztem lévő köteléket, majd eszembe jutott valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, kicsim?<br />
- Kérhetek valamit? - néztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megálltam és vettem egy nagy levegőt, tekintetemmel a madarakat követve a levegőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elvinnél egy helyre?<br />
- Hová?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A városba, ahová a nagypapámat temettük. Rég voltam a temetőben és szeretném meglátogatni - szorult el a torkom. Már több mint egy éve halt meg, de sokszor eszembe jutott és gyakran sírva gondoltam rá vissza. Annyira hiányzik és idő előtt halt meg. Nem látta, ahogy egyetemre jöttem, barátom lett és ahogy boldoggá váltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Mikor menjünk? Akár holnap is mehetünk - vetette fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Az jó lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgysem jártam még arrafelé. Megmutathatod a farmot, ahol a nagyid élt nagypapáddal és ahol éltetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó ötlet. Ezt megbeszéltük.<br />
Ezt követően békésen elsétáltunk egy sziklákkal övezett kiugróig, ahol össze-vissza szökdécselve és egyensúlyozva szórakoztunk. Mindvégig fogtam Paul kezét és a csúszós köveken bizony elkélt Paul természetfeletti jó egyensúlyérzéke és erős karja, amibe belecsimpaszkodhattam. Nevetve ugrottam a szikláról a homokba, miközben rájöttem, hogy az idő nem éppen a legmelegebb. A kocsihoz vezető úton gyorsabban mentünk.<br />
- Ma tényleg el kell menned Dave-hez? - kérdezte Paul.<br />
- Nem, azt csak úgy mondtam. Ma pihenőnap van Rómeónak és a többi lónak. Meg nekem is. Szóval mehetünk Port Angelesbe - válaszoltam és beugrottam az autóba.<br />
Meglepő, hogy Paul milyen higgadtan vezet, pedig sok idióta van az utakon, akik még engem is teljesen fel tudnak idegesíteni, de Paul nyugodt marad minden esetben, csupán szitkozódni szokott. Rákérdeztem, hogy miért nem húzza fel magát az ilyen ostoba sofőrökön úgy, mint sok férfi, na nem mintha ez baj lenne.<br />
- Hm, jó kérdés - nézte az utat gondolkodás közben. - Talán azért, mert láttam pár balesetet és a hírekben is rengeteg balesetről van szó, aminek a hátterében valószínűleg az lehet, hogy egy bénázó vagy hülye sofőr felhúz egy másikat és kész a baj. Én élni akarok. És az autót sem akarom trafára vágni.<br />
- Értem. Milyen érett hozzáállás.<br />
- Miért? Te olyan agresszív vagy? - pillantott rám nevetve.<br />
- Nem, dehogy. Úgy ismersz?<br />
- Aha. Tiszta kék-zöld vagyok, mert mindig versz - mondta Paul játékosan.<br />
- Na megállj... - mire Paul a fékbe taposott és megállt. - Most mit csinálsz? - értetlenkedtem.<br />
- Azt mondtad, álljak meg - vigyorgott rám.<br />
- Azt nem szó szerint értettem, te. Indíthatsz.<br />
Port Angelestől öt percre szembetalálkoztunk Jacobbal, de csak egymásra dudált a két fiú és ki-ki ment tovább a maga útján.<br />
- Jé, Jake - kezdtem bele a mondatba, de elkezdtem tüsszögni és szinte rohamszerűen jött az inger.<br />
- Megfáztál?<br />
- Lehet, még nem vagyok benne biztos - elővettem egy papírzsepit és kifújtam az orromat.<br />
Paul beállt a parkolóba, kiszálltunk, lezártuk a kocsit és cél nélkül bolyongtunk a városban. Nézegettük a boltok áruit, hogy mi mennyibe kerül, milyen jó vagy rossz. Egy ékszerbolt kirakatában megláttam egy ezüst színű nyakláncot, melynek végén egy kulcs volt lila ékkővel díszítve.<br />
- Ez gyönyörű - susogtam inkább magamnak. - Kár, hogy drága.<br />
- Megveszem neked - jelentette ki Paul és már rángatott be az üzletbe.<br />
- Paul, ne! Nem kell megvenned - hiába mondtam a magamét, Paul megállíthatatlan volt és mire észbe kaptam, a nyakamban csüngött ez a csodás darab.<br />
- Hát, köszi! - mosolyodtam el végül az utcára lépve és Paul nyakába ugrottam, hogy sok puszit nyomjak az arcára és a szájára.<br />
- Nincs mit, szívem - Paul láthatóan örült, hogy örömöt szerzett nekem. - Most merre? Éhes vagy?<br />
<br />
--------------------------------------------<br />
A nyaklánc:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBec-zTfiJQvRFTS5xYkzaDCNNBtt8NhFa5jgK6cr3GL9H2-uVra9ctbdlrt_0Sl6cRCuCLOkC2NKSCNJNqVAVU1u12HyuUTI7nccoYEYjasIZUbkeg5vkaJkYensTcMD9Ko8XgVlPqOBy/s1600/201110061001054385.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBec-zTfiJQvRFTS5xYkzaDCNNBtt8NhFa5jgK6cr3GL9H2-uVra9ctbdlrt_0Sl6cRCuCLOkC2NKSCNJNqVAVU1u12HyuUTI7nccoYEYjasIZUbkeg5vkaJkYensTcMD9Ko8XgVlPqOBy/s320/201110061001054385.jpg" width="320" /></a></div>
A fekete-fehér design nem volt valami jó, ezért lecseréltem kék-fehérre, ami jobban látható.</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-42582944707871696512012-09-01T12:30:00.001-07:002012-09-01T12:30:02.670-07:0013. fejezet<div style="text-align: center;">
Kész vicc</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Paul szerencsére még dolgozott, így hát nem kellett magyarázkodnom egyenlőre feldúlt lelkiállapotom miatt. Amíg Rómeónál voltam, hogy lelovagoljam, plusz foglalkoztam két fiatal lóval is, a haragom enyhült és a végére már el is felejtettem mindent. Hazafelé a CD-lejátszó ontotta magából a jobbnál jobb számokat, amiket én írtam ki, és amik jó hangosan szóltak.<br />- Emily, szerinted nagyiék mikor jönnek át? - kérdeztem hirtelen, lehalkítva a lejátszót.<br />- Lehetséges, hogy ma este átnéznek. Ismered őt - nézett rám fél szemmel az indián nő. Fekete haján fényszóró csóvái jártak táncot, ahogy egy autó elhaladt mellettünk.<br />- Csodás... - morogtam karba tett kézzel - Talán Paul nálunk lesz.<br />A ház elé befordulva egy eléggé furcsa és kínos látvány fogadott minket. Sam és Paul a terasz korlátjának támaszkodva ácsorogtak, miközben a nemrég vett kinti heverőn új vendégeink ültek. Nagyim beszélt valamiről, majd mikor kiszálltam a kocsiból egy nagy levegőt véve, vidám arccal integetett. Mondott Bennek valamit, amire Ben engem bámulva válaszolt, Paul pedig gyilkos tekintettel nézett rá.<br />A teraszig nem jutottam el, mert Paul leszáguldott a kis lépcsőn, megragadta a karom és behúzott a fák közé. Sejtettem, hogy nem csókokkal fog lerohanni, hanem dühvel. A fák közé érve kirántottam a karom vasmarkából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van, Paul? - kérdeztem feleslegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek, pontosabban Ő... - fújtatott Paul. - Sammel tv-t néztünk, mikor beállított a nagymamád, ami nem is baj. De jött velük az a három nyugdíjas és az a förtelem ember, akivel össze akar hozni a nagymamád!! - kiabált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csendesebben! - szóltam rá.- Igen, nem tudják, hogy te és én együtt vagyunk. Köszi, hogy nem szóltál erről nekik...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogok belemenni semmiféle titkolózásba, ha erre akarsz rábeszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem... Paul... - láttam, ahogy egyre inkább remeg, ezért próbáltam csitítani, nehogy átváltozzon. Elé léptem, megcsókoltam és átöleltem a hátát simogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szépen lassan lenyugodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most visszamegyünk hozzájuk, mert illetlenség lenne kerülni őket. Ne foglalkozz Bennel, én a tiéd vagyok, csakis a tiéd... - suttogtam és újra megcsókoltam, de a csók ezúttal perceken át tartott.</div>
<div style="text-align: justify;">
A többiek már bementek a házba, mire visszasétáltunk. A nappaliban volt az egész társaság. Emily buzgón öntötte az üdítőket poharakba. Paul vetett egy sötét pillantást Benre, de gyorsan oldalba böktem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, szívem, hol voltál? - tette fel a kérdést rögtön nagyi, kezét Ben vállára téve, aki mellette ült. - Ben nagyon szeretne megismerni téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - a hangom elcsúszott és nagy szemeket meresztve néztem nagyira. - Nahát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leültem a lépcsőre, mert ott volt hely. Paul szorosan mellém telepedett. Ben a konyhaasztal mellől vizslatott tág szemekkel és a tekintete elárulta, hogy tetszek neki. Paul az ujjaival a derekamat simogatta, amit senki nem látott. Nagyi mindenféléről beszélt, a barátai nemkülönben. Félig egy nyugdíjas otthonban éreztem magam. A két hölgy alaposan ki volt festve. A piros rúzshoz alapozó, púder, szempillaspirál és szemhéjfesték is járult. Hajuk őszülőfélben volt felfogva csatokkal. Emily és Sam két széken foglaltak helyet, amit Sam hozott le az emeletről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valahogy úgy éreztem, kész komédia lesz ez a két hét Ben és nagyi miatt. No meg Paul miatt, természetesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, nem hozol ide egy széket? - nagyi a a Ben és közte lévő térre mutatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, nekem itt tökéletes! - mondtam gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, kérlek, ülj ide mellém - a nagyi megmakacsolta magát és nem tágított. - Beszélgetni szeretnék veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De...Fenébe! - káromkodtam halkan és bocsánatkérően néztem Paulra, aki vett egy mély lélegzetet és vállat vont. - Bocsi. - suttogtam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kelletlenül felálltam, lehoztam még egy széket az emeletről és letelepedtem nagyi és Ben háta mögött, biztos távolságra. Kényszeredett vigyorral vártam a fejleményeket, sok oldalpillantást vetve Paul, Sam és Emily felé. Sam szemmel tartotta Pault és figyelte az eseményeket, miközben az anyjával beszélgetett. Emily kitartásra ösztönző nézésekkel bombázott, Paul pedig... hát, Paul hozta a formáját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kyra, beszélgess Bennel! - mondta a nagyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De azt mondtad, veled... - ellenkeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én most a fiammal váltanék pár szót, drágám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Villogó szemekkel fordítottam a fejem Ben felé. Ha a sötétben összefutnék vele és egy vámpírral, Bentől halálra rémülnék, a vámpírtól meg csak kicsit megijednék. Szegénynek nem sok nőt jósolok a jövőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval, Kyra, mióta vagy itt? - indította be a társalgást Ben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Augusztus vége óta, de szerintem nagyi már mesélt erről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, igen. És hogy érzed itt magad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remekül. Egyre jobban - mosolyogtam Paul felé, de Ben nem fogta fel ezt az apró jelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagymamád mondta, hogy lovagolsz és van lovad is. Szívesen megnézném. Szeretem a lovakat. Rengeteg lovas versenyre megyünk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az jó, a lovak varázslatos állatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A képzés végeztével visszautazol Miamiba? - kérdezte Ben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem biztos. Ha megtalálom a helyem itt, akkor nem megyek vissza. És úgy tűnik, megtalálhatom itt a helyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ráérsz holnap esetleg? - döbbenten néztem Ben arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert sétálnék egyet a parton veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
Számmal egy "O" alakot formálva bámultam az asztalt, mert hirtelen nem tudtam hová nézni. Cecilia, az egyik hölgy, bátorítóan nézett Benre, aki egyre idegesebbnek tűnt. A kezeit tördelte, nem találta a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom... sok dolgom van...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha most nyíltan elutasítom Bent, azzal magamra haragítom a nagyit, de le kéne ráznom valahogy. Majd szépen lassan...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi dolgod van? - vágott közbe Cecilia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert... ott van a lovam, a többi ló, amikkel foglalkozom. Aztán elmegyek a városba, előtte meg a partra...</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi dolgod van a városban? - faggatott tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghívtam vacsorázni - termett mellettem Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Randiztok?! - Cecilia arca paprikapirosra változott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs megtiltva - vágtam rá nyersen. Felálltam és kimentem a szabadba levegőzni. Paul utánam sietett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt jól megmondtad neki - vigyorgott és puszit nyomott a homlokomra. - Látnod kellett volna, milyen képet vágott az öreg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csípem az ilyen erőszakos embereket. És Ben is kiidegel a bámulásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az engem is kikészít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval holnap tengerparti séta, aztán vacsora a városban - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt találtam ki. Vacsora. Nem jó? - nézett rám Paul. Átkarolta a derekamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, jó az. Leülünk? - mutattam arra a fatörzsre, amire le szoktunk ülni kettesben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Paul a hátam mögé ült és úgy karolt át. Apró csókokat lehelt a nyakamra, karomra és a hátamra megállás nélkül. Istenien jólesett és lehunyt szemmel élveztem a kényeztetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez már orvtámadás - motyogtam egy idő után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neeem, nem az - felelt Paul és folytatta a puszilgatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem. Kegyetlen támadás ellenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, asszony...</div>
<div style="text-align: justify;">
A békesség, ami rám telepedett, kezdett megszokottá válni. Ha Paul velem volt, sosem aggódtam az élet miatt. Sosem gondolkodtam a múlton. Énem egy része számára még mindig hihetetlen, hogy egy ilyen álompasi, mint ő, pont engem akar és szeret. Örültem, hogy valaki végre kényeztet, apróságokkal adja tudtomra a szerelmét és nem számít neki más lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen addig ültünk a sötétben a fatörzsön, amíg nagyiék el nem mentek. Utána csatlakoztunk Samékhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez érdekes lesz, de legalábbis vicces - szólalt meg Sam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is mondd - nyögtem. - Nekem nem lesz olyan vicces. Segítsek mosogatni, Em?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem kell, köszönöm - mosolygott rám Em.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Okés. Jó éjt! - Paullal együtt felmentem a szobámba. Lefürödtem, majd ágyba bújtam. Paul mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat birizgálta. Elég hamar elnyomott az álom, ami nyugodt volt, mert Paul velem volt, és tudtam, hogy reggel is mellettem lesz, mikor felébredek.</div>
Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-66792789124252616282012-05-20T04:42:00.001-07:002012-05-20T04:42:04.275-07:00Chapter Twelve<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Váratlan látogatók<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9M_MV52kAZIJVvSok3pLVyG4w8xH6jWdwJPGRAixiidmMPiHwAp87fgueKgyJPv8CGsAnmBwpye8yK8bMZow68B3oUjOukEofR2C7skCMqozAMvf1tMhTOhxcb88Q27v2IVh4KLzyJefZ/s1600/frosted_love_by_rudieperry-d50jgx7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9M_MV52kAZIJVvSok3pLVyG4w8xH6jWdwJPGRAixiidmMPiHwAp87fgueKgyJPv8CGsAnmBwpye8yK8bMZow68B3oUjOukEofR2C7skCMqozAMvf1tMhTOhxcb88Q27v2IVh4KLzyJefZ/s320/frosted_love_by_rudieperry-d50jgx7.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A reggeli kávé illata hamar lecsábított az otthonos kis konyhába, ahol Emily pirítóst készített. Az asztalra már ki volt rakva a vaj, felvágott, szalámi, paradicsom és a tej. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hello! - ásítottam és kávét öntöttem a bögrémbe. 4 szem édesítőszert elkevertem benne, aztán tejet adtam a kávémhoz. Nem szeretem az erős kávét, csak ha nagyon fáradt vagyok.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte Em, miközben az asztal közepére tette a pirítósokkal megrakott tányért.</div>
<div style="text-align: left;">
- Egész jól. Ahogy egyre többet dolgozom lovakkal, és lovagolom őket, úgy fáradok el. Szóval nem panaszkodhatok arra, hogy nem tudok este aludni. Kivéve, ha elcsapom a gyomromat. Sam hazaért?</div>
<div style="text-align: left;">
Igazából Paul hollétét is kérdeztem volna, de ő biztosan hazament aludni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, odafent alszik. Valamikor hajnalban érhetett haza.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom őket. Elég sokat járőröznek a vámpírok miatt.</div>
<div style="text-align: left;">
Két szelet pirítóst megvajaztam, rájuk dobtam két szelet felvágottat és felvágtam egy megmosott paradicsomot is, amit meg is sóztam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Még jó, hogy ma fél 3-kor végzek. Holnap megyek gyakorlatra, szóval későn fogok hazaérni. Ma délután Rómeót is le kell lovagolnom - mondtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Elviszlek. Bent leszek a városban 2 óra körül, úgyhogy megvárlak, aztán hazajövünk és elviszlek Rómeóhoz.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ó, köszi. Bevásárolsz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. És számlákat fizetek be.</div>
<div style="text-align: left;">
- Számlák... Milyen jó lenne nélkülük az élet - sóhajtottam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát igen - vigyorgott Emily.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Miután sikeresen beértem az egyetemre, az osztályból az egyik lány már várt rám a teremben. Aranyos, segítőkész lány, de néha túl sok már nekem. Molett alakjához szőkés-barna haj járult világosbarna szempárral.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szia! - integetett és becsukta a rejtvényfejtő füzetet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szia! Mizu? - huppantam le mellé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Á, semmi. Rejtvényt fejtettem. Most viszont eszek egy kicsit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké - elővettem egy tollat és az anatómia füzetemet a táskámból.</div>
<div style="text-align: left;">
- Figyelj, ki volt az a helyes srác, aki tegnap rád várt? - kíváncsiskodott Melinda.</div>
<div style="text-align: left;">
- Öhm, ja! Ő a barátom - mondtam vállat vonva.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem mondtad, hogy van valakid! - kiáltott fel - Ez nagyszerű! És mi a neve? Mindent tudni akarok róla! Mesélj!</div>
<div style="text-align: left;">
- Paul a neve. A rezervátumban él, ott ismertük meg egymást. Nem régóta járunk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért nem meséltél róla eddig?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert nem jutott eszembe, hogy róla beszéljek. Bocs.</div>
<div style="text-align: left;">
- És rendes fiú? - kérdezte Melinda nagyra nyitott szemekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aha, rendes. Hisz eljött értem kocsival - vigyorogtam rá.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szuper!</div>
<div style="text-align: left;">
- Na, és a te fiúddal mi a helyzet? Kibékültetek?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ahamm, de olyan szemét, mert ha együtt vagyunk, akkor ő megnézhet más csajokat az utcán, de én nem nézhetek meg más pasikat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Értem. Paul nem néz meg más lányokat.</div>
<div style="text-align: left;">
Magamban vártam, hogy végre elkezdődjön az óra és ne kelljen ilyen dolgokról beszélgetni. Őszintén szólva ez az egész elég fura, mert amíg egyedül voltam, addig nem tudtam hozzászólni a többi lány beszélgetéséhez, mert mindnek volt pasija. Én meg csak meghúztam magam a sarokban. Most meg, hogy Paul van nekem, még mindig nem akarok beszélni ezekről.</div>
<div style="text-align: left;">
A négy anatómia óra közti két szünetben szerencsére már nem volt pasis téma, ezért fellélegeztem és vidáman csacsogtunk a lovakról. A délutáni dupla angol kész kínszenvedés volt, mert óvodás szinten ment nálunk a egyetemi angol óra. Kész vicc, nem?</div>
<div style="text-align: left;">
Fél 3-kor szinte kirohantam az épületből és egyenesen a furgonhoz siettem, amiben Emily ült. A nő eltette a női magazint és rám nézett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Na, milyen napod volt?</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó -válaszoltam. - Neked?</div>
<div style="text-align: left;">
- Csendes. Nem iszunk egy kávét?</div>
<div style="text-align: left;">
- De! Menjünk - bekötöttem a biztonsági övemet és elgurultunk a kávézóig.</div>
<div style="text-align: left;">
A két kávé mellé vettünk két sajtrolót is, majd letelepedtünk az ablak mellé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sam azt mondta ma délelőtt, hogy Paul estefelé átjön hozzánk - mondta Emily.</div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben - bólintottam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Látom, jól kijössz vele - mosolygott Em. - Kivirultál, mióta megjelent az életedben. Azelőtt csak akkor mosolyogtál őszintén, amikor lovakkal voltál.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudom - kavargattam a kávémat, belebámulva a kávé sötét örvényeibe. - Jó, hogy egymásra találtunk. Életmentő volt.</div>
<div style="text-align: left;">
A kávé és sajtroló elpusztítása után hazamentünk. Átöltöztem és megkajáltam, hogy aztán indulhassunk a lovakhoz. Emily melegítőben jött, én meg elterveztem, hogy ma felrakom egy lóra.</div>
<div style="text-align: left;">
Dave éppen odakint öntött vizet az itatóba, mikor kiszálltunk a kocsiból. </div>
<div style="text-align: left;">
- Szia, Dave! - köszöntem. - Hogy vagy?</div>
<div style="text-align: left;">
- Sziasztok! - köszönt az indián. - Remekül vagyok, köszönöm. Nemsokára csikónk születik.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tényleg? Csodás! - mondtam boldogan. - Mikorra várható?</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy két nap múlva kellene ellenie Gyémántnak.</div>
<div style="text-align: left;">
- De jó! Imádom a kiscsikókat! Figyelj csak, Dave... Melyik lovadon lehetne tanítani Emily-t?</div>
<div style="text-align: left;">
- Lássuk... - Dave körbenézett a nagy legelőn, amiket fák határoltak. Szemügyre vette a lovait, hogy melyik jó lovagoltatásra. - Talán Kitty. Látod a bal szélen azt a pej kancát, ami most éppen felénk fordította a fejét? Hókás, három láb kesely kanca.</div>
<div style="text-align: left;">
- Látom. Gyere, Emily! Hozzuk ki Kitty-t! - intettem a nőnek. Kerestem egy kötőféket vezetőszárral, odanyomtam a nő kezébe és ketten elindultunk a kanca felé. Kitty nagyon aranyos, jófej kanca volt. Nem volt nagy termetű és egészen csinos kinézete volt. </div>
<div style="text-align: left;">
Hagyta magát kivezetni a legelőről. A nyergesben kerestem rá megfelelő kantárt, amin talán még kell majd állítani. A saját nyergemet vittem ki, és elvettem még egy nyeregalátétet nyeregemelő párnával. A segítségemmel Emily ügyesen felszerelte a kancát, aki félálomban álldogált egy helyben.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát nem fog megenni, az biztos - mondtam. - De nyugodt ló és lehet rajta tanítani.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor jó.</div>
<div style="text-align: left;">
- Rád fér az én kobakom... De próbáld fel.</div>
<div style="text-align: left;">
Átnyújtottam a lovagló kobakomat a nőnek, akinek tökéletesen passzolt a fejére. Állítani sem kellett rajta. Fogtam a futószárat, az ostort és arrébb léptem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Gyere, bevezetjük a pálya közepére - intettem az ostor hegyével a pálya felé. Emily szépen bevezette a kancát. - Most húzunk még a hevederen.<br />
Két perc múlva Emily már fent ült a lovon, én pedig tartottam neki egy jó kemény órát futószáron. Kitty tényleg rendes kanca, egy rossz mozdulata nem volt és simán tűrte Emily ügyetlenkedéseit.<br />
- Egész ügyes vagy! - dicsértem az indián nőt, aki fülig érő vigyorral szállt le a lóról. Mosolya elnyomta a torz heget az arcán.<br />
Kitty jutalmul kapott egy kis répát és almát, majd visszaengedtük a legelőre. Utolsóként felültem Rómeóra és edzés közben magyaráztam Emily-nek, hogy mit, miért és hogyan csinálom a lóval. Megizzadtam az edzés során, így a hajam a kobak alatt zilált és vizes lett, akárcsak Emé. Jókedvűen mentünk haza a sötétben, mert segítettünk Dave-nek megetetni.<br />
Otthon Paul és Sam vártak ránk. Az autón szereltek valamit, de mikor megérkeztünk, abbahagyták a munkát. Egyenesen Paul felé vettem az irányt, aki boldogan, csillogó szemekkel támaszkodott a kocsinak.<br />
- Szia, kicsim! - köszönt és egy szenvedélyes, hosszú csókot nyomott a számra. - Hogy vagy?<br />
- Remekül! Te?<br />
- Most már tökéletesen boldog vagyok - vigyorgott. - Rátok vártunk.<br />
- Miért? - néztem rá.<br />
- Vacsoraidő van - kacsintott rám.<br />
- Jaj, mi más is lett volna - forgattam a szemem. - Na jó, menjünk vacsizni. Egyébként is éhes vagyok.<br />
A négyesben elköltött fenséges vacsorát követően elvonultam a szobámba Paullal és kiterültünk az ágyon. A laptopon néztünk egy vígjátékot. A fejem Paul karján nyugodott, aki átölelt, és ennél aligha érezhettem volna jobban magam.<br />
Egyszerre csak megcsörrent a mobilom. Kelletlenül nyúltam érte, majd a kijelzőre pillantva elfintorodtam. Anyám hívott. Ez egyáltalán nem hiányzott, főleg nem most, ezekben a szent órákban.<br />
- Basszus - szitkozódtam. - Anyám hív. Szia, anya.<br />
- Szia, Kyra! Gondoltam felhívlak, régen beszéltünk. Mi van veled mostanában?<br />
- Áááá, semmi. Lovagolok és tanulok. Rómeó is remekül van, Sam és Emily úgyszintén. Veletek mizu? - kérdeztem közömbösen.<br />
- Megvagyunk. Pár napja éppen kirándulni mentünk a hegyekbe. Isteni volt, jól éreztük magunkat - anyám a szokásos vidám hangján beszélt.<br />
- Az jó. Hát, én a nap 24 órájában élvezhetem a természet közelségét.<br />
- Hallom, vannak már barátaid is.<br />
- Igen. Indiánok és jóban vagyunk. Figyelj, majd küldök e-mailt, de most... tanulnom kell az állattenyésztés ZH-ra.<br />
- Ó, rendben. Én pedig küldök képeket a kirándulásról. Ja, és képzeld, veszünk egy nyaralót a hegyeknél. Egy nagy tó mellett van, holnap megyünk el megnézni újra.<br />
- Remekül hangzik! Várom a képeket. Szia!<br />
Rögtön kinyomtam a telefont és elkezdtem motyogni:<br />
- Küldök képeket az isteni kirándulásról a hegyekben... ja és nyaralót veszünk... - nem éppen finoman levágtam a telefont az éjjeliszekrényre.<br />
- Na, miért vagy mérges? És miért voltál olyan rideg anyáddal? - Paul értetlenül figyelt engem.<br />
- Nem vagyok mérges, és nem voltam rideg - feleltem. - Nem jó a kapcsolatom anyámmal, és az utóbbi időben a húgommal sem. Szóval a mentsváram ez a hely és örülök, hogy ide költözhettem. Nem szándékozom hazamenni.<br />
- Akkor jó, mert nem is engedem, hogy hazamenj - mondta és hirtelen mozdulattal az ágyra tepert, maga alá persze. - Ugyanis örökre az enyém vagy.<br />
- Nem mondod... - nevettem fel halkan. - Magadhoz is láncolsz?<br />
- Ha muszáj...<br />
Ajkai megérintették az enyémet és kínzó lassúsággal cirógatták az enyémet. Aztán megcsókolt és el is felejtettem anyám hívását. Pault azonban nem hagyta nyugodni az anyámmal folytatott beszélgetés, ezért pár perc után rákérdezett:<br />
- De tényleg... Miért vagytok rosszban? Az anyák jól kijönnek a lányaikkal, nem?<br />
- Igen, de én kivétel vagyok, úgy tűnik. Ez hosszú történet - ültem fel.<br />
- Van időnk - mosolygott.<br />
- A lényeg az, hogy a húgommal tök jól kijön anyám, mert mindkettejüknek van pasija, csak nekem nem... volt. Anyám ezért nem osztott meg velem semmilyen információt, csak a húgommal, én meg egy ideig nem tudtam semmiről. Aztán egy-két éve a húgom elszólta magát.<br />
- Mit mondott?<br />
- Nagyim is benne volt abban. Elvittek engem hazulról vásárolni, hogy anyám nálunk tudjon hetyegni a hapsijával. Nem kell mondanom, hogy mit műveltek... Szóval, ez kiderült a végén, és irtó nagy veszekedés lett belőle. Anyám megígérte, hogy azután mindent megbeszél velem is, de nem így volt. Mielőtt eljöttem volna, annyira pocsékul éreztem magam otthon, hogy jóformán csak sírtam. A szobámban ülve hallgattam, ahogy anyám mindenről beszámol a húgomnak, nekem meg soha semmit nem mondott.<br />
- Ez durva és nem igazságos. Pusztán azért, mert neked nem volt fiúd... - Paul elég mérgesnek látszott.<br />
- Ennél volt durvább is. Képzeld, a biosz érettségim után hazamentem. Akkor már a nagypapám haldoklott és anyám sem dolgozott, hogy át tudjon menni hozzájuk. Mikor hazaértem, anyám nyitott ajtót. Az előszobában megláttam egy férfi cipőjét, anyám meg meztelen volt, csak egy köntös volt rajta. Mikor megkérdeztem, mit csináltak, azt felelte vigyorogva, hogy beszélgettek. Na persze, meztelenül! - horkantam fel. - A nagyapám haldoklott, ő meg nálunk kefélt egy kopasz pasival, akinek családja volt. Ja, és mondta még, hogy én ezt nem érthetem, mert nekem nincs senkim, ezért nem érthetem meg a vágyait.<br />
- Ilyeneket mond neked? - Paul alig hitt a fülének. - Nem hiszem el! Így is elég szar volt neked, még rátett pár lapáttal!<br />
- Igen - sóhajtottam. - Eldöntöttem, hogy mivel ő így viselkedik velem, én is így játszok majd vele szemben. Azt kapja, amit nekem ad, semmi mást. Nem szólok neki rólad, majd valakitől megtudja.<br />
- Helyes. Hát, ez komolyan feldühített.<br />
- Azt látom. Én már megtanultam pókerarcot vágni. Úgy teszek, mintha semmit nem hallottam és nem láttam volna. Néha megpróbált lekenyerezni csokival meg mindenféle jóval, hogy ne haragudjak rá. Totál hülyének néz. Ez van. Elköltöztem és boldog vagyok. Már nem számít, mit művelnek velem, mert itt vagyok.<br />
- Pontosan. Én pedig nem fogom hagyni, hogy bárki is úgy bánjon veled - nyomott egy puszit az arcomra.<br />
- Farkassá változva megeszed őket? Te leszel a nagy, gonosz ordas.<br />
- Felfalom őket, mint a Piroskában.<br />
- De ott a farkast lelőtték - vigyorogtam.<br />
- Hopp, igaz. Engem nem fognak - jelentette ki eltökélten.<br />
- Remélem is, mert te vagy az én farkasom.<br />
Előrehajoltam és megcsókoltam. Paul azonnal lenyomott az ágyra, ujjai hamarosan a felsőm alatt kalandoztak. Forró, vágyakozó érzés áradt szét bennem, amit eddig még soha nem tapasztaltam. A vérem forrni kezdett, a levegő pedig hirtelen kevésnek bizonyult. Kapkodó lélegzettel próbáltam pótolni az oxigénhiányomat, ahogy Paul is. Végül aztán kénytelenek voltunk elválni egymástól.<br />
- Elmegyek lefürdeni - mondtam halkan, amint rendesen kaptam levegőt.<br />
- Segítsek? - kérdezte Paul kuncogva és apró csókokat lehelt a nyakam hajlatába. Egy percig élveztem a kényeztetését, majd ellöktem magamtól és felkeltem. Összeszedtem a pizsamámat és elmentem a fürdőszobába. A meleg víz simogatóan zúdult rám és legszívesebben ki sem álltam volna alóla. Egy gyors fogmosás, öltözködés, és máris újra a szobámban voltam. Paul is lefürdött, hogy aztán bebújjon mellém az ágyba egy szál alsónadrágban. Lávaként izzó teste szinte vonzott magához, erős karjaival magához vont és békésen feküdtünk a sötétben, ki tudja meddig.<br />
<br />
A következő hetek eseménytelenül teltek, egészen egy pénteki napig. Emily és én bementünk a városba, hogy bevásároljunk, amikor váratlan látogatókba botlottunk. A bolt sorai között császkáltunk és vidáman csevegtünk, mikor ismerős hangot hallottam meg egy sorral arrébb.<br />
- Hallod, Em? - intettem le a nőt és fülelni kezdtünk. - Ez nagyi hangja...<br />
- Igen, valóban. Nem szólt nekünk, hogy jön - Emily értetlenül nézett rám.<br />
- Nézzük meg - javasoltam. Gyors léptekkel átsiettünk a következő sorba, ahol ott állt a nagymamám teljes valójában. Ám nem volt egyedül. Két ismeretlen öregasszony, egy idős bácsi és egy férfi társaságában időzött. - Nagyi?!<br />
- Kyra? - nagymamám megperdült és tátott szájjal bámult, mintha nem számított volna ránk itt. - Kyra, Emily! Nahát, micsoda meglepetés! Éppen hozzátok készültünk!<br />
- Szia, nagyi - köszöntem neki kicsit meglepetten. - Nem szóltál róla, hogy jössz... És kik ezek? Veled utaztak?<br />
- Szia, Emily drágám! - nagyi puszit nyomott Emily arcára, aztán felém fordult. - Ő itt Maria, Cecilia és John.<br />
A három nyugdíjas kedvesen mosolyogva üdvözölt minket. De akkor sem tudom, kicsodák, miért jöttek el a nagyival és mit terveznek itt.<br />
- Ez a fiatalember pedig Ben - nagyi büszkén mutatott be a velem kb. egykorú férfinak, aki hát... elég csúnya volt. Nem tudok rá mást mondani, de elsőre azt hittem, hogy fogyatékos. Mindenesetre udvariasan köszöntem neki egy elsietett kézrázással.<br />
- És mit keresnek itt? - tettem fel a kérdést újra, immár nyomatékosabban.<br />
- Majd elmondom - legyintett nagyi. - A helyi szállóban fognak lakni, amíg itt vagyunk.<br />
- Hány napra maradtok?<br />
- Két hétre. Csodás lesz!<br />
- Csúcs... - morogtam. Megzavarodva fizettünk Emily-vel és a parkolóban vártuk meg nagyiékat. - Emily, az a Ben nagyon bámult engem, nem?<br />
- De, észrevettem - válaszolt Em. - Szegénynek nem hinném, hogy van barátnője.<br />
- Tuti nincs neki, és lehet, nem is lesz. Kicsit ijesztően néz ki. De nem értem, mi ez az egész.<br />
Kérdésemre hamar választ kaptam, mert amint nagyiék kiértek a parkolóba, elkaptam a karját és félrevontam.<br />
- Nagyi, mit művelsz? - sziszegtem. - Van ennek köze hozzám vagy csak egy egyszerű csoportos kiruccanást látok?<br />
- Hát, Ben is egyetemre jár, akárcsak te - felelte nagyi - Idén végez a jogi egyetemen. Az anyja és az apja minden nap átjárnak hozzám egy teára, és kitaláltuk, hogy mivel se neki, se neked nincs senkid, ezért összehozunk titeket.<br />
Nagymamám ezt olyan magabiztosan jelentette ki, hogy köpni, nyelni nem tudtam. Kővé dermedve meredtem rá, majd a hajamat markolva majdnem felvisítottam.<br />
- Mi van???!!! Én... soha... nem fogok... ezzel... összejönni! - vicsorogtam.<br />
- Halkabban, Kyra!- korholt. - Rendes fiú és összeilletek!<br />
- Nem, nem, nem! - felemelt kezekkel rohantam vissza Emily-hez. - Gyerünk! Azonnal!<br />
- Jó,jó... -Emily bepattant a kocsiba velem együtt és szó nélkül otthagytuk a többieket a parkolóban. - Mi történt?<br />
- Úristen! - magamon kívül felvázoltam a helyzetet. - De nekem itt van Paul. És ha ezt megtudja... ezt nem hiszem el!!!<br />
- Kitalálunk valamit.<br />
- Paul fel fog robbanni, bár ahogy Ben kinéz, az is lehet, hogy csak röhög egy jót - morogtam és feldúltan néztem a tájat. - Még hogy összeillünk.</div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-38761275729900137662012-03-30T10:46:00.000-07:002012-03-30T10:46:57.646-07:00Chapter Eleven<div style="text-align: center;">Farkasok odakint</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2njczMx30XdABXRz3aCxiEmeuuP3ho3YMjiQhm1mGhcLRT8qAhyAr0h6-4b3ZzQqfNbRK_BjE7AR54MAkjRrpQ-Jxq1ADZqzhfW8drb-JX8vf9I2lrlwJ_ByUFCPsFeMDFT1-Lk08atYY/s1600/Window_by_ryoga_2003stock.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2njczMx30XdABXRz3aCxiEmeuuP3ho3YMjiQhm1mGhcLRT8qAhyAr0h6-4b3ZzQqfNbRK_BjE7AR54MAkjRrpQ-Jxq1ADZqzhfW8drb-JX8vf9I2lrlwJ_ByUFCPsFeMDFT1-Lk08atYY/s320/Window_by_ryoga_2003stock.jpg" width="240" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hétfőn legszívesebben fel sem keltem volna. Félálomban megfordultam az ágyban, mikor éreztem, hogy egy forró test simul a hátamhoz, majd pár másodpercet követően valaki puszit lehelt a nyakamba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ébresztő, Hercegnőm! – búgta Paul és ujjaival a hajamat birizgálta.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia! – mosolyodtam el a tőlem telhető módon ilyen korai órában. – Nem akarok felkelni…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Felőlem… - kuncogott. – Én szívesen ágyban maradok veled, kicsim.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Azt tudom – felkönyököltem és puszit nyomtam Paul szájára.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A telefonom kijelzője fél hetet mutatott. Ideje felébrednem. Lassan és bizonytalan mozgással kikecmeregtem a puha, meleg ágyikómból és összeszedtem a cuccaimat. A reggeli tusolás frissítően hatott rám. Fürdőköpenyben lekóboroltam a konyhába, ahol Emily készítette a reggelinket. Sam és Paul az asztalnál ültek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ma ezek szerint bevisz valaki az egyetemre? – kérdeztem álmosan és sikertelenül elnyomtam egy ásítást.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én viszlek el – mondta Paul, aki nem nézett ki annyira fáradtnak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jó.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mivel a reggeli utam meg volt tervezve, nyugodtan megittam a kávémat és megettem a rántottát baconszalonnával. Utána a szobámban magamra kaptam egy szürke farmert és egy szürke-lila kötött pulcsit. A reggeli csípős hidegben hamar dideregni kezdtem, pedig Paul fűtött a kocsiban. Pault nem zavarta a hideg, de ezt már megszoktam Samtől. Úgy tűnik, ezért is jó farkasnak lenni.</div><div class="MsoNormal">Az egyetem utcájába érve Paul elkísért a pékségbe, ahol megvettem az aznapi kajaadagomat.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">Mikor végzel? – nézett rám Paul, miközben eltettem a pékárut a táskámba.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Hát, olyan 4 óra felé. Utána kiszaladok valahogy Rómeóhoz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Érted jövök négyre, aztán kiviszlek hozzá. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Tényleg? Ó, köszi! Imádlak!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tőlem szokatlan hévvel a nyakába ugrottam, de ő egyáltalán nem bánta, sőt. Örömmel viszonozta a csókjaimat. Elég nehéznek tűnt elválni tőle, mert annyira szerettem volna az egész napot vele tölteni, és csak Vele.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Délután négyig szenvedtem az egyetemen. Minden egyes előadás órákig tartott és az anyagok sem érdekeltek. A műszaki ismeretek totál sötétség, szóval már régen feladtam a küzdelmet, hogy rábírjam magamat a megértésére. A fonalat is elvesztettem, no meg Paul körül forogtak a gondolataim. Ez lenne a szerelem? Azt is észrevettem, hogy sokszor mosolygok a semmin, majd rájövök, hogy Paul járt az eszemben. Mint egy szerelmes tini, komolyan mondom.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Amint az óra elütötte a négyet, rohamléptekben igyekeztem le a lépcsőkön. Annyira azonban nem rohantam, mert a lépcsők eléggé egyenetlenek, egyik kisebb a másiknál, így baromi könnyű lezúgni az emeletekről. Felrántottam a szabadba nyíló ajtót és kiléptem az utcára. Tekintetem villámgyorsan pásztázta át a környéket, és a parkolóban a kocsijának támaszkodva ott állt Ő. Rézbőrén táncoltak a napsugarak, miközben csillogó szemekkel és dögös vigyorral az arcán nézett rám. Farmert és egy vékony fekete kabátot viselt edzőcipővel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Megvártam, míg két autó elmegy, aztán átszaladtam az úton, egyenesen a Farkasom védelmező karjaiba.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Helló, szívem! – búgta Paul. – Na, ennyire hiányoztam?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Fejezd be! – megböktem a bordái között. – Ha te nem hiányoltál, akkor én megyek!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Eltoltam magamat tőle és felháborodást színlelve elfordultam. Erre megragadott, és nekiperdített a kocsinak. Ajkai forrón tapadtak az enyéimre, miközben két keze a derekamon siklott fel-le. Ujjaimmal beletúrtam fekete hajába.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Menjünk – nyögtem, a levegőből kifogyva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Máris indulunk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bepattantunk a kocsiba és Paul először hazavitt. Ott átöltöztem és megkajáltunk. Sam szintén otthon bütykölt valamit a kocsiján, Emily pedig a házimunkát végezte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Em, nem jössz? – kérdeztem a nőtől. – Leápolhatnál egy-két lovat, ha szeretnéd, persze.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- De, megyek! Jól esne egy kis kikapcsolódás.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Amíg Emily elmosogatott az én segítségemmel, addig Paul Sammel beszélt valamiről a ház előtt. Aztán Em felszaladt az emeletre, hogy felvegyen valami olyan ruhát, ami kényelmes és ami piszkos lehet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul készségesen elfuvarozott Dave kis farmjára. A háziak éppen szalmabálákat hordtak az istálló elé. A nagy bálák görgetésébe mi is besegítettünk. Paul mellettem görgette a szalmabálát, és nekem szinte alig kellett megerőltetnem magamat, hála Paul erejének.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">10 perccel később kihoztam Rómeót a patamosóba, Emily kapott egy nyugodt lovat, amin lehet gyakorolni. A nő egészen ügyesen ápolta a pej lovat, bár a pata kikaparásánál ott álltam mellette.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jó, visszavisszük Kobit a bokszba, mert nemsokára Dave felül rá. Kihozunk egy másikat, én pedig felülök Rómeóra – mondtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jó.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Emily szépen nekilátott egy pej tarka heréltnek, Johnny-nak az ápolásához. Paul vele volt, mert én Rómeót lovagoltam a pályán. Drága lovam az elején nem igen akart lendületesen menni, pár átmenetnél megakadt és egyszer ellenszegült is. A hibák korrigálása és egy kis összeszedés után Rómeónak szárat adtam, hogy kinyújtsa a nyakát és megszáradjon. Az edzés közepe táján Emily végzett Johnny-val, és miután bevezette a lovat bokszába, Paullal együtt nézték a lovaglásomat. Főként Emily számára magyaráztam, hogy mit csinálok, hogyan és miért, de azért Paul is figyelt. Bár ő inkább engem figyelt, nem azt, hogy hogyan lovagolok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezzel elment az idő, a visszautat sötétben tettük meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mikor mész ki? – fordultam Paulhoz a ház előtt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Úgy másfél óra múlva indulunk Sammel. Ha nem bánod, addig maradnék.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Miért bánnám? – vigyorogtam és bementem a házba. – Em, felmegyünk a szobámba! Gyere!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul utánam jött. Leültem az ágyra, Paul gyorsan becsukta az ajtót és elvágódott az ágyon. Közben engem is magával húzott, így egymás mellett feküdtünk. Pár percig egyikünk sem szólalt meg, aztán Paul fölém hajolt. Vágyakozó arckifejezéssel csókolt meg és nem adta jelét, hogy egyhamar meg akarja szakítani csókjaink áradatát. Sajnos a levegő hamarabb kifogyott, de egy-két perc múlva Paul ismét megostromolt. A másfél óra ilyen módon telt el, és nem eszméltünk csak, csak miután Sam dörömbölt az ajtómon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ideje menni, Paul! Vége a turbékolásnak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mintha ő nem ezt tenné Emily-vel előttünk – mormolta Paul és kelletlenül felkelt az ágyról. Válaszul kuncogtam egyet és lekísértem az én különleges páromat. Majdnem elnevettem magam, mert a földszinten Sam és Emily éppen a szokásos búcsú ceremóniát tartották.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Megmondtam, tessék – vigyorgott Paul gúnyosan és kisétált a verandára.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hagyd már! – mondtam. – Mindig ez fog menni?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi? – nézett rám Paul értetlenül.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hát, tudod. Csomót járőröztök, fáradtak vagytok…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ja, nem. Egy ideig még eltarthat, de nem lesz mindig ilyen zsúfolt a napunk. Köszönd a drága vámpíroknak és Bellának!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Indulhatunk? – lépett mellém Sam Paulra szegezve a tekintetét.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Naná – horkantott Paul és egy gyors csókot nyomott a számra. – Viszlát, Hercegnőm! Aludj jól!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Szia, én hős Farkasom – mosolyogtam. – Vigyázz magadra!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A két indián bevetette magát az erdő sötét mélységébe. Emily-vel nem maradtunk fent sokáig, mert nekem másnap óráim lesznek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Reggel – már ha a fél hatos kelést annak lehet nevezni -, Emily kedves ébresztésére riadtam fel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nyugi, én vagyok! Kelni kell – szólt Em.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ó, te vagy az… - felültem és megvakartam a fejemet. – Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy nagyiék régi házában aludtam, de valami felébresztett. A földszinten egy fiatal férfi állt. Az arcát egy kis fény világította meg. A húgomat maga előtt tartotta, és azt mondta, elrabol minket. Én beszaladtam a fürdőszobába és előkotortam a mobilomat. Az ajtón lévő lyukon lestem ki, ezalatt hívtam a rendőrséget, de a férfi meghallotta és betörte az ajtót. Aztán felriadtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Az a lényeg. Szörnyű álom lehetett. Készítettem reggelit, egyél, és elfelejted az álmot – azzal Emily kiment a szobából.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Valóban, a finom reggeli kitörölte a fejemből a rémálmot, így az aznapi három órámon ezen nem járt az eszem. Órák után siettem Rómeóhoz. Emily-vel mentünk, mert Emily futószáron lovagolt az egyik legmegbízhatóbb lovon. Segítettem Dave-nek egy fiatal lovat futószáron megjáratni, egy másikat szabadon ugrattuk. Emily szorgalmasan tette a dolgát, már amit tudott, de azt ügyesen végezte. Jól elfáradtunk, és a vacsorakészítés hirtelen nehéznek tűnt. A falka nálunk evett, szóval nagy mennyiséget kellett főzünk. A fiúk humora és jókedve azonban átlendített a holtponton. Kb. este 9 felé a kis falka felkerekedett szokásos útjára.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Paul, holnaptól muszáj lesz elmagyaráznod a műszakit, mert nem értem –mondtam neki, mielőtt elindult volna.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tudom. Meglesz, kicsim – kacsintott rám a csibész vigyorával.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A falka a következő napokban rengeteg időt töltött odakint, és kezdtünk aggódni, hogy valami baj lehet. Ráadásul a fiúk olyan kimerülten tértek haza, hogy nem volt szívünk faggatni őket. De Emily-vel kitartóak vagyunk, szóval kivárjuk a megfelelő pillanatot. Sam is szinte csak enni és aludni járt haza, Paul szintúgy. Láthatóan volt valami, mert feszülten viselkedtek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor már úgy éreztem, nem bírom tovább, hogy Paul ennyire kész, eszembe jutott, hogy az is nagy szó, hogy velem alszik, amikor tud. Éjjel átölel és érzem, hogy szeret. Ez nem elég? Mit akarok még? </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">oOoOoOoO</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;">Hosszas idő után megírtam az új fejit, remélem tetszik és bocsi a sok késésért!!!!! Következő fejezet bármikor lehet. Pussz minden kedves olvasómnak :-) </div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-22695791712046307542012-03-01T10:08:00.000-08:002012-03-01T10:08:55.950-08:00Chapter Ten<div style="text-align: center;">Sajnálom...</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMlL0S61sXaIc3f8dcFprQlgene0riZlJpMB9fgsw2yQPmZbPtzkYpIFtx5ffja-lZEdmskSj9ncHUNKHFF-ji2ytuK_uQMVUz3H9KJZ8wmokqoAM09b-sCQO8VBEdFR0Wli9HIO3JIaSi/s1600/Tear_by_TessJa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMlL0S61sXaIc3f8dcFprQlgene0riZlJpMB9fgsw2yQPmZbPtzkYpIFtx5ffja-lZEdmskSj9ncHUNKHFF-ji2ytuK_uQMVUz3H9KJZ8wmokqoAM09b-sCQO8VBEdFR0Wli9HIO3JIaSi/s320/Tear_by_TessJa.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A délelőtti borús idő nem kedvezett amúgy is rosszkedvemnek. A nagyi természetesen folyamatosan zsibongott és csacsogott, ám Sam és Emily egészen jól viselték. Én kevésbé. Felmenekültem a szobámba ebéd előtt azzal az ürüggyel, hogy fáj a fejem. Odafent egy ideig zenét hallgattam fülhallgatón keresztül, weblapokat böngésztem és Paul-on járat az agyam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pipa rám, ezt tudom. Hogy milyen könnyen bocsát meg? Az majd kiderül.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az óráknak tűnő ebédet követően felhívtam Dave-et, hogy ma nem tudok elmenni Rómeóhoz, mert más dolgom van. Miután felöltöztem és egy csattal lazán feltűztem hosszú hajamat, leszaladtam a földszintre.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A nagyi meghökkenten meredt rám a gyorsaságom láttán, de nem törődtem vele.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- El kell mennem hozzá. Most – mondtam Samnek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Rendben. Elviszlek – bólintott és az anyja felé fordult. – Kyrát gyorsan elviszem valakihez, hogy beszéljen vele, aztán jövök vissza. Emily veled marad. Sietek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Köszi – szóltam, miközben belebújtam a csizmámba, amiről két bojt lógott le.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bepattantam Sam kocsijába és Sam ismeretlen utakon elfuvarozott Paul házához.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Majd hívlak, ha kell még egy fuvar – mondtam a kocsiból kiszállva.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Sok sikert! – mosolygott a férfi, aztán elhajtott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nagyot lélegeztem a csípős hidegből. A ház fából és némi kőből készült, kicsit kopottas, régi stílusú, de nem rossz. Vacogva felléptem a hosszú verandára, ami a ház egyik oldalán végigfutott, és egyenesen az ajtóhoz léptem. Határozottan bekopogtam és vártam. Semmi válasz. Ismét kopogtam. Semmi.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Paul, engedj be, rohadt hideg van idekint! – mondtam hangosan kopogás közben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kezdtem azt hinni, nincs itthon, de mihelyst elfordultam, kinyílt az ajtó. Paul fáradt szemekkel nézett.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Szia – szóltam. – Öhm, szeretnék bocsánatot kérni, azért jöttem. Zavarok?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Nem, csak aludtam – válaszolt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Beengednél? – kérdeztem. – Mert ha megfagyok, akkor nem fogok tudni bocsánatot kérni, és ki kell olvasztanod a…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Gyere.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Ó, kösz.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Beléptem a faházba és kibújtam a kabátomból és a csizmámból. </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Szép házad van. Egyedül élsz, igaz? – nézelődtem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Aha, egyedül. Apám máshol kapott állást, és ott ismét rátalált a szerelem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A nappali nagyon hangulatos volt. A kandallóban lobogott a tűz. A nappaliból három ajtó nyílt: egy a hálóba, gondolom, egy a konyhába és egy a fürdőszobába. Az egész ház illett hozzá.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul szótlanul leült a régi bőrkanapéra. Én a kanapé másik végébe ültem és lázasan próbáltam összeszedni magamat.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Szóval – hebegtem -, én bocsánatot szeretnék kérni tőled, mert tudom, hogy utálod Bellát és megértem. De én éltem a rezervátumon kívül elég sok ideig, és külső szemlélőként máshogy látom a dolgokat, mint ti. Meg érdekeltek a vámpírok is, bevallom, de az nem bűn. Na de a lényeg, hogy többet nem találkozom Bellával, ha arra kérsz. És bocsáss meg.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hát, ezt jól elhadartam. Lehet, hogy nem is értette, annyira gyorsan mondtam. Szánva-bánva, bűntudatosan pillantottam rá, ő pedig elgondolkozva bámult a szemembe. Most találja ki az ítéletet… Belül könyörögtem, hogy béküljünk ki, mert szeretem őt, és nem akarom elveszíteni az egyetlen férfit, aki törődik velem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt remélte, mindjárt megszólal, de nem így történt. Néma csendben ücsörgött a kanapén.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span>Paul? – kérdeztem halkan, reménykedve.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mivel nem volt hajlandó megszólalni, a sírás határán állva felálltam és kapkodva magamra rángattam a kabátomat és a barna csizmámat. Megfogtam a kilincset, de két forró, erős kéz ragadott meg a derekamnál és megperdített. Mélyen belenéztem Paul szemébe, miközben karjai körém fonódtak, aztán a következő pillanatban megcsókolt. A csókja olyan heves volt, hogy meg kellett benne kapaszkodnom, különben ott helyben összerogyok.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A kabát hamar rám melegedett, bár ez nemcsak attól volt, hogy mégsem mentem ki a hidegbe. Elhúzódtam Paultól és levettem azt, amit az imént vettem fel. Paul megfogta a kezem és a kanapéhoz masírozott, ahol leültetett, majd újra csókolni kezdett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Teljesen elgyengültem tőle és egyre lejjebb csúsztam a bőrkanapén, míg ő egyre jobban fölém került. Az a nyavalyás csat persze nyomta a fejemet, ezért egy mozdulattal kiráncigáltam a hajamból. Kezei fel-le siklottak az oldalamon, majd felbátorodva bekúsztak a felsőm alá és finoman cirógatni kezdte a hasamat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Különös érzes volt, hiszen eddig nem volt ilyenben részem. Énem egy kis darabja ijedten húzta össze magát, de az agyam és a testem nem tiltakozott, sőt. A vérem dübörgött az ereimben, ahogy Paul apró csókokat lehelt a nyakam hajlatába. Akaratlanul is felsóhajtottam és ujjaimat beletúrtam rövid hajába. Kis idő múlva ajkai ismét az enyéimre siklottak. Úgy éreztem, soha nem akarom abbahagyni, de szerencsére semmi jelét nem adta ilyesminek.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A vele eltöltött idő maga volt a mennyország. Nem is tudom, mennyi idő telt el, mikor szétváltunk. Felültem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezek szerint nem haragszol? – tudakoltam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem – felelte Paul. – Rád nem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Akkor jó.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezek után csak bámultuk a tüzet, Paul átölelt, én szorosan hozzábújtam. Semmi más nem érdekelt a világon. Boldogan elmosolyodtam. Olyan jó érzés volt vele lenni, tudni, hogy valaki mégis szeret, hogy a múltamról el is felejtkeztem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem szeretnél itt aludni? – kérdezte Paul csintalan mosollyal.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem. Még nem. De azért kösz, hogy felajánlottad.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tudod, te vagy az első lány, akiért bármit megtennék. Nagyon szeretlek, szívem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én is téged – suttogtam. Minden erőmmel megpróbáltam visszatartani a könnyeimet, kevés sikerrel. A forró könnyek patakokban csorogtak le az orcámon, az államon és végig a nyakamon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul értetlenül nézett rám, talán egy kicsit ijedten.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi a baj, kicsim? – kérdezte az arcomat cirógatva.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Csak… - zokogtam, de nem tudtam folytatni. Előregörnyedtem, arcomat a két tenyerembe fektetve és sírtam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Percekig csak zokogtam, megállíthatatlanul. Paul megpróbált megnyugtatni és átölelve csitított. Mikor az érzelmeimen tudtam annyira uralkodni, hogy tudjak beszélni, halkan belevágtam:</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tudod, mielőtt idejöttem, Miamiban éltem. A húgom sorra hozta a fiúkat, akik szépnek találták őt. 16 évesen már komolyabb kapcsolatai voltak. Az első napon, mikor találkozott a második fiújával, elmentek az állatkertbe meg minden. Annyira boldognak tűntek, hogy számomra elviselhetetlen volt otthon ülni. De nem volt más választásom. Csak sírni tudtam, semmi többet. Aztán jött anyám, neki is lett pasija és szeretői. A húgom és anyám is boldogok voltak, szerelmesek. Engem viszont kerültek az emberek, folyton bántottak, idegenek köptek le az utcán és beszóltak. Az iskolából is ki kellett venni a többiek miatt. Azt hittem, középsuliban minden jobb lesz, de nem. Jött utána az egyetem, én pedig annyira jutottam, hogy már mesterien alkalmazom az álarcaimat. Vannak barátaim, senki nem szólnak be, pozitív visszajelzéseket kapok, de senkinek sem kellettem. Tudod, milyen érzés ez? Csak a lovak tartottak életben, őértük küzdöttem végig minden egyes rohadt napot.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul hallgatott és arcára fájdalmas kifejezés ült ki. Sam említette, hogy mennyire megviseli őket az, ha életük szerelme szenved. És most Paul is szenvedett, mintha átélné az összes fájdalmamat.</div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 0cm 36.0pt; text-align: justify;">- A szívem pokolian fájt legbelül, nem is tudom leírni. Otthon magányos voltam, mindig visszahúzódtam a szobámba, vagy elmentem az istállóba. Ha párokat láttam az utcán, legszívesebben kiugrottam volna egy autó elé. És nem volt elég az utcán látni és hallani a szerelmet, még otthon is el kellett viselnem. A kapcsolatom megromlott anyámmal és a húgommal. Szerencsére az egyetem miatt ide jöhettem. Miután megérkeztem, már jobban éreztem magam. Itt Sam és Emily elfogadtak, szeretnek és élhetem az életemet. Persze éjszakánként sokszor érzem magam egyedül az ágyamban, és ez is rossz érzés. Úgy éreztem, a magány megöl. De felbukkantál te és annyira máshogy viselkedtél velem. Először megijedtem, de már elmúlt. Ma én is boldognak érzem magam, Paul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul nem tudott erre mit felelni, de nem is kellett. Nagyokat nyelt és igyekezett felfogni mindazt a szenvedést és kínt, amit idáig átéltem. Végül szorosan magához húzott és kétségbeesetten ölelt. Arcát a hajamba temette. Újra elsírtam magamat és hozzábújtam, hogy érezzem forró bőrét. Nem számított az idő és a tér, csak az, hogy együtt legyünk.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Odakint sötét volt, mikor kibontakoztam Paul szorításából. Letöröltem a könnyeimet és a tűzbe meredtem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hazavinnél? – kérdeztem halkan.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Persze, kincsem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pár perc alatt összeszedtük magunkat és beültünk a kocsiba. Samékhez az utat néma csendben tettük meg. Paul még mindig lesújtottnak tűnt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Aztán Paul leállította a motort Sam háza előtt. Nem mozdult és én sem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Paul? – ejtettem ki nevét megint, már másodszor aznap.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul vett egy mély lélegzetet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Miért bántak így veled…? – suttogta, majd hangosabban folytatta. – Nem tudom, de most azonnal megölném az összes nyomorultat. Mindet. Mindenkit, aki bántott. Hogy tehették ezt veled? Te nem ezt érdemelted. Te annál ezerszer jobb ember vagy, Kyra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Paul remegni kezdett, a kocsi egyre jobban rezgett a dühétől. Gyorsan kipattantam a kocsiból, mielőtt baj történt volna. Paul is kiugrott a kocsiból, de azzal a lendülettel eltűnt és helyette egy óriási szürke bundájú farkas fogott talajt. A farkas berohant az erdőbe, miközben morgó hangokat hallatott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az ajtó kivágódott és Sam futott le a lépcsőn, Emilyvel a nyomában.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi történt? – nézett rám Sam ugrásra készen.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Elmeséltem neki az életemet. Erre dühös lett és átváltozott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Utána megyek, ti menjetek be a házba!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A házban lezuttyantam a kanapéra és szomorúan piszkáltam a körmömet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nagyanyád holnap reggel megy haza. Jelenleg lefeküdt pihenni – mondta Emily.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ühümm. Felmegyek és lefürdöm.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A fürdőszobában levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A forró víz égetett, de nem érdekelt. Most erre volt szükségem. A víz összeolvadt a könnyeimmel és elnyomta a sírás hangját. Közel 20 percig áztam a tusolóban, majd belebújtam egy egyszerű piros pizsamába. A tükörbe nézve egy kisírt szemű lány nézett vissza rám, akit megviselt az élete. Undorodva elfordultam és lementem vacsorázni. Emily készített sonkás rántottát és forró csokit. A forró csoki legördült a gyomromba, amitől kicsit jobban éreztem magam.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Lefekszem – közöltem az indián nővel.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">De két lépcsőfok után megtorpantam, mert kinyílt az ajtó és belépett rajta Sam és Paul. Paul rögtön hozzám sietett, én pedig átöleltem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Veled maradok ma este – jelentette ki Paul.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szó nélkül felmentem a szobámba és nyomban ágyba bújtam. A mai érzelmi kitörés megviselt testileg és lelkileg is. Paul bebújt mellém, szépen betakart, míg én fejemet a karja fölé fektettem. Másik kezével átfogott és finoman simogatott. Puszikat lehelt a homlokomra és a hajamra. Az első este, mikor velem volt az, akit szerettem és aki szeretett. Sohasem merültem még álomba ezzel az örömteli tudattal.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">oOoOoOoO</div><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;">A 10. fejezet elég borúsra sikerült, de most így érzek és ezt volt legkönnyebb leírnom. Puszi </div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-42320069866801954852012-01-26T09:39:00.000-08:002012-01-26T09:39:37.206-08:00Chapter Nine<div style="text-align: center;">Vámpírok</div><br />
<div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqasCvgqGZNXrort7JWvzUk3j0af7ExINyZIfi0vkv7KF9oyp7fWt-cMlhgaCZRMlbx7qyp9NWkuJw-0UIBIOW64Vqux4vop27Y-VtTnhTb_muS7uXoo9s_KdZES4iHq8c0ffNVdpdV9I2/s1600/anger_by_efe.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqasCvgqGZNXrort7JWvzUk3j0af7ExINyZIfi0vkv7KF9oyp7fWt-cMlhgaCZRMlbx7qyp9NWkuJw-0UIBIOW64Vqux4vop27Y-VtTnhTb_muS7uXoo9s_KdZES4iHq8c0ffNVdpdV9I2/s320/anger_by_efe.jpg" width="212" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
Hazatérve Sam már ébren volt. Természetesen megkérdezte, milyen volt Port Angeles, Emily pedig óvatosan felelt:<br />
- Jó.<br />
- Találkoztatok valakivel?<br />
- Bellával, de egyedül volt – bólintott Emily és a hűtőhöz lépett.<br />
- Értem.<br />
Sam kiment a fészerbe valamiért, Emily-vel addig nekiláttunk a vacsorának, mivel a falka ma nálunk fog enni. Temérdek krumplit hámoztam meg, amit utána darabokra vágtam, feltettem főni, míg Emily a húst készítette elő.<br />
- Jaj, holnap jön a nagyi! – jutott eszembe ijedten.<br />
- Ó, valóban. Főzünk neki valami finomat – válaszolt Em.<br />
- Az alap.<br />
A főzés közepe táján Sam visszatért a házba, és minket figyelve unatkozott.<br />
- Nincs más dolgod? – kérdeztem tőle.<br />
- Nincs.<br />
- Akkor tessék – eléraktam egy edényt, amiben főtt tojások voltak. – Szedd le a tojások héját.<br />
Sam felnézett, mint egy idióta, de szó nélkül hozzákezdett a tojásokhoz. Emily-vel összemosolyogtunk és folytattuk a főzést. Nem sokat beszéltünk, ám a csendet hamar megtörte a fiúk érkezése, akik berohantak a házba, mint holmi támadó katonák.<br />
- Fiúk, lassabban! – nevetett Emily.<br />
Paul rögtön mellém szegődött és rám mosolygott.<br />
- Szia! – mondtam.<br />
- Szia – láttam rajta, hogy örül annak, hogy láthat.<br />
Az ízletes vacsorát követően következett a szokásos csevegés, ám Paul kihívott engem sétálni. Elég hideg volt, ezért kabátban mentem ki vele, Paul azonban egyáltalán nem fázott az ujjatlanban és rövidnadrágban. <br />
- Mit tervezel holnapra? – tudakolta.<br />
- Hm, nagymamám jön látogatóba, átugrom Rómeóhoz, aztán egyéb teendőm nincs – gondoltam át a dolgokat.<br />
- Nem bánnád, ha valamelyik nap veled tartanék?<br />
- Hát… nem. Úgyis lemennék a tengerpartra.<br />
- Nagyszerű. Nagymamád hány napra jön?<br />
- Passz. Max. 2 napra. Addig alszik Clearwateréknél – vontam vállat.<br />
Megálltam és hátamat egy vastag fának támasztottam. Bevallom, még kabátban is fáztam. Ez persze Paul figyelmét sem kerülte el.<br />
- Csak nem fázol? – kérdezte somolyogva.<br />
- Kicsit.<br />
Mire észbe kaptam, már Paul karjai között voltam. A belőle áradó forróság eszméletlen volt, jólesően húzódtam hozzá közel. Állát a fejem búbjára fektette, karjai szorosan körém fonódtak. Egészen kicsinek éreztem magam a 162 cm-es magasságommal Paul-hoz képest, de ez biztonságérzettel töltött el. Örökké ellettem volna így.<br />
- Fázol még? – kérdezte halkan.<br />
- Nem.<br />
Lassan elhúzódtam tőle és ránéztem. A sötét erdőben egyáltalán nem féltem, mert Ő itt volt velem. Ismét nekitámaszkodtam a fának, és a sötétben fürkésztem az arcát, ami egyre közelebb került az enyémhez. Dobogó szívvel felkészültem és vártam, hogy megcsókoljon.<br />
Mikor ajka érzékien és finoman falni kezdte az enyémet, mintha megállt volna a világ. Közelebb bújtam hozzá, hogy ne fázzak, közben tenyere a derekamra siklott, majd hátra. Ujjaimat végigfuttattam a kezein, amin érezhetőek voltak az izmok. Aztán beletúrtam rövid fekete hajába, ő pedig nyelvével az én nyelvemet kényeztette. Kezdtem kifogyni a levegőből, de nem érdekelt, mert élveztem, hogy végre valaki ennyire szeret, és féltem, hogyha elengedem, akkor eltűnik.<br />
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Levegőért kapkodva váltunk szét.<br />
- Mennem kell – mondta. Kézen fogott és visszakísért a házhoz, ahol a falka tagjai várakoztak. Adott egy csókot, majd egy szívdöglesztő mosoly után csatlakozott a fiúkhoz.<br />
Éjszaka remekül aludtam, bár reggel tudtam volna még szunyókálni. Nagymamám hangját hallva ugyanis felébredtem. Hiszen még csak reggel van… ó, nem. Már délelőtt 11 van. <br />
Mikor lementem reggelizni, a nagyi azonnal megpillantott, és lerohant.<br />
- Szia, Kyra drágám! – kiáltotta.<br />
- Szia, nagyi. Megfojtasz, ne csináld! – mondtam, mire elengedett.<br />
Összedobtam a reggelimet és evés közben hallgattam Sam, Emily és a nagymamám beszélgetését. A nagyi el volt ájulva Emily bájosságától.<br />
- Na, és Kyra, neked is van már udvarlód? – érdeklődött a nagyi.<br />
- Ööö, hát… - hebegtem. – Talán van.<br />
- Ó, de csodás! És ki? – nagyi teljesen bezsongott a hírtől.<br />
- Itt él a rezervátumban – feleltem tömören.<br />
- Szóval quileute indián?<br />
- Iiigen.<br />
- Csodás! Ma is meglátogat?<br />
- Nem tudom.<br />
Kint dudaszó hangzott fel.<br />
- Megjött Dave. Átugrom Rómeóhoz – álltam fel.<br />
Dave vidáman üdvözölt, ahogy mindig.<br />
- Mit szólnál, ha ma ketten kimennénk terepre? – kérdezte az indián.<br />
- Örülnék neki – vigyorogtam.<br />
- Akkor jó. Utána hazahozlak. Jól hallottam, hogy nagymamád itt van?<br />
- Igen. Ilyen hangos volt? Mert jellemző rá.<br />
- Nem. Emily mondta tegnap.<br />
- Ja, értem. Két napot tölt nálunk.<br />
Valamiért ez a két nap nagyon hosszúnak tűnt. Míg Rómeót ápoltam, Bellán járt az eszem. Jogsi és kocsi híján nehéz lesz eljutni hozzá. Hogy is csináljam meg? Sam nem egyezne bele, Paul szintúgy, Emily-t nem akarom bajba sodorni… És végül megvilágosodtam. Jacob!<br />
Vigyorogva feltettem a lovam hátára a nyerget, majd kiterveltem a többi részét a kis akciómnak. Mire Dave-vel visszaértünk a leizzadt lovakkal a lovaglásból, kész volt a terv. Segítettem kitrágyázni, utána Dave hazavitt. Hazaérve Emily-ék még mindig beszélgettek.<br />
- Felhívom Jake-et, hogy vigyen ne Forksba – közöltem Sam-mel.<br />
- Miért?<br />
- Mert megnézném a sportboltban azt a kabátot, amit Dave felesége mondott ma. Elvileg nagyon jól tartja meg a meleget.<br />
- Rendben – Sam megnyugodott és figyelme ismét a nagyi felé irányult.<br />
Jacob apja, Billy vette a telefont. A szobámban telefonáltam a mobilomról.<br />
- Billy, Jacobot keresem – mondtam.<br />
- Adom – kis szünet után Jacob beleszólt a kagylóba.<br />
- Kyra! Miben segíthetek?<br />
- A segítséged kell. Beszélnem kell Bellával, de Sam nem engedné. Te jóban vagy Bellával, szóval vigyél el hozzájuk, kérlek!<br />
- Miért? – kérdezte óvatosan.<br />
- Mert. Nagyon kíváncsi vagyok erre az egész dologra, ami itt folyik. Bella jobban ismeri a vámpírokat.<br />
- Paul irtó dühös lesz, ha megtudja.<br />
- Tudom, de nem fogja megtudni. Kérlek!<br />
- Na jó. Megyek érted. Öltözz fel jól, a motoron hideg van.<br />
- Imádlak, Jacob!<br />
Ujjongva összekaptam magam, majd mikor Jake ideért, azonnal felpattantam a háta mögé és már repültünk is.<br />
Szerencsémre Bella egyedül volt otthon, és bár először nem értette a dolgot, mégis leült velem beszélni. Jacob is velünk tartott.<br />
Elmondtam Bellának, hogy a falka részéről mit tudok. Természetesen Bella jó pár résznél vágott képeket, de csak finoman. A falka és Bella nézetei a vámpírokról eltérőek voltak.<br />
- Hidd el, a vámpírok között vannak jók is – mondta Bella határozottan, mire Jacob elfintorodott. – Ne figyelj Jake-re, ő is vérfarkas. Cullenék nem olyanok, mint a többi vámpír. Ők nem isznak embervért, csak állatokon élnek. Láttad, hogy Edward milyen volt a kávézóban az emberek közt. Carlisle pedig kórházban dolgozik.<br />
- Különös. Szóval a falkának nem kell attól félnie, hogy Cullenék megszegik a szerződést? – számomra ez fontos pont, hiszen ez esetben nem kéne ennyire túlhajtaniuk magukat a fiúknak, illetve szabadabban lehetne járni-kelni.<br />
- Szerintem nem. Edward és én együtt vagyunk, és eddig semmi baj nem volt.<br />
- Kivéve a múltkor, mikor elhagyott – horkant fel Jacob.<br />
- Jake! – förmedt rá Bella. – Hidd el, ők senkit nem bántanak!<br />
- Értem. Muszáj volt megtudnom dolgokat tőled is, Bella, mert a rezervátumban nagyon ki vannak rád élvezve. No meg Cullenékre. Jó lenne néha elbeszélgetni veled. Emily szerint rendes lány vagy, és ezt én is látom, most pedig megbizonyosodott, hogy nyugodtan átjöhetek hozzád.<br />
Bella elmosolyodott.<br />
- No meg kíváncsi voltam, milyenek a vámpírok – tettem hozzá. – És már tisztán látom a helyzetet a falka szemszögén kívül. Most muszáj hazamennem.<br />
- Jó. Ha szeretnél egyet beszélgetni, nyugodtan gyere. Sziasztok! – Bella kikísért minket, Jake meg szépen berúgta a motort.<br />
<br />
A rezervátum területére érve sokkal nyugodtabb lettem és tisztán láttam. Talán a falka eltúlozza egy csöppet a dolgokat Cullenékkel, viszont a Hidegekkel való első tragikus küzdelem után meg is értem őket, főleg, hogy én is quileute indián vagyok.<br />
Mire kezdtem azt hinni, hogy minden simán ment, a ház elé gurulva megpillantottam Paul alakját, amint a verandán ácsorog. Mihelyst megpillantott engem és Jake-et, düh villant a szemében. Ajjaj…<br />
Leugrottam a motorról és nagyokat lépve siettem felé.<br />
- Paul… - szóltam. Paul elém lépett villogó szemekkel. Mérges volt.<br />
- Hol voltál? És miért Jake-kel mentél? – szegezte nekem a kérdést.<br />
- Én csak… Meg akartam nézni egy kabátot a sportboltban. <br />
- Aha, és Jacob erre alkalmas, a saját társad pedig nem? – basszus, a bevésődés bizony komoly, és ezt lehet, hogy elfelejtettem.<br />
- Gondoltam, pihenni akarsz – kerestem a mentő választ, de hiába.<br />
- Nem hiszek neked – sziszegte Paul. – Az igazat mondd!<br />
- Én…- bevalljam vagy ne? A fenébe!<br />
Mielőtt bármit szólhattam volna, Paul izmai remegni kezdtek és láthatóan nehezen uralkodott magán. Jobbnak láttam gyorsan hátrálni vagy 3 métert.<br />
- Oké – mondtam. – Bellával beszéltem, de tudtam, hogy te és Sam sem engednétek el, ezért megkértem Jacobot, vigyen el Bellához. Nézd, én szeretnék tiszta fejjel látni és most már átlátom az egész történetet mind a két fél részéről.<br />
- Te elmentél ahhoz a vérszívó pártolóhoz? – üvöltötte Paul és azt hittem, menten átváltozik dühében. – Soha többet nem mehetsz oda!<br />
- Paul! – Sam lerobogott a lépcsőn és próbálta megnyugtatni Pault.<br />
Nagy ívben megkerültem őket.<br />
- Pedig Bella nem rossz, és sajnálom, hogy én ennyire logikusan szeretem a dolgokat! – kiáltottam és berohantam a házba.<br />
Már ekkor tudtam, hogy ez volt az első és utolsó beszédem a lánnyal. Paul és én összetartozunk, és bármennyire is szeretném, Paul és a törzs miatt nem lehetséges.<br />
<br />
A nap további pici részében a szobámban kuksoltam és zenét hallgattam. Senkivel sem akartam szóba állni, Sam mégis bejött hozzám, miután a nagyit lerakta Clearwater-éknél.<br />
- Kyra! – ült le az ágyam szélére. Kelletlenül figyeltem rá. – Megértem, hogy te kívülállóként máshogy nőttél fel. Ha a rezervátumban nőttél volna fel, lehet, te is így viselkednél, ahogy mi is. Azt is tudom, hogy kíváncsi voltál a vámpírokra, mert érdekel a téma. De a vámpírok veszélyesek, a mi feladatunk megvédeni titeket tőlük, és Bella a vámpírjai révén szintén veszélybe sodorhat. Bátor vagy, hogy ezt tetted, de a saját érdekedben ne tedd többé. Paul és én is aggódnánk, Paul pedig utálja Bellát.<br />
- Paul mit csinált? – kérdeztem. <br />
- Bevetette magát az erdőbe, miután átváltozott. De nem sokkal később lenyugodott. Hazaküldtem.<br />
- Sajnálom, Sam.<br />
- Tudom, Kyra. Aludj! Jó éjt!<br />
- Jó éjt!<br />
Végtére nem bántam, hogy így alakultak a történések. Most már tudom a játékszabályokat, hogy mihez kell tartanom magam, és mit tehetek meg baj nélkül. És sikerült Pault is feldühítenem. Tőle bocsánatot kell kérnem holnap.<br />
<br />
oOoOoOoO<br />
<br />
Halihó! Megérkezett a 9. fejezet! Kérem a véleményeket!<br />
Ne felejtsétek el olvasni a másik Paul-os történetet sem!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://an-another-quileutestory.blogspot.com/" target="_blank"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3FNt-_zxEzGZ9CMejaid7dALlPCyFQAT1c4p3r3m2VqfNAHrXhyphenhyphenqjVvPZdoLKqCskAiKjYOthD7ZS0wV-xRTe5VeNT4oDu4pdGC4ve8P_fgGotHtqH17n1SzLhBMtRiY_FVITkOtF4b3N/s320/N%25C3%25A9vtelen1.jpg" width="320" /></a></div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-22389223493980751252012-01-22T08:48:00.000-08:002012-01-22T08:48:06.378-08:00QuestionsHalihó!<br />
<br />
A 8. fejezet megírása után szöget ütött a fejemben egy újabb kirajzolódó történet, ami szintén Alkonyat ihlette. Ez lenne a 3. blogom. Végül kétféle történet között kéne dönteni, ebben kérem a segítségeteket. Íme:<br />
<br />
1. My black wolf<br />
Bevallom, Paul után a kedvenc szereplőm Sam. Az ő története nagyon tetszik, illetve imádok kitalált szereplőkkel kombinálni. :-) A Paul-os sztori mellett jól esne Samről is írni. Ezekből jött ki a következő:<br />
Roxane Bloodsworth a nagypapája halála után úgy döntött, hogy segít nagymamájának helyrehozni a dolgokat. Az asszony nehezen birkózik meg társa elvesztésével, és Roxane számára is nehéz feldolgozni, hogy egy remek ember, az ő nagyapja ilyen korán elhunyt. Roxane Forksban vásárol egy kis házat, a közelben keresgél munkalehetőséget, közben pedig nagymamája felett őrködik... A nagymama a quileute indiánok közé tartozik, Roxane így gyakorta megy a La Push Indián Rezervátumba. A fiatal felnőtt nő sebzett szívvel és kevéske reménnyel jött Forksba, de a sors a nagymama révén úgy intézi, hogy Roxane találkozzon egy ottani indiánnal, akinek a neve Sam Uley.<br />
<br />
2. An another Quileute Story - Lexia Black and Paul Lahote<br />
Lexia, Jacob egyik lánytestvére az egyetem végeztével hazajön, hogy segítsen apjának és öccsének a ház körüli dolgokban. Hazatértével megváltozik a család élete, hiszen Lexia fényt hoz az ottaniak életébe. A parton sétálva azonban a fiatal lány élete megváltozik, hiszen belebotlik egy magas, izmos és jóképű indiánba, aki titkokat rejteget Jacob és Billy mellett. Vajon a Black család hogyan fogadja, hogy az indulatos Paul is a család része lesz?<br />
<br />
Kommentekben vagy a Chatben lehet szavazni, az én szívem most Sam felé hajlik, hiszen ez a blog Paul és Kyra szerelméről szól.Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-81873177741761108352012-01-21T09:04:00.000-08:002012-01-21T09:04:17.339-08:00Chapter Eight<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOSPtIvA_qGxZBTrDqx6l5I0xdqP5tzHHj31CBlqN53dBXbqeKL3LifsypVWVaytY0mc5UsX4LRxM7Me0A_p2Yo2u3gV7VqJRt9TO6yfSqOJ1cmk6jYQ49o4DsmVaHp7-dB6aYavvNqk9A/s1600/The_question_by_Synfull.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOSPtIvA_qGxZBTrDqx6l5I0xdqP5tzHHj31CBlqN53dBXbqeKL3LifsypVWVaytY0mc5UsX4LRxM7Me0A_p2Yo2u3gV7VqJRt9TO6yfSqOJ1cmk6jYQ49o4DsmVaHp7-dB6aYavvNqk9A/s320/The_question_by_Synfull.jpg" width="248" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><br />
<div style="text-align: center;">Szóval Ők a…</div><br />
Ahogy leértünk a konyhába, először senki nem vett észre minket. A fiúk hangosan nevettek és poénkodtak, Emily szintén nevetve kezdett el teríteni. Végül Jared volt az első, aki ránk pillantott. Észrevette, hogy Paul fogja a kezemet. Szegény nem tudta, hogy milyen képet vágjon, így a megdöbbenéstől a furcsállásig mindenféle érzelem suhant át az arcán. <br />
- Nahát… - motyogta.<br />
- Hé, Jared, mi van már? Nem hallottad a… - Embry szavai elhaltak, amint rájött, hogy mit néz ennyire Jared.<br />
Persze utána rögtön mindenki ránk szegezte a tekintetét, én meg kezdtem úgy elpirulni mint a piros paprika.<br />
- Most mi van? Eddig is tudtátok, hogy bevésődtem, nem kell ekkora felhajtást csinálni belőle – horkantott Paul és elindult az asztalhoz.<br />
Egymás mellé ültünk le, a hely kicsit szoros volt a falka miatt, de nem bántam. A hangulat pillanatok alatt a régire változott és már senkit nem érdekeltünk. Paul bekapcsolódott a fiúk poénjaiba, én pedig Jacobbal merültem eszmecserébe az autókról.<br />
Emily főztje csodás volt. A sült csirke töltelékkel és tört krumplival pompás ízeket robbantott a szájban, az étkezés pedig almás pitében csúcsosodott ki. A falka hatalmas étvágya miatt óriási adagokat kell főzni minden alkalomra.<br />
- Úgy is segítenetek kell majd, mert valamelyik félévben lesz műszaki ismeretek órám is – mondtam. A társaság befejezte a vacsorát, így az időt dumálással és nevetéssel ütöttük el.<br />
- Persze, nem gond. Mi értünk a motorokhoz, kocsikhoz is – felelte Jacob.<br />
- Remek. Mikor indultok járőrözni? – érdeklődtem, mert ilyenkor el szoktak indulni.<br />
- Nemsokára – szólalt meg Paul és a falon lévő órára pillantott.<br />
Ittam egy korty teát, majd szólásra nyitottam a számat, mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta egy indián nő. Mogorva képet vágott és láthatóan semmi kedve nem volt idejönni. Fekete haját rövidre nyírva viselte, karjának rézbőrén a falka tetoválása virított. Biztos ő Leah, gondoltam. Nem hallottam, hogy köszönt volna, inkább megállt az ajtóban és némán várakozott.<br />
Sam körbepillantott, aztán felállt.<br />
- Indulás! – mondta a falkának.<br />
A fiúk felpattantak és boldogan meglódultak kifelé. Sam elköszönt Emilytől, Paul meg adott nekem egy búcsúcsókot.<br />
- Aztán jó légy! – mosolyogtam.<br />
- Na, tudod, hogy az nekem nem megy – vigyorgott Paul. – Aludj jól!<br />
- Te meg csak járőrözz!<br />
- Úgy lesz – adott még egy csókot, aztán lerobogott a lépcsőn, hogy a falka bevesse magát az erdő mélyébe.<br />
Emily felsóhajtott.<br />
- Akkor mosogassunk – szólaltam meg. Visszamentünk a házba és nekifogtunk a koszos tányérok és poharak elmosásának.<br />
- Arra gondoltam, holnap beugorhatnánk Port Angelesbe. Van ott kettő esküvői ruhaszalon. Benézhetnénk – mondta Emily és tett még a szivacsra egy kis mosogatószert.<br />
- Oké. Időben el kell kezdeni nézelődni – bólogattam. – De előtte még el kell mennem Dave-hez. Ha gondolod, jöhetsz velem.<br />
- Szeretnék.<br />
Szerencsére Emily volt olyan okos, hogy ma nem hozta fel Pault. A sok új érzést meg kellett emésztenem. Ehelyett a mosogatás végeztével leültünk a tv elé és megnéztünk egy vígjátékot, ami éppen akkor kezdődött. A sok reklám miatt nem tudtam magam beleélni a történetbe, mivel mire ez sikerült volna, betettek egy reklámot. Ezért utálok tv-ben filmet nézni. Ennek ellenére jól szórakoztunk az indián nővel.<br />
Másfél órával később természetesen Sam még sehol nem volt, úgyhogy mindenki elvonult a saját szobájába fürdés után. Én még megnéztem az e-mail fiókomat. Hirdetések és átverések… és hoppá, egy levél anyutól.<br />
<br />
<i>Szia Amy!<br />
Remélem, hogy jól érzed magad Sam és Emily társaságában. Amint lehetséges, gyere haza és látogass meg minket. Mindenkinek hiányzol, de hát ilyen az egyetem. Nagyanyád megy vendégségbe hozzátok, kérlek, figyelj rá, mert tudod, hogy össze-vissza beszél mindenféle ostobaságot. Hogy telnek a napjaid? <br />
Itt eléggé egyhangúan telnek a napok, ki kéne majd kapcsolódni egy kicsit a közeljövőben. Lehet, hogy a rezervátum alkalmas a pihenésre.<br />
Most mennem kell, de hiányzol és szeretünk téged.<br />
Ölel, Anya</i><br />
<br />
A szokványos levélre gyorsan megírtam a választ.<br />
<br />
<i>Szia Anya!<br />
Remekül érzem magam itt, mindenki barátságos és elfogadott engem. Nekem is hiányoztok, és ha időm engedi, mindenképpen hazamegyek. Nagyira majd figyelek.<br />
Sokat lovagolok, Rómeó sokkal érzi magát itt, a többi ló társaságában. Kiegyensúlyozottabb lett. Az egyetem csodás, a többiekkel mind barátok vagyunk. Az órák unalmasak, és inkább rajzolni, beszélgetni és olvasni szoktunk az előadásokon. Kivéve persze a lovas órákat, mert azok fantasztikusak.<br />
A rezervátum tényleg jó a pihenésre, szerintem gyertek majd ide. Elég késő van, álmos is vagyok, szóval zárom soraimat.<br />
Puszilok mindenkit!</i><br />
<br />
Miután meggyőződtem arról, hogy a levél elment, kikapcsoltam a laptopot és ágyba bújtam. A meleg ágy hamar álomba ringatott. Álmomban egy nagy farkast láttam, aki átható szemekkel nézett. A szemei izzottak, aztán lassan kivicsorította az agyarait. Megijedtem, mert tudtam, hogy nem kéne bántania. De a nagy farkas elrugaszkodott és hihetetlen sebességgel futott felém…aztán az utolsó pillanatban megkerült és eltűnt a hátam mögött lévő bozótosban.<br />
Az álom szerencsére abbamaradt, viszont úgy-ahogy felébredtem. Csukott szemekkel feküdtem az ágyban, próbálva visszaaludni. Az oldalamra fordultam és ásítottam egyet. <br />
A folyosóról mintha padlónyikorgás éles hangja szűrődött volna be, de arra gondoltam, biztosan vagy Sam ért haza, vagy Emily megy le valamiért a földszintre. Utána ismét csend lett.<br />
<br />
A reggel napsugarai köszöntöttek vidáman, pontosan fél 9-kor. Kipihenten felkeltem és fél óra múlva már az asztalnál ültem. Emily velem együtt reggelizett.<br />
- Sam hazaért? – kérdeztem.<br />
- Igen. Az éjjeliszekrényén hagytam egy üzenetet, hogy elmentünk és majd jövünk. Nem tudom, mikor esett be, de mikor felébredtem, nem nézett ki túl jól – csóválta a fejét a nő.<br />
Nem szóltam semmit, hanem bekaptam az utolsó falat pirítóst és megittam a maradék kávét. Míg Emily gyorsan elmosogatott, én összeszedtem a cuccaimat és egy táskába váltóruhát pakoltam be. Dave megengedi, hogy náluk átöltözzem.<br />
Dave a szokásos vidámsággal köszöntött minket. Emily-vel megbeszéltük, hogy tanítgatom őt erre-arra, mivel mindig is szeretett volna lovagolni.<br />
- Kell ma csinálni valamit, Dave? – tudakoltam az indiántól.<br />
- Jó lenne, ha megmozgatnád futószáron Cherry-t, meg le lehetne ápolni azt a két lovat, akikkel a múltkor dolgoztál. Addig én trágyázok.<br />
- Akkor erre gyere, Em – mutattam az utat. – Előtte lelovagolom Rómeót.<br />
- Rendben.<br />
Rómeó hangos nyihogással üdvözölt és a lovakat otthagyva odajött hozzám. Megfogtam, kötőféket tettem rá, kint kikötöttem és leápoltam. Emily végig figyelt, de Rómeóval szerettem én foglalkozni, hogy erősítsem a kapcsolatunkat. A kb. egy órás könnyed iskolázást követően a megszáradt Rómeó visszamehetett a legelőre. Cherry futószárazása közben Emily mellettem állt a kör közepén. Csomó mindent magyaráztam neki, sőt, a futószárat is ő tartotta. A végén a két fiatal lovat, Apacsot és Mázlit csutakoltuk le.<br />
Délután fél 2 felé Dave-ék házában átöltöztünk, majd a város felé vettük az irányt. Rádiót hallgattunk, és a jó számoknál feltekertük a hangerőt. A remek hangulat miatt rövidebbnek tűnt az út Port Angelesbe, ahol Emily egyenesen az első esküvői ruhaszalonhoz vezetett.<br />
- Stílusos szalon – mondtam a kocsiajtót becsapva.<br />
- Igen. Nézd, azt a ruhát a kirakatban! – Emily szeme csakúgy csillogott.<br />
A ruhaszalon belülről is azt sugallta, hogy itt gyönyörű ruhákat lehet találni, és ez így is volt. Egy szőke hajú idősebb nő lépett hozzánk.<br />
- Jó napot! Segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen.<br />
- Jó napot! Nekem lesz az esküvőm néhány hónap múlva, és szeretnék körülnézni – mondta Emily.<br />
- Természetesen. Van valamilyen elképzelése a ruháról?<br />
- Öööö… nincs.<br />
- Semmi baj, kedvesem – legyintett a hölgy. – Körülnézünk.<br />
A hölgy az egész ruhatárat végigmutogatta. Nem mondom, hogy ez olcsó mulatság, és ezt Emily is tudta. A méregdrága ruhákat meg sem nézte közelebbről. Egyelőre Emily egyetlen menyasszonyi ruhába sem bújt bele.<br />
- Nos, köszönjük, hogy megmutatta a kínálatot. Bámulatosak a ruhák. Átgondolom a dolgot – köszönte meg Emily a hölgy kedvességét. – Még jövünk ide. És talán nem is csak én fogok vásárolni menyasszonyi ruhát – Em célzón nézett rám.<br />
- Miért nézel így rám? – hökkentem meg.<br />
- Ugyan, Paul hamarosan úgyis megkéri a kezedet – kuncogott a nő.<br />
- Menj már! Hol van az még? – pirultam el.<br />
- Közel! Pault ismerve tudom, hogy nem fog habozni.<br />
- Ön hány éves, kedvesem? – érdeklődött a hölgy és mosolyogva bámult.<br />
- Izé, 20 leszek márciusban… - nyeltem egy nagyot.<br />
- Ó, értem.<br />
- De most mennünk kell, vizslát! – köszöntem el és kiviharzottam az üzletből. – Jaj, Em!<br />
- Miért? – nevetett.<br />
- Na, inkább menjünk – zártam le a beszélgetést.<br />
Emily jókedvében volt, és én is élveztem a kis kirándulást ebben az ismeretlen esküvős világban. A második ruhaszalon még szebb kinézetet kapott, ám az árai is borsosabbak voltak. Mindenesetre ott is körülnéztünk. Utána beültünk egy kávézóba.<br />
Rendeltem kávét sajtos rúddal, Emily hosszú kávét kért islerrel.<br />
- Szeretném, ha te lennél az egyik koszorúslány – szólalt meg Emily komolyan.<br />
- Tényleg? – pislogtam – Köszönöm, ez remekül hangzik! Megtiszteltetés! <br />
Emily válaszolni akart, de szólásra nyílt száját gyorsan becsukta. Valakit figyelt és mire megfordultam, egy pár termett mellettünk. A lány hétköznapi kinézetű volt, szinte már sovány. Nem volt egy szépség, de nem is volt csúnya. Olyan átlagos kinézetű lány, mégis valami azt súgta, hogy Paul nem szívesen hallana felőle. Aztán pillantásom a vele lévő fiúra tévedt, és a fiútól megállt a szívem. A bőre sápadt, és egész lénye olyan természetfeletti aurát sugárzott.<br />
- Ó, helló! – Emily zárkózottan ült velem szemben – Amy, ő Bella Swan, ő pedig…<br />
- Edward Cullen – mosolygott a fiú.<br />
- Biztos te vagy Amy – nyújtott kezet Bella.<br />
- Igen. Örülök, hogy találkoztunk – a lánnyal kezet fogtam, de a fiúval nem.<br />
- És, mi járatban vagytok itt? – tudakolta Bella.<br />
- Bejöttünk menyasszonyi ruhát nézni – mondta Emily.<br />
- Az csodás! Mi moziba megyünk Edwarddal, de van még egy óránk… Akkor, mi megyünk is. Sziasztok!<br />
- Sziasztok – köszöntünk Emily-vel egyszerre.<br />
- Szóval ők a nem kívánatos vendégek errefelé – mondtam.<br />
- Úgy bizony. Sam mérges lesz, ha megtudja, hogy Edwarddal is összefutottunk – Emily megrázta a fejét. – Nem szólunk neki erről, csak Bella volt itt. És Paul sem tudhatja, oké?<br />
- Oké – ígértem a homlokomat ráncolva. – Bella rendes lánynak tűnik.<br />
- Az is. Ritka rendes lány, csak a vámpírjai miatt nem lehet nyilvánosan azt mondani a rezervátumban, hogy te jóban vagy vele.<br />
- Értem. <br />
- Szóval ők a… rosszak?<br />
- Emlékszel a legendára, ugye? A Hidegek megtámadták az őseinket, akik farkas képében harcoltak. Aztán sok-sok éve a Cullen család és a törzsünk szövetséget kötött, mely szerint, ha a vérszívók nem támadnak emberre ezen a helyen, akkor a törzs harcosai békén hagyják őket. De ha megszegik a szerződést… a farkasok támadnak.<br />
- Ezt is értem. Akkor eléggé feszült a helyzet. Sam és a falka ezért járőrözik folyton?<br />
- Igen. De most menjünk.<br />
A kocsiban ülve úgy éreztem, elkerülhetetlen, hogy Bellával ne fussak össze időnként. De majd vigyázok. Most, hogy megismertem Jacob szerelmét – már ha igazán szereti -, egyre bonyolultabbnak láttam ezt az ügyet a vámpírok és a quileute törzs között. Lehet, hogy a helyzet rosszabbra fog fordulni?<br />
Ráadásul Edward nem tűnt annak az emberölős fajtának, mert hát végül is emberek között volt, nem láttam a szemfogait, semmit. Csak sápadt a fickó. Na és nappal van, mégis ott állt Bella mellett. Hogy van ez? Kíváncsi voltam, és szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy Bella tudna róluk mesélni egy kicsit. Csak erről nem tudhat senki, maximum Jake. Paul iszonyat mérges lenne, de majd megoldom valahogy.</div></div><div style="text-align: center;">oOoOoOoO</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Új lett a design, mert az előző nem tetszett. Kyra karaktere is megtalálta az igazi képet. Hamarosan jön a következő fejezet!</div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-80682143312381734102012-01-12T10:13:00.000-08:002012-01-12T10:18:55.624-08:00<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><u><i>Szereplők</i></u></span></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8AIRM4ZEZIsmIFLLJCXxlkWkmFSbnd7QhgLxlxxtLP9H01KKohrdFb9vs47sjrKhRTBRGuu1TqmtDy_IfUmBigK6jrAXODpHZXTkTHiDi5gvMdAC0hr7urwABbDFIv37wLg4DymXBliQA/s1600/kyra_paul.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8AIRM4ZEZIsmIFLLJCXxlkWkmFSbnd7QhgLxlxxtLP9H01KKohrdFb9vs47sjrKhRTBRGuu1TqmtDy_IfUmBigK6jrAXODpHZXTkTHiDi5gvMdAC0hr7urwABbDFIv37wLg4DymXBliQA/s320/kyra_paul.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsgM-g8rRh39X3jwScpBqi2tvnwewel7Xx5BC5LlKCgJjbPjFF0adekJLLrcuGotJbLfuglXa5T_eCGKqaBvFcTI7wphyphenhyphen2Q9jSuopkcVrgopbFEF6Ul39kl1hml1nII_dDAuvIY2YzAqQS/s1600/emily_sam.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsgM-g8rRh39X3jwScpBqi2tvnwewel7Xx5BC5LlKCgJjbPjFF0adekJLLrcuGotJbLfuglXa5T_eCGKqaBvFcTI7wphyphenhyphen2Q9jSuopkcVrgopbFEF6Ul39kl1hml1nII_dDAuvIY2YzAqQS/s320/emily_sam.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp8I0vVaVz7aUllxG4YZptykGF2su5-LYiM61Vtf9SHhdI15RPkfZ9MyZcBoQxSxXOtBdMrxxDnf9y2_iexAUwLQjW2acm_JIjMil8qVSTwIMRB0CkAP57i5Zv_JblI6hbm7oEoaC8l54A/s1600/jacob_reneesme.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp8I0vVaVz7aUllxG4YZptykGF2su5-LYiM61Vtf9SHhdI15RPkfZ9MyZcBoQxSxXOtBdMrxxDnf9y2_iexAUwLQjW2acm_JIjMil8qVSTwIMRB0CkAP57i5Zv_JblI6hbm7oEoaC8l54A/s320/jacob_reneesme.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ozJuYd1SZH9suA30fdrWpbjg9igT9MPyCqbY_8ZgOcJLdGKCKPGbTUevnHs_gUB26PQFCD9jYRgywpKdTtznJB2PzG5Ox7WnQWhoM6amDuMjB0kuucNsKN0A9mjaWX-POBBJyUkGx9G5/s1600/seth_leah.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ozJuYd1SZH9suA30fdrWpbjg9igT9MPyCqbY_8ZgOcJLdGKCKPGbTUevnHs_gUB26PQFCD9jYRgywpKdTtznJB2PzG5Ox7WnQWhoM6amDuMjB0kuucNsKN0A9mjaWX-POBBJyUkGx9G5/s320/seth_leah.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGFHP0V1yGI3d5r2LIHluOp2T6woGyxOG7cWDVumpV-x3YmwSw0n4_N_7ABFIhKzghf2kp-inVudOVBfjf2iBnOG1s2betSvE-jSRWvLyqO2bIJsQuaQuru_XDuoBAh6057jLCkyyrGj_l/s1600/embry_patricia.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGFHP0V1yGI3d5r2LIHluOp2T6woGyxOG7cWDVumpV-x3YmwSw0n4_N_7ABFIhKzghf2kp-inVudOVBfjf2iBnOG1s2betSvE-jSRWvLyqO2bIJsQuaQuru_XDuoBAh6057jLCkyyrGj_l/s320/embry_patricia.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmORX3CwCeV0vU7QxHlSCzuCRszkDeuvba6SwzZ3dk606KxLL7CMflW5UdhG9pWozbcwNlZxUQEdL5ModAIR-a7W9PuAGecGxcWO77CVXczZiIGyzjfziTiT0lsI5lK4qwjjzwzZZoN85L/s1600/jared_kim.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmORX3CwCeV0vU7QxHlSCzuCRszkDeuvba6SwzZ3dk606KxLL7CMflW5UdhG9pWozbcwNlZxUQEdL5ModAIR-a7W9PuAGecGxcWO77CVXczZiIGyzjfziTiT0lsI5lK4qwjjzwzZZoN85L/s320/jared_kim.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGfrBN28kwly5tVBgBZQPfaaABLbXX9GkXPksauBrYFl8HdllGb3BScG_O731nrPPZ3gNg40sh3OGxwRANb038-2y0BY7Oa7U6xYNWCGRoIQIfR9XSQlNdkqpy_RTnycpkU9W3W0S4PBta/s1600/quil_claire.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGfrBN28kwly5tVBgBZQPfaaABLbXX9GkXPksauBrYFl8HdllGb3BScG_O731nrPPZ3gNg40sh3OGxwRANb038-2y0BY7Oa7U6xYNWCGRoIQIfR9XSQlNdkqpy_RTnycpkU9W3W0S4PBta/s320/quil_claire.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBqp4UbUo3xMPWq5MhzsPVe3QWwDhyphenhyphen8zRn2qeCJR3M6UPfSftcUeYKScxbbzs7s8-CH1YiE48vR_MM3mlGPGI7xvsAKTrychQwmqekjJJdtGWaENyduSrN-uO5DHPoM3VmwNao7TxT0Au3/s320/romeo.jpg" width="320" /> Kyra lova</div><br />
<i>A szereplők listája persze bővülni fog...</i>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1002216232303522822.post-16768003142937596092012-01-09T09:37:00.000-08:002012-01-09T09:41:35.855-08:00Chapter Seven<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2MHtY6xdd4IK1fqDVaU8t4UTMHLS6ES0FNdAjOv36Zmdop9HuC2EOPL0oa2n1_-KiO0fdnDdNGaUFBKV8_y5d1bk9PuPnw7XKkwTzcRsS7H3oVUsAP_N98lhK6OYzyFEfAEcBI-Pd_v6p/s1600/berberis_iii_by_freya7777-d4lsnlm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2MHtY6xdd4IK1fqDVaU8t4UTMHLS6ES0FNdAjOv36Zmdop9HuC2EOPL0oa2n1_-KiO0fdnDdNGaUFBKV8_y5d1bk9PuPnw7XKkwTzcRsS7H3oVUsAP_N98lhK6OYzyFEfAEcBI-Pd_v6p/s320/berberis_iii_by_freya7777-d4lsnlm.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
Egy örömteli nap Vele</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;">A parkban nem sétált sok ember. Láttam egy idős házaspárt, egy anyukát babakocsival és pár kölyköt, akik gyanúm szerint lóghattak az iskolából. Összefontam magam előtt a két kezemet, fejemet a fa érdes kérgének támasztottam és figyeltem, ahogy Paul szemei kitartóan fürkésznek.</div><div style="text-align: left;">Be kell vallanom, a fiú szemébe nézve eddig ismeretlen boldogság járt át. Élveztem, ahogy az az igéző sötét szempár rajongva néz rám, imádva és féltve, mintha én lennék a világon a legnagyobb kincs. Az eddigi passzív viselkedésem és gondolataim mostanra elpárologtak, és rá kellett jönnöm, Paul igenis érdekel és tetszik nekem. Nem is kicsit.</div><div style="text-align: left;">Idáig erősen küzdöttem, hogy semmit ne szúrjak el, de rájöttem, sokkal jobb, ha elengedem magam és hagyom, hadd történjen meg az, aminek úgyis meg kell történnie. Habár ez a viselkedés nem rám vall, most ezt láttam helyesnek, mert nem akarom nyomorban, magányosan leélni az életemet.</div><div style="text-align: left;">- Szóval... Jól kijöttök a falkával? - sajnos nem volt még elég alkalmam megfigyelni a falka életét, pedig nagyon érdekelt.</div><div style="text-align: left;">- Ja, bár Leah komolyan az ember idegeire megy - forgatta a szemét Paul.</div><div style="text-align: left;">- Miért?</div><div style="text-align: left;">- Tényleg, te még nem is találkoztál vele. Nyugodj meg, nem maradtál ki semmiből. Leah Seth nővére. Ez hosszú történet, mert régen Leah és Sam együtt voltak - Paul egy sárgás-barnás színű falevelet forgatott az ujjai közt, közben futó pillantásokat vetett rám.</div><div style="text-align: left;">- Ez komoly? Sam és Emily olyanok, mintha soha senki nem lett volna a másik előtt - elcsodálkoztam a dolgon.</div><div style="text-align: left;">- Pedig így volt. Minden jó volt, egészen addig, míg egy nap Sam nem találkozott Emilyvel.</div><div style="text-align: left;">- Akkor Emily rokona, pontosabban az unokatestvére Leah-nak? - ráncoltam a szemöldököm.</div><div style="text-align: left;">- Igen. Elég kényes helyzet, de hát Sam és Emily bevésődtek, ez ellen nem lehet mit tenni. Ráadásul valamilyen oknál fogva Leah lány létére mégis farkassá vált, és kénytelen a falkához tartozni.</div><div style="text-align: left;">- És látni Emily és Sam boldogságát - fejeztem be.</div><div style="text-align: left;">- Azt hittem, ismered Leah-t és az öccsét.</div><div style="text-align: left;">- Nem. Tudod, az itteni rokonsággal nem vagyok tisztában. Nem is tudom, kit sajnáljak - ráztam meg a fejem. - Az egész olyan...Fura.</div><div style="text-align: left;">- Minket sajnálj, mert el kell viselnünk Leah-t - horkantott Paul.</div><div style="text-align: left;">- Ne csináld már! Leah-nak nagyon rossz lehet! És Samnek is.</div><div style="text-align: left;">Paul erre nem szólt semmit, inkább körbenézett a parkban. Kis idő után megszólalt:</div><div style="text-align: left;">- A srácokkal azt hittük, ez a bevésődés elég ritka dolog, és nem sokunkkal történhet meg. Erre sorban kezd megtörténni mindenkivel. Mondjuk Jacob kivétel, ő csak szerencsétlenkedik azzal a vérszívó párti csajjal.</div><div style="text-align: left;">- Ezt most nem értem. </div><div style="text-align: left;">- Jacob bele van esve Bellába, de nem vésődött be, szóval az egész egy nagy hülyeség. Csak felesleges bajokat okoz.</div><div style="text-align: left;">- Attól, hogy nem vésődött be, szeretheti - vontam vállat.</div><div style="text-align: left;">- A csaj vámpírokkal járkál! - hajolt előre Paul - A vámpírok a mi ellenségeink!</div><div style="text-align: left;">- Hmm, na és mi a nevük a vámpíroknak?</div><div style="text-align: left;">- Nem ismered őket. A vezetéknevük Cullen. Vérszívók egytől egyig.</div><div style="text-align: left;">- Micsoda problémák... Sétáljunk, oké?</div><div style="text-align: left;">Feltápászkodtam a fatörzsről és egymás mellett lépkedve elindultunk a parkban. A beszélgetés egy kicsit rossz vizekre ment, de nem bántam. Kezdek képet kapni az itteni helyzetről. Miután kisétáltuk magunkat, visszamentünk a kocsihoz, és Paul visszavitt Samékhez.</div><div style="text-align: left;">Sam még mindig az autót bütykölte.</div><div style="text-align: left;">- Hahó! - intett oda nekünk.</div><div style="text-align: left;">Visszaintettem, majd bementem a házba, ahol kellemesen meleg volt. Gyorsan kibújtam a kabátomból és a csizmámból. Emily-t nem láttam, de a fürdő felől hallottam takarításra utaló hangokat.</div><div style="text-align: left;">- Feljössz? - kérdeztem az emelet felé intve.</div><div style="text-align: left;">- Hogyne.</div><div style="text-align: left;">A szobámba érve lefeküdtem az ágyra, míg Paul körülnézett.</div><div style="text-align: left;">- Szép.</div><div style="text-align: left;">Az ágy halkan megnyikordult, ahogy a fiú levetette magát mellém.</div><div style="text-align: left;">- Sziasztok! - köszönt be Emily a csukott ajtón keresztül - A fiúk hamarosan ideérnek vacsorázni.</div><div style="text-align: left;">- Oké - szóltam ki. Nem semmi, egy fél nap elment a városban Paullal, és még csak észre sem vettem.</div><div style="text-align: left;">Mikor Paulra néztem, ő éppen egy hatalmasat ásított.</div><div style="text-align: left;">- Bocs, de álmos vagyok - mondta.</div><div style="text-align: left;">- Nem baj.</div><div style="text-align: left;">Aztán mintha gondolt volna egyet, felkönyökölt és fölém hajolt. Ez kicsit meglepett és a szívem kalapálni kezdett.</div><div style="text-align: left;">- Jól érzed magad velem? - kérdezte az arcomat fürkészve.</div><div style="text-align: left;">- Persze - mosolyogtam őszintén. - És te?</div><div style="text-align: left;">- Remekül - az arca egyre közelített az enyémhez. Tudtam, mi jön most... Az első csók. Életem első csókja. Ez nagy dolog, vagy nem? Kalapáló szívvel figyeltem és vártam. Paul az egyik kezével végigsimított az arcomon. A bőre forró volt, ahogy az ujjai finoman az arcomat cirógatták. Már olyan közel volt az arcomhoz, hogy éreztem meleg leheletét és a belőle áradó hőt. Az ajkait lágyan végighúzta a számon, majd leheletfinoman megcsókolt. Fogalmam sincs, hogyan kell ezt az egész csók- dolgot csinálni, de azért félősen visszacsókoltam. Éreztem, ahogy picit elmosolyodott, közben tovább ostromolta lágy csókjaival a számat. Az eddig arcomat simogató keze elkezdett lejjebb vándorolni, forró és nagy tenyere végigsimított a derekamon. A csókja elmélyült, a szívem majd' kiugrott a helyéről. Bátortalanul felemeltem a kezemet, és a nyaka köré fontam, ezt ő elégedetten vette tudomásul és tovább csókolt. Próbáltam nem bénázni, mikor a nyelve érzéki felfedezőútra indult a szájamban. </div><div style="text-align: left;">Annyira élveztem forró és érzéki csókjait, hogy a telefonom csörgése egy döfés volt a szívemben. Paul kelletlenül visszagurult a helyére, amíg én előszenvedtem a telefont a táskámból. A kijelzőn a nagyim neve volt.</div><div style="text-align: left;">Sóhajtottam és megnyomtam a zöld gombot.</div><div style="text-align: left;">- Szia - lehuppantam az ágyra, hogy meghallgassam, mit akar Sam anyja.</div><div style="text-align: left;">- Szervusz, drágám! Csak azért hívlak, mert holnapután meglátogatlak titeket! Sam és Emily várnak, remélem te is itt leszel majd!</div><div style="text-align: left;">- Gondolom igen.</div><div style="text-align: left;">- Hogy mennek arra a dolgok? Mit csinálsz?</div><div style="text-align: left;">- Jól, nagyon jól mennek a dolgok. Hogy mit csinálok? Tanulok, lovagolok meg ilyenek...</div><div style="text-align: left;">- Nem, most mit csinálsz? - ó, hát egy szuper-jóképű sráccal vagyok.</div><div style="text-align: left;">- Öhm, izé, beszélgetek valakivel - nyögtem ki nagy nehezen.</div><div style="text-align: left;">- Kivel? Ó, vannak ott barátaid?</div><div style="text-align: left;">- Igen, vannak. De nemsokára vacsora, és segítenem kell a konyhában. Jó éjt, nagyi! - örömmel tettem le a telefont. - Bocsi.</div><div style="text-align: left;">- Ugyan, nem baj - vigyorgott Paul. - Beszélgetsz valakivel, mi?</div><div style="text-align: left;">- Jaj ne már! Majd elmondom neki a kellő időben.</div><div style="text-align: left;">- Te tudod - vonta meg a vállát, majd hirtelen megragadott, lenyomott az ágyra és ismét fölém hajolt, de ezúttal rögtön csókolni kezdett. Nem ellenkeztem, úgyhogy még legalább 10 percig egymással voltunk elfoglalva.</div><div style="text-align: left;">- Megjöttek a srácok - ült fel Paul - Menjünk le.</div><div style="text-align: left;">Megfogta a kezem, felálltam és kéz a kézben mentünk le a földszintre, ahol már várt minket néhány nagyra nőtt, éhes farkasfiú.</div><div style="text-align: left;"><br />
</div><div style="text-align: center;">oOoOoOoO</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;">Kíváncsi vagyok a véleményekre, szóval írjatok minél többen! :-)</div>Silver Ladyhttp://www.blogger.com/profile/17498821668829193186noreply@blogger.com8