Az élet nem könnyű. Sajnos nekem sokáig mindig csak a rosszból jutott, a jó elkerült. Számtalanszor azon gondolkodtam, miért történik Velem mindez, miért az én családomat veri a sors ilyen bőkezűen. Szomorú és depressziós hangulatom 14 éves koromtól uralta az életemet, egészen az egyetemig.
Most, 19 évesen kezdek kilábalni a rosszból...
... és most itt ülök a kocsiban, a balomon anyámmal, hogy az egyetemet megkezdhessem. Az egyetem, ahova felvettek, annak az indiánrezervátumnak a közelében van, ahol anyám is felnőtt. Persze nem szerettem volna kollégista lenni, ezért anyám testvérénél fogok élni.
Az édesanyám azért jött el a rezervátumból anno, mert élni akart. Él is, és talán rosszul döntött. Jómagam félvér vagyok, az apám fehér ember, aki lent él Miami-ban. De most nem ez a lényeg.
A kocsi egy nagyobb kátyúba huppant, amitől a csomagtartóban is hallhatóan megugrottak a bőröndjeim.
- Hoppá - mondta anyám a visszapillantóba nézve. Tess bőrén ragyogtak a beszűrődő napsugarak, fekete haja csillogva hullott a vállára.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem és megigazítottam a nyakamba vágó biztonsági övet - Á, hülye öv...
- Nemsokára. Még fél óra.
Kinéztem az ablakon, és bámultam az elsuhanó rengeteget. Szép táj, hegyes-völgyes-dombos. A zöld sokféle árnyalata villant fel az út során. Imádom a természetet, főleg a lovammal szeretek kirándulni.
Apropó...
- Ma még át kell mennem megnézni Rómeót - szóltam oda anyunak.
- Rendben.
Rómeó az életem értelme. Ha ő nincs, nem is tudom, hogyan vészeltem volna át a rosszabb időszakaimat. Rómeó egy 6 éves tarka paci, és imádjuk egymást. Őt korábban áthoztuk, mert a rezervátum egyik indiánja felajánlotta, hogy a lovam élhet az ő lovai mellett.
A nem sokat változó táj egy kicsit elálmosított, úgyhogy nem is vettem észre, hogy behajtottunk a rezervátumba, és hamarosan a keresztapámnál kötünk ki.
- Kyra, megjöttünk! - anyám hangja távolról hallatszott, de ahogy felfogtam a szavak jelentését, éber lettem.
Egy csinos faház előtt parkoltunk le, amiről rögtön az "Édes otthon" kifejezés jutott az eszembe. Lassan kiszálltam a kocsiból, szememet nem vettem le a faházról. Szeretni fogom ezt a helyet, az tuti. Az ajtóra nézve láttam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik és egy pár siet le a lépcsőn ragyogó, kedves mosollyal az arcán.
Remélem tetszik a bevezetés. Kérlek, írjatok véleményt! Köszönöm!
