Harley
Álmomban sötétség honolt. Az árnyak alapján valószínűleg egy erdőben voltam. Síri csend honolt és semmit nem láttam. Ahogy kezdtem megszokni a helyzetet, hirtelen hangos és velőig hatoló vonyítás törte meg a csendet. A farkasvonyítás hosszú, félelmetes és figyelemfelkeltő volt. Aztán újabb vonyítások csatlakoztak az elsőhöz és csodálatos kánont adtak elő.
Mellettem valami megmozdult és susogott. A szemeim felpattantak és tágra nyílt szemekkel meredtem a sötétbe. A szeme sarkából egy árny mozgott. Odakaptam a tekintetemet, hogy reagálni tudjak, és mint akit kötélen rántottak meg, felültem.
- Nyugi, én vagyok - suttogta Paul.
- Mi van? Jézusom, megijesztettél! - sziszegtem álmosan. Paulra néztem, aki felkelni készült. - Te meg hová mész?
- Nem hallod? Valami baj van - mondta Paul és felállt.
Nem is kellett hallgatóznom, hogy rájöjjek, a vonyítások nem álombeliek, hanem valóságosak. A falka tagjai üvöltenek. Samék szobájából valaki halkan kilopózott és elindult lefelé a lépcsőn.
- Maradj itt, Kyra. Majd jövök - Paul egy csókot nyomott az arcomra és elviharzott.
Álmosan néztem utána, majd visszahanyatlottam a párnára és elaludtam.
A kaparó hangok egyre erősödtek, ahogy ébredeztem. Csak nem Paul az? Felkeltem és pillanatnyi értetlenséggel bámultam a sovány kutyára, aki az ajtómat kaparta. Biztosan ki kell mennie.
- Gyere szépen - kerestem egy madzagot, ami éppen a fürdőköpenyemhez tartozott és a puha anyagot a nyakára tettem, így csináltam átmeneti pórázt.
A kutya szinte rohant lefelé, alig győztem utána menni anélkül, hogy el ne rántott volna. Meg sem álltunk az udvarig, ahol levettem róla a kötelet. Amíg vacogva vártam, hogy elvégezze a dolgát, felbukkant Sam kocsija hangosan bőgve és megállt a terasz előtt. Emily szállt ki belőle. Biztosan a városban volt bevásárolni.
- Szia! - köszönt és a kutyára nézett.
- Szia! Hová rohantak Samék? - kérdeztem.
- Nem tudom - csóválta a fejét Emily. - Csak a vonyításokat hallottam. Sam pedig elrohant. Azóta se jött haza. Remélem, jól vannak mindannyian.
- Én is remélem - a gyomrom görcsbe rándult, mert a fejemben megjelent egy vámpír, aki a farkasok fölé hajolva készül belőlük kiinni az életet. Megborzongtam és megráztam a fejemet. - Segítek bepakolni.
- Azt megköszönöm.
Emily négy zacskónyi élelmiszert vásárolt, amit perceken át pakoltunk el a konyhában. Miután végeztünk, kisiettem az udvarra. A kutya a bokrok között szaglászott. Leguggoltam és kedves hangon hívni kezdtem.
- Gyere ide, kutyus! Emily vett neked konzervet. Éhes vagy? - gügyögtem az állatnak, aki komótosan odajött hozzám.
Emily egy tálra kirakta a kutyakonzerv tartalmának egy részét, a kutya pedig azonnal habzsolni kezdte az ételt. Főztem egy kávét, amíg Emily tükörtojást készített kettőnknek. Reggeli közben a szokásos témák merültek fel.
- Találtam Port Angelesben egy helyes menyasszonyi ruha boltot. Nemrég nyíltak és a katalógusuk szerint nagyon szép darabjaik vannak jó áron. Nem kísérnél el ma délután? - Em beleharapott a kenyérbe.
- De, elkísérlek. A kutyának is venni kell cuccokat.
A finom reggeli után elvégeztem napi teendőimet és immár egy jobb rögtönzött póráz-nyakörv kombinációval sétálni vittem a kutyát, miután megfürdettük. Séta közben elkezdtünk megismerkedni egymással, és azon töprengtem, mi is legyen a neve. Valami hozzáillő, vagány nevet akartam neki adni, nem pedig olyan unalmas, sablonneveket mint a Lucky.
Az erdő kezdett csendesedni, ahogy beköszöntött a hideg. A vastag avarban élvezet volt sétálni. A kutya az avarba túrta az orrát és úgy ment előre.
- Lehetne a neved Caesar is... vagy Malcolm... nem, ezek nem jók... - nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz nevet adni egy kutyának.
A kutya hirtelen megdermedt és vészjósló morgásba fogott. Oldalra meredt. A szívem először kihagyott egy ütemet, utána hevesen verni kezdett.
- Paul? - ha ő az, megfojtom, amiért ijesztget. - Gyere elő, nem szeretem, ha ezt csinálod! Paul!
A sűrű bozótoson nem tudtam átlátni. Talán a falka egyik tagja. Vagy valami kis állat. A bozótos reszketni kezdett, a lábaim pedig belegyökereztek a földbe. Egy pillanatra mintha egy pirosan izzó szempárt láttam volna, de mire jobban megnézhettem volna, eltűnt. A kutya abbahagyta a morgást.
- Menjünk innen, gyere gyorsan - mondtam a kutyának és futva indultam meg. Jó ideig futottam és akkor álltam csak meg, mikor már tudtam, hogy közel vagyunk a házhoz. A kutya lihegett és én is alig kaptam levegőt.
Azonnal a biztonságos házba mentem, ahol Em főzött. Csodás illatok lengték be a házat.
- Mi az? - nézett rám a nő. - Baj van? Kyra?
- Én jól...jól vagyok - nyeltem. - Csak, valami mozgott odakint és inkább eljöttem.
- Jó ég! Nem kellene mászkálnod. A fiúk is elrohantak valamiért, ki tudja, mi van odakint.
- Tudom. De nem történt semmi. Segítek főzni.
Délutánra a fiúk még nem voltak sehol. Emily, én és a kutya felkerekedtünk. Elsőként a ruhaboltot néztük meg, ahol fél órát elnézelődtünk. Emily egy ruhát talált, amit félretetetett, hogy legyen ideje este eldönteni, azt a ruhát akarja-e. Utána a kutyás boltba mentünk, ahová már a kutyát is magunkkal vihettük. Vettünk neki két tálkát, egy barna színű nyakörvet, és egy bőr pórázt. Az eladó ajánlásával kutyatápot és konzervet is a kosárba tettünk.
- Na, most már jó dolgod lesz nálunk - mondta Emily a kutyának, miután kijöttünk az üzletből. Útban az állatorvos felé neveket vetettünk fel.
Harley... a tökéletes név. A kutyus neve Harley lett.
Az állatorvosnál hamar végeztünk. A pikárdiai juhászkutya hivatalos neve Harley. Büszkén jöttünk el dokitól, és vidáman mentünk haza.
Amint beléptünk a házba, az asztalnál megpillantottuk Samet és Pault. Tömték magukba az ételt.
- Jól vagytok? - kérdeztük egyszerre Emily-vel. - Mi történt?
Sam lenyelte a falatot és tömören válaszolt:
- Riasztás volt. Vámpírok hatoltak be a rezervátumba.
- Riasztás volt. Vámpírok hatoltak be a rezervátumba.
- A helyiek? - nyaggattam.
- Nem, szívem - felelt Paul. - Idegen vámpírok voltak. Nem sikerült elkapni őket.
Evés után Paullal felmentünk a szobámba. Hiába kérdezgettem, nem sok mindent húztam ki belőle.
- Biztos, hogy elhagyták a rezervátum területét? - kérdeztem óvatosan.
- Igen. Miért?
- Mert én láttam egy vörös szempárt, mikor délelőtt a kutyával sétáltam...
Paul először nem szólt semmit, csak bámult rám. Aztán kitört:
- Kyra, megmondtam, hogy ne menj sehová!
- Azt nem mondtad - tiltakoztam.
- Jó, lehet hogy nem mondtam, hogy maradj itt, de gondolhattál volna rá! Azt hittem, nem kell mondanom.
- A városba is bementünk.
- Az más. Ott emberek vannak, sok ember, fény és segítség - Paul idegesen fészkelődött az ágyon. - Délelőtt még üldöztük őket. Csoda, hogy nem öltek meg.
Válasz helyett bekapcsoltam a laptopot és oldalakat böngésztem a neten.
- Jön a vizsgaidőszak - sóhajtottam. - Megint lesz mit tanulni. Ráuntam a tanulásra.
- Nem hiszem, hogy neked akadály lenne a tanulás.
- Nem az.
- Ez a helyes válasz. Tényleg, mi lett a kutya neve? - bökött Paul a földre terített pokrócokon alvó kutya felé.
- Harley.
- Harley.... Jó kis név - Paul akkorát ásított, hogy ettől nekem is ásítanom kellett. - Kifáradtam. Aludnom kell.
- Jó. Én még megnézem a tételeket a tantárgyakból.
Paul szinte azonnal elaludt. Jómagam csak 2 óra múlva követtem őt. Amint lefeküdtem, Paul erős karjai körém fonódtak és hozzám simult. Nem is sejtettem eddig, hogy milyen jó érzés, mikor van kivel feküdnöd és kelned.
szia ez szuper de paul kirohanása kicsit igazságtalan volt de kyra is lehetett volna óvatosabb a kutya neve tetszik illik rá
VálaszTörléspuszy
Szia, nagyon jó lett ez a fejezet is remélem hamarosan olvashatom a következőt...
VálaszTörlésSzia!! :):)
VálaszTörlésNem tudom valamelyik komiban olvastam hogy tök jó lenne ha Kyra lóversenyeken is részt venne.Szerintem is tök király lenne!!!Lécci akár egyet értesz akár nem válaszolj!!!Köszi!! :)
Puszi:Luca:)
Szia!
VálaszTörlésNos, ez érdekes ötlet, ilyenre nem gondoltam, de fontolóra veszem. :) Kyra tervei a lovakkal komolyak és elárulom neked, sokra fogja vinni.
Puszi
Juujj köszii!!!Remélem arra a döntésre jutsz hogy valahogy bele írod!! :D :D :D
Törlés